2017. december 14., csütörtök

Módosították a felnőttképzési törvényt

2017. 12. 12.  Hunyor Erna Szofia
Megszavazta az Országgyűlés a szakképzési és a felnőttképzési törvény módosítását. A változásoknak köszönhetően még rugalmasabbá, változatosabbá válik a szakgimnáziumi képzés rendszere, a választható tanulási lehetőségek köre tovább bővül.
Az egyre népszerűbbé, elterjedtebbé váló duális szakképzési forma további megerősítését célozzák a tanulószerződéses gyakorlati képzés rendszerét érintő módosítások. Ennek értelmében tanulószerződést már a szakgimnázium 11-12. évfolyamán tanulók is köthetnek, a kötésre jogosult egyéb szervek, szervezetek köre pedig bővül – tájékoztatott a Nemzetgazdasági Minisztérium.
Közölték, a hatékonyabb és eredményesebb duális gyakorlati képzés megvalósítását segíti, hogy a gazdálkodó szervezeteknél a tanulók képzésével foglalkozó szakemberek újfajta, kifejezetten a tanulók felkészítésére fókuszáló képzésben részesülhetnek. A folyamatosan gyorsuló gazdasági, technológiai változások is indokolják, hogy a gazdasági szereplők az eddigieknél közvetlenebb módon kapcsolódhassanak be a szakképzés szabályozási rendszerébe.
Megalakulhatnak az ágazati készségtanácsok
A törvényjavaslat elfogadásával megalakulhatnak az ágazati készségtanácsok, melyek révén a gazdasági ágazatok szereplői választott képviselők útján közvetlen lehetőséget kapnak a szakképzés és felnőttképzés keretében folyó képzések szakmai tartalmainak kontrollálására, módosítására. Emellett megújul a nem állami szakképzők állami feladatellátásba való bevonását segítő szakképzési megállapodások rendszere is, így országos szinten egyenletesebben, átfogóan és hosszabb távra tervezhető módon biztosítható a szakképzési kapacitások elosztása, összehangolása.

2017. december 10., vasárnap

A kéz ujjainak jelentése

A kéz a kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze, az emberi test egyik legérzékenyebb és legbeszédesebb része. Összetett és sokoldalú mozgásképessége révén megannyi dolog elvégzésére, sokrétű információ kifejezésére képes. Nemcsak szerkezetében nagyszerű, az emberi munka koordinálásában nélkülözhetetlen, hanem eszközkészítésre is alkalmas emellett az összes minket körülvevő, számunkra fontos energiáink meglapulnak bennük.
Ha aktiválni akarod az egyes ujjaidban rejlő energiákat, csupán meg kell szorítani azt a másik kezeddel
A kéz tanulmányozása során már az is bebizonyosodott, hogy a kéz állapota, milyensége a bőr textúrája, az ujjak alakja, izületei, a hüvelykujj fejlettsége, a körmök állaga, a dombok fejlettsége, a tenyérvonalak futása, minősége, a szimbólumok jelenléte is jelzi a különböző betegségre utaló kóros változásokat. Természetesen a kéz vizsgálata, ezen belül a kézvonalak azonosítása, és megfigyelésük alapján egy-egy betegség megállapítása egyáltalán nem könnyű és egyszerű feladat. A kézvonalak orvosi szempontból való vizsgálata még nagyon fiatal tudományág, azonban ígéretes jövő áll előtte. A napjainkban világszerte ismert kínai kézelemzés, fokozatosan és egyre jobban megszabadult szubjektív feltételezéseken alapuló elemeitől és babonás színezetétől, s mára tudománnyá vált. Elképzelhető, hogy a kézvonalak és a betegségek között még sok olyan rejtélyes kapcsolat létezik, amelyeket nem ismerünk. Egy napon remélhetően az orvostudomány a tenyérvonalak tanulmányozása révén nemcsak a betegségek felfedezését teszi lehetővé, hanem a különböző betegségek gyógyítása érdekében, közvetlen a kéz kezelésére, és a patologikus kézvonalak eltávolítására is képes lesz.
Mi most azonban csupán az alapvető ujjakhoz tartozó energiaállapotokról nyerünk kicsiny betekintést.
Hüvelykujj
A személyiség képe, a család, a szülők energia rendszerének jelképe. Ha a jobb oldalon lévő hüvelykujjal van a probléma az apai energiák irányából kezdhetünk a probléma jellegére következtetni, ha a bal oldali akkor az anyai energiákkal. A hüvelykujj mindig a családszerep jelképe, nem hiába cumizza a piciny gyermek a nagyujját, így próbálja pótolni a szülői energiákat.
Ha a kéz többi ujjához képest nagy a hüvelykujj és erős felépítésű, gyakran intelligens személyiségre utal, erős családi háttérrel, biztos és magabiztos alapokkal.
A kis hüvelykujj pedig labilisabb, kevés kitartással bíró személyiségre, aki emellett legtöbbször ösztönösen cselekszik, de szülői alapenergiái kevesebbek.
A mutatóujj
A felemelt mutatóujjat, a mindent jobban tudó ember klasszikus, fenyegető, figyelmeztető gesztusát mindenki ismeri. Kevesebben tudják azonban, hogy a mutatóujj emellett az önbizalmunkat is jelképezi. Pedig voltaképpen magától az egészséges tudatképen alapuló önbizalomtól függ az egész életünk eredményessége. Aki elegendő energiával rendelkezik ezen a területen, nem fog kételkedni benne: a mutatóujj hosszával az önbizalom mértéke is fokozódik. A mutatóujj energiáit, mint minden más ujjét úgy lehet könnyen aktivizálni, ha a másik kézzel átfogja, megmarkolja az egyén. A mutatóujj nagyságával együtt egyébként a dominancia igénye is nő, éppen ezért ezt az ujjat a hagyomány az uralkodó ujjnak is nevezi. Emlékezz csak vissza, a magyar népmesék királyai és mesélői is mind a mutatóujjukat használták, ha csendet, rendet figyelmet szerettek volna fontos mondandójuknak. Azt tartják ha a mutatóujj nem egyenes akkor az illető kommunikációja, szándéka és önvalója sem teljesen egyenes.
Az átlagméretű mutatóujj kiterjesztett tenyér esetén körülbelül a középső ujj körmének az alsó pereméig ér vagy valamivel efölé nyúlik. Csak ritkán olyan hosszú, hogy elérne a középső ujj hegyéig. Ha emellett ez a mutatóujj nagyon erőteljes is, akkor különösen fejlett vezetői képességre és erőre következtethetünk.
Rövid mutatóujj: ha a mutatóujj rövidebb, mint a gyűrűsujj, akkor az érintett egyén rendszerint kisebbségi komplexussal küzd. Túlságosan figyelembe veszi mások véleményét, és szenved attól, hogy nem ismerik el eléggé, vagy nem kap elég pozitív megerősítést
A középső ujj
Az értelem mellett ez az ujj jelképezi a személyes megbízhatóságot, a komolyságot és mindenekelőtt a megvesztegethetetlen felelősségtudatot. A munkaenergia ujja, sajnálatosan manapság teljesen másra is használják emberek a középső ujjukat a kommunikáció során.
Pedig eredendően a megbízhatóság és az egyenesség jelképe, teremtő, materiális energiák tartoznak ehhez az ujjadhoz.
Ha a középső ujj erős és egyenes, ami azt jelenti, hogy legalább a köröm hosszúságának felével vagy háromnegyedével hosszabb, mint a többi ujj, akkor a fent említett erények megfelelően fejlettek a személyiségben. Ha olyan munkatárssal dolgozol együtt, akinek ilyen a középső ujja, akkor csak gratulálhatunk. Felelősség tekintetében bizonyára nem fog csalódást okozni, az emberi gyarlóságokat azonban nem tudja egykönnyen elfelejteni, és sokáig tart, amíg a számára negatív kimenetelű történtekkel megbékél. Emellett az erőteljes középső ujj jelentős kitartásról, belső stabilitásról tanúskodik.
Rövid középső ujj: ha a középső ujj egy magasságban végződik a mutatóujjal és a gyűrűsujjal, vagy még el sem éri ezek hosszát, akkor rövidnek tekintjük. Ilyen esetekben a hiszékenységre hajlamosaknak óvatosnak kell lenniük, főleg, ha az ujj kúp alakú. Itt hiányzik a belső egyensúly, az állhatatosság, valamint a kitartás. Ha a rövid mutatóujj egy magasságban ér véget a gyűrűsujjal, ez kockázatvállaló természetre utal, aki nem kedveli a rutinmunkát, viszont az átlagosnál nagyobb kreatív kézügyességgel áldotta meg a természet
A gyűrűsujj
Ez az ujj különösen fontos szerepet játszik a párkapcsolattal kapcsolatos témakörök elemzésénél, hiszen a kapcsolatokat, az érzelmi létet, a szerelmi energiákat jellemzi. Össze szokták hasonlítani a mutatóujjal, a mutatóujj jelképezi ugyanis az Ént, és a gyűrűsujj a párkapcsolat másik szereplőjének a szimbóluma. Megfigyelheted a saját kezeden is, melyik ujjad a jelentősebb, nagyobb. Az ént jellemző mutatóujj vagy a kapcsolatot és az érzelmeket jellemző gyűrűsujjad. Ez jellemezhet téged az érzelmi kapcsolataidban is. A házasságkötéskor is a szerelem energiáinak hosszantartó megpecsételésére húznak egymás ujjára pontosítva gyűrűsujjára gyűrűt a felek. Így fokozza az érzelmi energiákat, az odaadást a másik iránti érzéseket, figyelmet. Ha jellemzően kisebb a gyűrűs ujjad, mint a mutató akkor kevésbé vagy elkötelezett és érzékletes a párodhoz mint önmagadhoz.
Emellett a gyűrűsujj azt is megmutatja, hogy mennyire képes beleélni magát valaki mások helyzetébe. A hosszúsága és a formája sokat elárul tulajdonosa személyes empátiájáról, harmóniaérzékéről és szépérzékéről. A gyűrűsujj problémái általában párkapcsolati síkra vezethetőek vissza.
A kisujj
A kisujj az energiáink középpontja. Ha azon kapod magad, hogy nagyobb tárgyalás vagy vizsga előtt a kisujjadat szorongatod, nagyon helyesen teszed, épp aktiválod léted energiatöbbleteit. A jelentésköre középpontjában az erő átvitel mellett a kommunikációs képesség áll, ami egyet jelent a más emberekkel való kapcsolatfelvétellel. A szellem síkján idetartozik az írásbeli és szóbeli gondolatcsere. A testi síkon a szexualitás éppúgy bele tartozik, mint az egyszerű kézfogás egy ismeretlennel vagy egy baráti ölelés. Az anyag síkján idetartozik az árucsere, amely legtöbbször pénz felhasználásával zajlik. És minden síkhoz az erő társul. A hosszú kisujjú emberek meglepő energiatartalékokkal rendelkeznek és bármikor robbanásszerűen elő tudják kapni ezeket a tartalékokat.
A furcsán hajlott vagy megtört kisujj, egészségügyi szempontból az urogenitális terület érzékenységére vagy betegségére mutat. Az enyhébb meghajlás gyakran hólyaggyengeséggel, veseproblémákkal függhet össze.

Az autonómia nem eszköz, hanem cél!(Bottoni)

Érdekes ahogyan egyesek az autonómia kérdését kezelik. Az Erdélyi Polgár több éve cikkezik a lehetőségek bemutatásával és továbbra is kiáll régiószintű NUTS2-es autonóm Székelyföld megoldás mellett. Ez nem követel sem alkotmány sem pedig más törvényi vagy kormányhatározati változtatást.
Amint nemrég megjelent cikkben olvashatta a kedves olvasó a Bottoni úr elég kritikus hangvételű mondatait vagy a Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa az Erdélyi Szövetség elnökének a cikkét látható, hoy van hideg és meleg is az autonomiaügyben.
Mi is hajlunk arra a pozitiv hozzáálláshoz amelyet a Bácsfai-né alkotott éspedig a régiószintű autonom Székelyföld megvalósitáshoz. A Bottoni úr kritikája nem éppen épitő jellegű,hiszen nem igen ad egy fajta megoldást és Ő is eléggé tág értelemeben foglamaz épp úgy ahogy azok, akikről szól vagy, akiket megszól!
A Bácsfainé irásait olvasva (kár, hogy nem jutottunk el hozzá, amikor Kolozsváron tartott előadást...)  a dr. Szili Katalin által megerősített álláspontunk is megedződni látszik. 
Sajnos a SZNT vezetőségének az elmarasztaló mondatai nem voltak helyénvalóak és ez éppen a Bácsfainé cikkéből derült ki, amikor is idézte az elnök mondatait. 
Abban viszont igazat kell adnunk a Bottoni úrnak, hogy addig amig több autonómia tervezet van és mindegyik párhuzamosan futtatódik, nem igen lesz mit elfogadtatni a többségiekkel.
Valószínűsíthető, hogy politikai vezetőink ismerik ezt amiért el kellene fogadniuk a Bácsfainé ajánlásait, a fokozatos lépésekre vonatkozóan és azt, amit Bottoni tart, hogy "az autonómia nem eszköz, hanem cél"! Horváth Zoltán

Orbán Viktor beszéde a Gazdasági, Kereskedelmi és Pénzügyi Fórum megnyitóján

2017. november 27. Budapest
Jó reggelt kívánok!
Megtiszteltetés számomra, hogy Budapesten üdvözölhetem Önöket. Köszöntöm a Kínai Népköztársaság miniszterelnökét, térségünk 15 országának miniszterelnökeit és delegációvezetőit, továbbá a megfigyelő országok és szervezetek képviselőit. Örülünk, hogy 2011 után ismét mi láthatjuk Önöket vendégül. Emlékeznek még talán, a 2011-es Kína-Közép-Európa Kereskedelmi és Gazdasági Fórum első nagyszabású találkozója a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének vezetésével és a régió országainak képviselőivel itt történt, Budapesten. Adódik a kérdés, miért pont mi tizenhatan vagyunk itt? Miért éppen velünk, tizenhatunkkal találkozik Kína miniszterelnöke immár hatodik alkalommal? A földrajzi válasz az, hogy mi tizenhatan egy olyan, egybefüggő térséget alkotunk, amely az európai nagyhatalmak, Németország és Oroszország között helyezkedik el. A gazdasági válasz az, hogy mi tizenhatan alkotjuk Európának azt a térségét, amely már most is az európai kontinens gazdasági növekedésének motorja, és olyan térség, amely további dinamikus növekedés előtt áll. Ez a térség az elkövetkező időszakban egyre inkább Európa meghatározó részévé válik. 16 országról, 119 millió emberről van szó. Tizenhatunk közül tizenegyen az Európai Unió tagjai vagyunk, öten pedig oda igyekszünk. Mi úgy látjuk, hogy Európának nem szabad bezárkóznia. Ha Európa bezárkózik, elveszíti a fejlődés lehetőségét. És nem szabad bezárkóznia főleg most, amikor Európa olyan történelmi kihívásokkal néz szembe, amelyeket csak úgy tudunk megválaszolni, ha vannak erős szövetségeseink. Mi, tizenhatan mindig is nyitottak voltunk, és azok is szeretnénk maradni. Mi, tizenhatan mindig is nagy lehetőségként tekintünk a Kínával történő együttműködésre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt hat év folyamán a 16+1-es együttműködés keretei jelentős mértékben kiszélesedtek. A gazdasági és kereskedelmi miniszterek fóruma mellett mára a közlekedés, az oktatás, a kultúra és az egészségügy területén is rendszeressé váltak a miniszteri szintű tanácskozások. Kellő szerénységgel, de bátran elmondhatjuk, hogy együttműködésünk mostanra az Európa és Kína közötti kapcsolatok alakításának meghatározó tényezőjévé vált.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!
Korábban Ázsia modernizációja csak úgy volt lehetséges, ha Európa jelentős technológiai és pénzügyi forrásokkal részt vett ebben a folyamatban. A helyzet megváltozott. Most a Kelet csillaga áll magasan. Most Ázsia és benne Kína felemelkedésének korszakát éljük. Most az az időszak következik, amikor Európa további fejlődéséhez szükség lesz a Kelet technológiai és pénzügyi részvételére. A 16+1-es formátum nemcsak Kína és nemcsak a 16 közép- és kelet-európai ország érdekét szolgálja. Ennek az együttműködésnek a sikeréből egész Európa, az egész Európai Unió is profitál, igazi win-win, győztes-győztes helyzetet hoztunk létre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világgazdaság – mint mindannyian látjuk – jelentős átalakuláson megy keresztül. Kína rendelkezik azokkal a forrásokkal és kapacitásokkal, amelyek segítségével olyan fejlesztéseket és beruházásokat tudunk végrehajtani itt, Közép-Európában, melyek európai forrásokból ma nem lehetségesek. Azt is látjuk, hogy a most formálódó új világrendben jellemző a nagy és sikeres távol-keleti vállalatok széles körű jelenléte a nyugati piacokon, így például Magyarországon is. Ráadásul ezek a vállalatok a legmodernebb technológiai színvonalat képviselik, és zászlóshajói a digitális átalakulásnak, amely meghatározó lesz a nemzetgazdaságok sikerének jövője szempontjából. Az új globalizációs világrend új formákat is magával hozott. Mi úgy tekintünk Kína elnökének „Egy övezet, egy út” kezdeményezésére, mint a globalizáció új formájára, amely immár nem tanárokra és diákokra osztja fel a világot, hanem a kölcsönös tiszteleten és a kölcsönös előnyökön alapul. Mi, közép-európaiak érdekeltek vagyunk az „Egy övezet, egy út” stratégiai sikerében, részt veszünk a végrehajtásában, és én személyesen is büszke vagyok arra, hogy Európában Magyarország írta alá először az erre vonatkozó megállapodást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2015-ben a szucsoui csúcstalálkozón elfogadtuk a Középtávú Tervünket, amelyben elköteleztük magunkat a kereskedelem és a befektetések kölcsönös elősegítése mellett. Ennek megfelelően, tisztelt Miniszterelnök úr, a közép-európai kormányok számos döntést hoztak az elmúlt időszakban, és ezek nyomán Európa legversenyképesebb befektetési környezete jött létre Kelet- és Közép-Európában. Erőfeszítéseink sikerét az is igazolja, hogy kínai vállalatok sok milliárd dollárnyi beruházást hoztak a térségünkbe a közelmúltban, és így jelentősen hozzájárultak, hogy Európa sikeresen állhasson át az új világgazdasági korszakra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mostani csúcstalálkozón kiemelten kezeljük a pénzügyi együttműködés kérdését. A Szucsouban elfogadott Középtávú Tervben rendelkeztünk a Kína–Közép-Európa Befektetési Alap második fázisának elindításáról. Az alap első fázisának működését kifejezetten pozitív tapasztalatokkal zártuk. A második fázisról szóló megállapodást a mai plenáris ülést követően aláírja a kínai és a magyar Eximbank. Együttműködésünk sikerét jelzi az is, hogy a Bank of China 2014 decemberében Budapesten létrehozta közép- és kelet-európai regionális központját, amely a közép- és kelet-európai térség renminbi-elszámolási központjává vált. Gratulálok, hogy a bank azóta megnyitotta bécsi, prágai és belgrádi fiókjait is. Tájékoztatom Önöket, hogy Magyarország közben az első olyan ország lett a világon, amely egy-egymilliárd jüan értékben kötvénykibocsátást hajtott végre mind a belső, mind pedig a külső kínai kötvénypiacon.
Hölgyeim és Uraim!
Kína és a Közép-Európa térsége földrajzilag messze vannak egymástól. Ez kiemeli az összeköttetések jelentőségét. Ennek alapján közös célunk a kínai nyelvismeret terjesztése a térségben, és ebben kiemelt szerepet játszik a Konfuciusz Intézetek Közép-Európai Regionális Központja, amely itt, Budapesten található. Magyarországon immár tizenkét egyetemen nyílik lehetőség a kínai nyelv tanulására.
Végezetül örömmel jelenthetem be Önöknek, hogy a mai napon megjelenik a Budapest–Belgrád vasútvonal kínai finanszírozással történő felújítására vonatkozó közbeszerzési felhívás. Ez a beruházás az első olyan nagy fejlesztés, ahogy mi mondjuk: zászlóshajó, mely Kína, egy EU-tag és egy EU-tagjelölt ország együttműködésével jön létre. Ez megteremti annak feltételeit, hogy a tengeri Selyemút európai végpontjától Közép-Európán keresztül vezessen a leggyorsabb szállítási útvonal Nyugat-Európába.
Engedjék meg, hogy mindannyiuknak sok sikert kívánjak mára. Kérem, használják ki, hogy a gazdasági együttműködést ebben a térségben nem hátráltatja semmiféle politikai akadály, és a jelenlévő miniszterelnökök személyesen elkötelezettek a kelet-közép-európai térség és Kína együttműködése mellett. Sok sikert kívánok!

Miniszteri elismerések

2017. december 7-én a Termelői Közösségek Napja alkalmából a Földművelésügyi Minisztériumban példaértékű közösségi tevékenységük elismeréséül „Közösségi Díj a Hagyományos Termékekért” címmel emlékplakettben és miniszteri oklevélben részesültek az alábbi szervezetek:
Nagykörű Község Önkormányzata (Nagykörű, Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Túrkeve Város Önkormányzata (Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Közösség a Megújuló Vidékért Egyesület (Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok megye)
A „Bodrogköz Tájmúzeumáért” Alapítvány (Cigánd, Borsod – Abaúj – Zemplén megye)
Csernelyi Derelyések Hagyományőrző Egyesület (Csernely, Borsod – Abaúj – Zemplén megye)
Civilek a Lakóhelyért Egyesület (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar megye)
„ÚJ” HÍR védjeggyel díjazottak:
Aldebrő Német Nemzetiségi Önkormányzat (Sült Derelye, Aldebrői Fojtott)
Kis Mihály (Karcagi Virágméz, Karcagi Napraforgóméz)
Zsindelyes Kereskedőház Kft. (Zsindelyes gyümölcspálinka termékcsalád)

Értéket hordoznak a civilek

erteket-hordoznak-a-civilek-02erteket-hordoznak-a-civilek-012017. december 5-én találkoztak a mezőtúri (JNSZ megye) civil szervezetek és a település vezetői a helyi önkormányzat Andrea termében. Herczeg Zsolt polgármester beszámolt a városban zajló fejlesztésekről, eseményekről.
A szorosabb összefogás reményében Dr. Barancsi Ágnes MNVH JNSZ megyei területi felelőse kezdeményezte a 2018. évi helyi civil konferencia megszervezését.
Minden szervezet más és más területet, értéket képvisel így a mai világunkban különösen fontos az összefogás.

Soros, Soros – és aztán ki jön?

N y u g a t i J e l e n 2017 dec.7
Az októberben startoló „nemzeti konzultáció” december elsején lezárult. A kormány jelentése szerint több mint kétmillió magyar polgár vett részt a kérdőívek kitöltésében, illetve visszaküldésében. Természetesen ez sikernek számít, nagy tömeget jelent, amely ellenzi a „Soros-tervet”. Nem térek ki a konzultáció körüli vitákra, ez teljesen felesleges, mint maga a migráció körüli vita, amiről rengeteg szó esik, de a lényegről alig. 
A magyar média hetek óta Soros György nevétől hangos, a templomokban Krisztus nevét nem hallottuk többször, mint a magyar hírekben Sorosét, akit mi, magyarok „első számú közellenségnek” kiáltottunk ki. A dologban persze lehet, hogy van valami, lehet, hogy az amerikai állampolgár tőzsdeguru veszélyt jelent Európának, de az igazi veszély sokkal mélyebben, és már régen jelen van világunkban, Soros csak egy kicsiny jelenség. 
Nos, én sem vagyok Soros-barát, tehát szó sincs védőbeszédről, csak egészen más szemszögből közelítek a problémához. Ne felejtsük el, hogy Soros valamennyire hozzánk tartozik, magyarokhoz, hiszen egy pesti zsidó család gyermeke, üldözték őket, elmenekült, Nyugaton átszellemült, világpolgár lett, tőzsdespekuláns, óriási vagyonát most politikai célokra használja. (Hozzátenném, nincs tisztességes tőzsdespekuláns, mert aki a tőzsdén nyereséget könyvel el, az tudja, hogy valaki, valakik vesztesek maradnak. Tisztességtelen játék, de a világ tűri, mi, emberek is tűrjük, sőt együtt játszunk velük.) Saját bevallása szerint egy adott pillanatban, már ötven fölött, hiányérzete volt: a sok pénz nem boldogította, és úgy érezte, valami hasznosat kellene tenni. 
És mi lehet hasznos a Világ számára? 
A sokat emlegetett és vitatott nyílt társadalom megvalósítása. A szovjet rendszer bukása, így a hidegháború megszűnése után a mind erősebben terebélyesedő globális világgazdaságot éltető neoliberális eszme átvette – a két nagy háború, és az ezeket követő véres diktatúrák szomorú tapasztalatai után – , egy „nyílt társadalom” megteremtésének politikai ideológiáját. 
A nyílt társadalom előharcosai közül a legismertebbek az osztrák Coudenhove-Kalergi gróf, a páneurópai mozgalom megteremtője, a szintén osztrák származású angol filozófus, Karl R. Popper, és végül Soros György, aki napjainkban harcol az új, „nyitott és multikulturális társadalom” megvalósításáért. 
Sorosnak már nagyon kevés van hátra, és fanatikusan harcol, hogy még távozása előtt láthasson valamit az új világrend megalakulásából. Ez viszont még – és remélhetőleg – sokat késik. Ezért én inkább sajnálnám az öregurat, mint hogy elátkozzam. 
A multikulturális, nyílt, vagy nyitott társadalom megvalósítása utópisztikus, jelenleg nem megvalósítható, ezt mind a szakértők, mind a normálisan gondolkodó politikusok már megállapították. 
Azt viszont mindenki látja és tapasztalja, hogy politikai döntésekben, bármilyen szinten is történjenek, a gazdasági szempontok játsszák a főszerepet. Azt is halljuk, már évtizedek óta, hogy a Világot a – főleg a gazdasági válságoktól – csak a globalizáció mentheti meg, ami a nyugati civilizáció- ban jól olajozva működik. 
Állíthatjuk, hogy az Európai Unió a világgazdaság legsikerültebb, legfontosabb integrációja, így a globalizáció „modellje”. Egy olyan politikai egységben, ahol egy világgazdasági integráció előkészítése zajlik, nem működhet sem a demokratikus politikai döntéshozatal, sem a nemzetállami szuverenitás. Ebben az egy mondatban benne van a lényeg, és megmagyarázza, hogy bizonyos erőknek miért előnyös egy „nyílt”, ugyanakkor „multikulturális társadalom”.
Ezelőtt 22 évvel, 1995-ben, az amerikai David C. Korten megírta a globalizációellenes erők Bibliáját. A „Tőkés társaságok világuralma” című tanulmány azóta bejárta világot, de sajnos, gyakorlatilag még nem javított a helyzetén. Korten egy később megjelent könyvében („Tőkés társaságok nélküli világ – Élet a kapitalizmus után”) többek között ezt írja: "Az 1980-as években a kapitalizmus győzedelmeskedett a kommunizmus felett. Az 1990-es években pedig maga alá gyűrte a demokráciát és a piacgazdaságot. Azok számára, akik abban a hitben nőttek fel, hogy a kapitalizmus a demokrácia és a piacgazdaság alapja, kellemetlen ébresztőt jelentett annak megtapasztalása, hogy a demokrácia azok kezébe kerül, akik a licitálás során a legtöbbet ígérik, s a piacokat nemzeteknél is hatalmasabb, központi tervezésen alapuló globális társaságok uralják." 
Több magyarázatra nincs szükség. Vagy hiszünk azoknak az okosaknak, akik látják az igazságot, és igyekszünk megváltoztatni a világ mai rendjét, vagy jön egy olyan új világ, amit mások másképpen képzelnek el, és akaratukat egyszerűen ránk kényszerítik. 
Kortent nem sokan olvassák a Kárpát-medencében, de Európa-szerte sem túlságosan népszerű. De vannak nekünk is okos figyelmeztetőink. 
Csath Magda közgazdász 16 évvel ezelőtt, 2001-ben megírta könyvét: „Kiút a globalizációs zsákutcából”. Nos, azóta mind beljebb gyalogoltunk a zsákutcába, a végén már nem is tudunk majd visszafordulni. Mindenről szó esik, csak a lényegről nem. 
A „Soros-jelenség” csak átmeneti, még egy rövid idő, és már el is felejtettük. Az alapkérdés viszont marad. 
Egész röviden: a világ gazdasági és társadalmi globalizáció- ját le kell állítani, és ezt nem a politika teheti meg, hanem mi, az emberek, a fogyasztók. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mit akarunk: egy tartalmatlan fogyasztói társadalom rabjaiként tovább hajszolni a pénzt, és ezzel támogatni a nemzetközi pénzhatalom további basáskodását, vagy egy kicsit vis - szafogottabban a fogyasztást célszerűen, okosan csökkenteni. 
Másodszor: az elkövetkező évtizedekben a Föld különböző társadalmai között ma létező óriási életszínvonal-különbségeket csökkenteni kell, mert ha ezt nem tesszük – nagyon sürgősen –, akkor az Afrika felől elinduló, éhínség és vízhiány elől menekülő tömegeket semmiféle hatalom nem állíthatja le. 
A feladat nem egyszerű, de megoldható. Ideje felébredni és cselekedni! 
HOLLAI HEHS OTTÓ, Németország

2017. december 9., szombat

Török lobbi a Székelyföldért

Ahmet Açikgöz barátunkat mi is szerettük volna szóra bírni, ezért csak gratulálni tudunk Makkay József barátunknak, hogy neki sikerült! Ahmet barátunkat pedig ezúton is üdvözöljük, bátor kiállása miatt is. Reméljük, hogy az MPP lelkes tagja a néhai Péter János barátja mellet mást talál aki egész életre szóló barátsággal viszonzza az elmaradt érzelmeket. 
A Török Világ Alapitvány keretében tett munkáját pedig a fényesség övezze. Erőt, egészséget kivánva baráti szerettel gondolunk Ahmet Açikgöz barátunkra, szivesen várjuk Kolozsvárra, hiszen megigérte volt. Horváth Zoltán
Makkay József   2017. december 09.,  
A magyar–török kapcsolatok mind kulturális, mind gazdasági téren dinamikusan fejlődnek. Ebben fontos szerepet játszik Ahmet Açikgöz 50 éves török vállalkozó is, aki sokat élt Magyarországon, és ma is civilszervezetek keretében lobbizik a magyar és a székely ügy érdekében. Ahmet Açikgöz a Magyar Országgyűlés pulpitusáról köszöntötte a Kurultáj résztvevőit szerte a nagyvilágból 

• Fotó: MTI 
– Ma is gyakran visszatér Törökországból a Kárpát-medencébe, így Erdélybe is. Honnan származik e kötődés a magyarok iránt? 
– Huszonöt évet éltem vállalkozóként Magyarországon, magyar volt a feleségem, és két gyerekem –a 21 éves lányom és a 26 éves fiam –ma is Magyarországon tartózkodik. Négy éve tértem vissza Törökországba. A magyarság iránti vonzódásom azzal is magyarázható, hogy harminc éve foglalkozom a turáni népek világával, hiszek a magyar–török közös eredettörténetben. Bejártam már az egész turáni világot, és arra törekedtem, hogy a Török Világ Alapítvány keretében egyféle kapocs legyek Törökország és a turáni népek között. Az 1980-ban alakult ernyőszervezet erre ideális keretet biztosított, ennek képviseletében utaztam be az összes olyan országot, ahol török eredetű népesség él. 
A Kurultáj a rokontudatú népek háromnapos közös ünnepe, ahol idén 12 ország 27 hun és türk tudatú népének képviselője vett részt 
- Törökországban hogyan tekintenek a magyar–török rokonságra? 
– Minket, törököket sokat foglalkoztat népünk eredettörténete. A történelemtudományban ma már nem az Oszmán Birodalom utóbbi néhány évszázada az érdekesség, hanem a régmúlt idők. Azok az ősi korok, amelyek Attila király korától származtatnak bennünket. Magunkról azt tartjuk, hogy hunok vagyunk, vagy legalábbis a hunok egy részéből származtatjuk magunkat. Így vérrokonságban állunk a magyarokkal, erre a közös történelmi örökségre pedig sokat adunk. Éppen ez a nyitja a turáni népek közötti rokonság és jó viszony ápolásának, amelyben komoly szerepet vállal az évi rendszerességgel Magyarországon megrendezett Kurultáj rendezvény. Szerintem ma ez Európában a legnagyobb hagyományőrző fesztivál, amelynek százezres létszámú látogatottsága van. 
– Ön a Kurultáj összekötő embere Törökországgal. Ők hogyan tekintenek a magyar kezdeményezésű hagyományőrző mozgalomra? 
– Nagy szimpátiával és növekvő elkötelezettséggel. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Magyar–Turán Alapítvány vezetőjét, Bíró András Zsolt antropológust évente többször is meghívjuk Törökországba konferenciákra és a Kurultáj népszerűsítésére. Sok török egyetemen járt már, több törökországi városba látogattunk el. Az erős lobbinak szemmel látható eredményei vannak: a törökök egyre nagyobb szimpátiával tekintenek Magyarországra. A török kormány anyagilag is támogatja a Kurultáj szervezését, a rendezvény fő támogatója azonban a magyar kormány. 
– Többször megfordult Erdélyben is, sokat foglalkozik Székelyfölddel. Alapítványa mit tud tenni a székelyföldi magyarokért? 
- Székelyföldet 28 éve ismerem, akkor jártam itt először, és mintegy három-négy éve próbálok  székely–török kapcsolatokat építeni. A Török Világ Alapítvány képviselőinek idei nyári látogatása Gagauziában Magyarországot már jól ismerik Törökországban, a Székelyföldet viszont nem. Erdélynek ez a régiója mifelénk még kuriózum. Barátommal, az idén tavasszal elhunyt Kézdiszéki Székely Tanács elnökével, Péter Jánossal kezdtük el az együttműködési lehetőséget, idén pedig az SZNT vezetőit hívtam meg egy törökországi útra. A magam részéről a török–székely kulturális és gazdasági kapcsolatok fellendítésére látok esélyt. Arra törekszünk, hogy Székelyföld és Törökország között jöjjenek létre testvérvárosok, kulturális kapcsolatok és diákcsereprogramok. A jelek szerint az első székely testvérvárosunk Sepsiszentgyörgy lesz, Rodostóval lép egyezségre. 
– A hivatalos török politikában Románia kiemelt partnerként szerepel, Bukarest pedig nem akarja önálló régióként elismerni Székelyföldet. Építhető-e a török hivatalosságok bevonásával török–székely együttműködés? 
– A török kormány valóban jó kapcsolatokat ápol Bukaresttel, de ez nem azt jelenti, hogy ne támogatná a török–székely kulturális és gazdasági kapcsolatokat. Meggyőződésem, hogy szükség esetén számíthatunk a török állam segítségére is. Az SZNT vezetőinek törökországi útja éppen a kapcsolatépítést szolgálta. Egy weboldalt is működtetek, amelynek mintegy hetvenezres látogatottsága van, és itt gyakran írunk a török–székely kapcsolatokról is. Nyilván el kell jutnunk a gazdasági együttműködéshez is. Olyan befektetésekre lenne szükség, amelyek megőrzik Székelyföld természetközelségét. Ez a turizmus szempontjából paradicsomi állapotokat tudna kínálni. Többször is megtapasztaltam: sem Európában, sem Törökországban nem ismerik a turisták Székelyföldet. Vittem már egy harminc főből álló üzletembercsoportot a régióba, aminek biztosan lesz folytatása. 
– A Török Világ Alapítvány kiemelten kezeli Magyarországot és Erdélyt is, ami elsősorban az ön érdeme. Mekkora a szerepe az alapítványnak e kapcsolatépítésben? 
– Az alapítvány érdekessége, hogy elsősorban magánemberek támogatják és tartják fenn, tehát nem kormányzati szervezet. 1980-ban alakult, és Törökországban mintegy negyvenezer tagja van több ezer csúcsértelmiségivel, zömében tanárokkal, egyetemi oktatókkal. Jómagam is az alapítvány önkéntese vagyok, miközben anyagilag támogatom is. Negyven éve működő családi vállalkozásunk van, édesapám építész, én viszem tovább az általa elkezdett munkát. Az alapítvány egyféle kulturális hálót képez Koszovótól, Boszniától kezdve Azerbajdzsánig, Kazahsztánig vagy éppen Mongóliáig. Sok iskolát támogattunk Oroszország-szerte, de vannak érdekeltségeink Dél-Koreában is. Ebben a keretben támogatjuk a török–magyar kapcsolatok fejlesztését is, és mint említettem, ez a folyamat mára sikertörténet. 
– Magyarország ma végvári harcot folytat Európában a muzulmán bevándorlókkal szemben. A migráció elleni magyar fellépést ön hogyan ítéli meg?
 – Igazat adok a magyar kormányfőnek, Orbán Viktornak. A migráció tényleg óriási veszély Európára nézve. De miért is mennek az arabok Európába? Ott vannak az ő vallásukat támogató gazdag országok –Szaúd-Arábia, Katar, Bahrein –, ahol menedéket találhatnának. Oda kellene menniük, ahol tudják támogatni a letelepedésüket is. Magyarország jól teszi, hogy nem engedi át őket a határain. Ha most átenged ezret, hamarosan lesz öt vagy tízezer, de százezer is. Az arab szapora nép, pár évtized alatt gyökeresen megváltoztatja az ország nemzetiségi összetételét. 
– Nem félti ettől Törökországot, hiszen ma a törökök fogadják be Közel-Keleten a legtöbb menekültet? 
– A menekültek zöme a szomszédos országokból érkezett hozzánk. Az igazság az, hogy Törökországban már régi hagyománya van a menekültek befogadásának. Annak idején a szultán Rákóczit és népes kíséretét sem adta ki az osztrákoknak. Sajnos ma már a 3,5 millió menekült –hárommillió Szíriából és ötszázezer Irakból –óriási kihívást jelent az ország számára. Minden migráns egészségügyi ellátást és egyéb támogatást kap a török állam részéről, hogy megfelelő élete legyen. A lendületesen fejlődő török gazdaságnak köszönhetően ugyanakkor a legtöbb menekült felnőtt dolgozik. Törökországban más választása nincs is. Így is a török költségvetésnek eddig mintegy 20 milliárd dollárjába került a menekültkérdés, és ígérete ellenére az Európa Unió a szerződésben rögzített 6 milliárd euróból eddig kevesebb mint egymilliárdot fizetett ki... 
Ma Európát Törökország védi, de ezzel Nyugat-Európa nincs tisztában, nem veszi komolyan Törökországot. Nem nehéz elképzelni, mi lenne, ha hárommillió ember megindulna tőlünk Nyugat-Európába. 
– Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnököt több nyugat-európai ország vezetője nem kedveli diktatórikusnak mondott módszerei miatt. Vajon mekkora szerepe van abban, hogy megromlottak az ország kapcsolatai az unióval? 
– Nem szimpatizálok Erdo­gannal, mert más török pártom van, de látni kell mögötte azt a hatalmas erőt, ami sokaknak nem tetszik. Aki eljön Törökországba, és akár rövid ideig itt tartózkodik, hamar rájön, hogy a nyugati lapokban megjelent, Törökországról szóló írások egyszerűen nem igazak. Mitől lenne nálunk diktatúra, amikor szabad választásokkal hatalomra került politikusok vezetik az országot? Érdemes persze megnézni a puccskísérlet hátterét, ami arra irányult, hogy Törökországot tönkre tegye. A török államvezetés nem bánik kesztyűs kézzel a terroristákkal, ez tény, de ettől az ország nem diktatúra. Érdekes nyugati jelenség, hogy amikor a vizsgálat elől megszökik egy-egy török gyanúsított, Németországban olykor az államelnök is fogadja. A törökök teljesen másként ítélik meg Erdogan személyét. Többek között azért is, mert a török gazdaság óriási erővel fejlődik, a fiatalok már nem hagyják el az országot. Míg Romániában az aktív lakosság fele külföldön dolgozik, Törökországban mindenki, aki akar, talál magának munkát, így nincs miért elhagynia az országot. Ez mindenképpen az Erdogan-féle vezetés egyik nagy érdeme.

Megemlékezés a temesvári népfölkelés évfordulóján

2017. december 08., 
Folyó év december 15-én, pénteken újból sor kerül az 1989-es temesvári forradalomra való megemlékezésünkre. ..//..
17 órától koszorúzás lesz a belvárosi református templomnál, a népfölkelés kiindulópontjánál.
18 órától az Új Ezredév Református Központban tartunk megemlékezést, ennek keretében bemutatjuk a Szabadulás az Egyház babiloni fogságából – 1989 című, most megjelenő kötetet, amely a 2015 májusában megtartott jubileumi konferencia előadásainak anyagát tartalmazza.
Végül a meghívottak és az 1989-es emlékbizottság társaságában kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk az eseményt.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Gazda István lelkipásztor

Régiós magyar gazdaszervezetek munkaülése - Aradon járt a NAK főigazgatója, Kocsy Béla

Balta János 2017. december 09., 

Kocsy Béla NAK főigazgató (középen fehér ingben) egyeztetett az ország nyugati régiójában működő magyar gazdaszervezetek vezetőivel

Tegnap a Jelen Ház vendéglőjében tartotta munkaülését a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának a Bánságban, Arad megyében, illetve a Partiumban működő gazdaszervezeteinek a vezetősége.
Az egybegyűlteket házigazdaként Kocsik József AMMGE-elnök köszöntötte, kiemelve Kocsy Béla, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgatójának a nevét.
A továbbiakban Kocsy Béla méltatta a Partiumban és Bánságban tevékenykedő gazdaszervezetek munkáját, egyben megnyitotta a regionális ülést. Azon Arad megyét Kocsik József AMMGE-elnök és Pozsár Ibolya igazgató, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesületét dr. Csősz János elnök és Benkő Zsolt igazgató, míg a Partiumi Magyar Gazdák Egyesületét Csomortányi István elnök képviselte. Beszámolójában Kocsy Béla vázolta a NAK eddigi munkáját, illetve mindazokat a lehetőségeket, amelyekben a jelzett régió gazdaszervezetei is részt vehetnek. Vagyis élvezhetik az anyaországi gazdák számára nyújtott összes lehetőséget, kivéve azokat, amelyeket a román törvények nem tesznek lehetővé. Utóbbiaknak a tisztázása végett hívták meg az ülésre Monica Nadiut, az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság aligazgatóját is, aki az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének közvetítésével tartja a kapcsolatot a Román Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium és a NAK között.
A megbeszélések eredményeként megegyeztek, hogy a kisrégióból egy megbízott részt vesz a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara folyó év december 20-án sorra kerülő alakuló országos küldöttgyűlésén.

Stefano Bottoni-Sebestyén István dialógusa - részlet a maszol.ro-nak az irásából

Van-e esély középtávon Székelyföld autonóm státusát elérni.
„Végignézve az erdélyi autonómiatörekvések kronológiáját, leginkább akkor nyílt esély ennek megvalósulására, amikor valami külső körülmény a román felet arra késztette, hogy enyhüljön az ezzel kapcsolatos álláspontja. Annak idején szovjet nyomásra jött létre a Magyar Autonóm Tartomány, aztán a kilencvenes évek végén a Nyugat felé kellett bizonyítani, hogy a román kisebbségpolitika megfelel az elvárásoknak. Most viszont nem érzékelhető külső nyomás. Reális egyáltalán középtávon székely autonómiáról beszélni?
„Szerintem egyáltalán nem, de ennek több oka van. Van egy külső ok, amit ön említett. A harmincas évek végén a magyar kormány és a revíziók nyomása kényszerített ki apró engedményeket a román nemzetiségi politikában. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig Moszkva temperálni tudta Ceauşescuék magyar kisebbséghez való viszonyát. A kilencvenes évek közepén-végén, a NATO-csatlakozás előtt pedig amerikai ösztönzésre történt enyhülés.  Ez az engedménypolitika azonban soha nem veszélyezteteti a román állam fő vonásait, például a területi egységet – vagyis a románok soha nem gondolkodnak föderális szövetségi államban, illetve etnikai alapú autonómiában. Az adminisztratív regionalizmust ugyan nem utasítják el, de nyilvánvaló, hogy Székelyföld alapvetően magyar jellegű régió lenne.
Az autonómiának azonban van egy belső akadálya is. Nézzük meg a katalán példát: az elszántságuk mellett a nemzeti társadalom elképesztően magas fejlettségi szintje is figyelemre méltó. Szervezetten és többnyire békésen tudtak fellépni a maguk védelmében, miközben sikeresen tudták kezelni a legmodernebb médiumokat is, és egyértelműen megnyerték a médiacsatát: bemutatták a szabadságért küzdő katalánokkal szemben fellépő „elnyomó, fasiszta” Madridot.
Ez a nemzeti alapú, de civil szervezettség Székelyföldön szinte teljesen hiányzik.  Ez az egyik legszegényebb régió Romániában, ahol a mindennapi kompromisszum kultúrája dominál, az elit kontraszelektált, és nagyon erős a közösségi beletörődés.   Milyen székely lobbi az, amely nem képes irodát működtetni Washingtonban vagy Brüsszelben? Ebbe a helyzetben jött a kettős állampolgárság lehetősége, ami egy teljesen legitim történet, viszont kizárja az etnikai alapú, területi autonómia lehetőségét.”
Ha elsőként a nemzeti kisebbségek jól működő területi autonómiájára – mint olvashattuk a bevezetőben is – mindig a katalán példa volt a hivatkozási alap a magyar politikusok számára, utána mindig következett a másik pozitív megvalósulás, a dél-tiroli. Példának ugyan mindkettő megtette, csakhogy valamiről nem szívesen esett szó soha, csak szakmai berkekben. Ezt pedig nem tudomásul venni maga az önbecsapás. Fentebb Bottoni már megfogalmazta, hogy a kettős állampolgárság kizárja az etnikai alapú területi autonómiát, az interjú folyatásában ezt bővebben épp a dél-tiroli helyzetet bemutatva részletezi:
„Mert vagy az egyik működik vagy a másik, Például a dél-tiroli németek az autonómia keretében mindent megkapnak Olaszországtól, amit csak lehet, ezért fel sem merül az elszakadás. Viszont ahhoz, hogy az olaszok ebbe belemenjenek, Ausztriának gyakorlatilag le kellett mondania róluk. A magyar-román viszonylatban minden megtörténne, csak ez nem.”
A folytatásban a kérdezőpartner előbb a magyar miniszterelnök egy autonómia melletti párti felhívását felidézve, kíváncsi arra, Bottoni miként kommentálja ezt, majd arról faggatja őt, vajon elképzelhető olyan autonómia teória, melyre érdemben reagálhat Bukarest.
Íme, a kérdések, illetve az arra adott válaszok:
„– Orbán Viktor egy ízben úgy fogalmazott, hogy mindennap harcolni kell az autonómiáért…
 – Sajnos a székely belső társadalmi fejlődés igénye helyett van egyfajta csodavárás, mindenki Magyarországtól várja a megoldást. A helyi elit lényegében a Fidesz, illetve Orbán Viktor irányítása alatt működik, mindenki Budapesthez igazodik, mert onnan jön a pénz – csak sajnos ugyanolyan irányított módon, mint Magyarországon, a mi csökkenti a hatékonyságot.
– Létezhet olyan autonómiakoncepció, ami román részről tárgyalási alap lehet?
– Ennek nem sok realitását látom. Amikor viszont a huszonhatodik székelyföldi autonómiatervvel áll elő valaki, akkor már a magyarok többsége is legyint. Az autonómiaharc egy nagyon invenciózus dolog, kell hozzá szervezettség, érvek, elszántság. Elszántságot nem látok, csak egy klasszikus kelet-európai beletörődést és a túlélőösztön működését. Jelentős az értelmiségi elvándorlás is – de akkor ki fogja artikulálni a magyar autonómiaigényt politikailag, társadalmilag, gazdaságilag? Azok, akik ma ilyen álmokat szőnek, újra és újra becsapják magukat és saját társadalmukat is.”
Katalónia, az autonómia vagy függetlenedés dichotómiája az interjú végéhez közeledve újra előkerül. Vele együtt mindannak kapcsán, amit szóba hoz Bottoni a kisebbségi érdekérvényesítés békés vagy erőszakos megoldásairól, a sajátos nemzetállami gondolkodásokról és azok hátteréről, újra főszerep jut a kérdőjeleknek. Azok nem az interjúszövegben fellehetők, az olvasottak nyomán bennünk sokasodnak, s ezzel bizonyára nem csak mi vagyunk így.
A dialógus utolsó kérdéseire adott válaszokból elénk táruló látlelet cseppet sem megnyugtató. Abban a kortárs világban, mely a nemzetállamok reneszánszáról szól, az erdélyi magyarság pedig két eltérő felfogású nemzetállami logika közé kényszerült, Bottoni úgy látja: ebben az évtizedben a romániai magyarság „semmilyen gesztusra nem számíthat.”
– A globalizációval szembeni nemzetállami reakciók elvileg nem kedveznek az államokon belüli autonómia- vagy függetlenségi törekvéseknek. Viszont a katalán példa ezt mintha cáfolná, nem?
– Igen, ugyanakkor azt a magyar érvet is relativizálja, miszerint a nyugat-európai autonómiák mindkét fél megelégedésére működnek. A nyugati példák – a baszk mozgalomtól az írekig – azt is mutatják, hogy az érdekérvényesítés nem nélkülözte az erőszakos megoldásokat. Szerencsére Erdélyben nincs hagyománya a fegyveres, gerilla típusú civil ellenállásnak – de ezt nehéz megmagyarázni a románoknak.
Az erdélyi magyarok ráadásul két nemzetállami logika közé szorultak. Orbán trianoni Magyarországban, de virtuális nemzetegyesítésben gondolkozik, a románok pedig igyekeznek kizárni a nemzeti kisebbségeket a nemzetépítési folyamatból, sőt, azt egyenesen velük szemben határozzák meg. Ebben a szituációban a magyar autonómiatörekvések román részről nemzetbiztonsági kérdésként merülnek fel, és paranoiás félelmeket váltanak ki. Ehhez adódik a közelgő nagyromán centenárium, amit a többségi társadalomnak úgy kell ünnepelnie, hogy közben borzasztó a közhangulat, utálják a politikusaikat, nem érzik a gazdasági növekedést – kifelé mégis boldog, dicsőséges és harcias ország képét kell mutatniuk. Attól tartok, hogy a következő két-három évben semmilyen gesztusra nem számíthat a romániai magyar közösség.
–  A belső megerősödés lehetséges autonómia nélkül vagy ez egy „róka fogta csuka” helyzet lesz?

– Az autonómia nem eszköz, hanem cél. A belső társadalmat kellene megerősíteni az iskolarendszertől kezdve az egészségügyig, a helyi gazdaságig – fejleszteni mindazt, a mitől az emberek jobban élnek helyben. És persze őrizni, erősíteni a magyar identitást is. Szükséges az anyaország támogatása, de ha belül nem mozdul meg valami, akkor kívülről nagyon nehéz ezt előidézni, és nem is biztos, hogy célszerű.”

Erdélyi és bánsági a két legrégibb romániai márka

2017. december 08.  Pengő Zoltán
A Temesvári (sör) és a Borszék (ásványvíz) több mint kétszáz éves múltra tekintenek vissza, s mindkettő piacvezető a maga termékkategóriájában.
Jövőre lesz kereken 300 éves a legrégebbi romániai márka, a Temesvári – Timișoreana. A bánsági fővárosban nem sokkal a törökök kiűzését követően, 1718-ban kezdtek el sört gyártani, Mercy gróf temesi kormányzó kezdeményezésére, az osztrák katonaság számára. A sörfőzdét kezdetben a hadsereg üzemeltette, majd koncesszióba adták, később egy helyi részvénytársaság tulajdonába került.
Trianon után a temesvári sörgyár a román királyi család hivatalos beszállítója lett. 1948-ban államosították, 2001-ben a dél-afrikai SabMiller, illetve annak helyi leányvállalata, az Ursus Breweries lett a tulajdonosa, idén pedig a japán Asahi konszern vette meg. A Temesvári a legnépszerűbb sör idehaza, piaci részesedése 14-15 százalék, s ugyanakkor a vállalat első számú exportterméke, forgalmazzák Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Ezáltal újjáéledt egy hagyomány, a XX. század elején ugyanis Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. is dolgozott kivitelre, termékei, a kontinens számos országa mellett Brazíliába is eljutottak.


A második legrégebbi hazai brand szintén erdélyi. A Borszék-Borsec 211 éves, a székelyföldi ásványvíz palackozása 1806-ban kezdődött. A márka jelenlegi tulajdonosa a Romaqua Group vállalat. 1806-ban 3 millió liter borszéki borvizet palackoztak, napjainkra ez megsokszorozódott, 350 millió liter fölé nőtt. Ennek körülbelül 5 százaléka megy exportra, eljut az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Kanadába, a Dél-Afrikai Köztársaságba és Taiwanra is. Idehaza a legnépszerűbb ásványvíznek számít, piaci részesedése mennyiségben 26, értékben majdnem 32 százalék.
A szocializmus öröksége: Eugenia, Rom, Dero
Az ántivilág népszerű hazai márkanevei közül csupán e kettő maradt fenn napjainkig, a többi kivétel nélkül áldozatul esett az államosításnak vagy a rendszerváltást követő vadkapitalizmusnak. Ezért a harmadik legöregebb romániai márkanév a Braiconf, igaz, ennek az ismertsége meg sem közelíti a Temesváriét vagy a Borszékét. A jelenleg is belföldi tulajdonban levő brăilai gyárban 1950 óta gyártanak megszakítás nélkül divatárút.
Az Eugeniát ellenben szinte mindenki kóstolta már, legalábbis a 30 évnél idősebbek. A kakaós krémmel összeragasztott kekszféleség idén ünnepelte az 57-ik születésnapját. Egy időben több cég is gyártotta, jelenleg azonban az Eugenia márkanév tulajdonosa, a termék kizárólagos forgalmazója a Dobrogea Grup.
Nem sokkal fiatalabb a Rom nevű csokoládérúd sem, melynek gyártása 1964-ben kezdődött. A jelenleg is eredeti recept alapján készülő, az eredetivel megegyező csomagolásban forgalomba hozott Rom a legnépszerűbb édesség idehaza a maga kategóriájában, évente 30 millió darabnál is több fogy belőle.
Több mint félévszázados múlttal három román brand rendelkezik még: a Dero, a Dacia és a Gerovital. Előbbinek a brit-holland Unilever, a Daciának pedig a francia Renault a tulajdonosa, míg a Gerovital márkanevű kozmetikai termékcsaládot a kolozsvári Farmec gyártja.
A viszonylag nagymúltú hazai márkák közé az Arctic tartozik még. Az Argeș megyei Găești községben gyártott háztartási gépek 49 éve, 1968-ban jelentek meg a boltokban. 2002 óta az Arctic az ágazat egyik legnagyobb globális szereplőjének, a török Arcelik csoportnak a tulajdonában van.

SZKT-ülés Marosvásárhelyen: így készül az RMDSZ a centenáriumi évre

2017. december 08.  Antal Erika
Kelemen Hunor szerint 2018 az igazságosság éve kell, hogy legyen az erdélyi magyarság számára. Az RMDSZ elnöke Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) csütörtöki marosvásárhelyi ülésén elmondta: az RMDSZ az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában című programsorozattal készül az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumi évére.
„Legyen 2018 az igazságosság éve!” – jelentette ki csütörtökön Marosvásárhelyen Kelemen Hunor a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén tartott politikai beszámolójában. A szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában című programsorozattal készül az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumi évére.
Hozzátette: azt szeretnék felmutatni, hogy az erdélyi magyarság Románia értékteremtő közössége, és ekként szeretne megmaradni. "Ehhez a gyulafehérvári ígéretek betartásán keresztül vezet az út" - jelentette ki Kelemen Hunor. Szerinte az igazságosság évének kinyilvánítására az 1848-as forradalom és szabadságharc 170. évfordulója és Mátyás király trónra lépésének 560. évfordulója teremt alkalmat.
A szövetségi elnök a politikai beszámolójában a helyhatósági és parlamenti választások óta eltelt egy év tapasztalatairól is beszélt. Közlése szerint az egyik pozitív tapasztalat az volt, hogy megfelelő tárgyalásokkal még jobbá lehet tenni a helyhatósági választásokon elért eredményeket. „Tárgyalásokkal tudtuk javítani a pozícióinkat” – fogalmazott Kelemen, aki úgy értékelte, a kisebb parlamentben is sikerült megőriznie az RMDSZ-nek a kellő létszámát.
A politikus figyelmeztetett: az ellenzék azzal szokott versenyezni, hogy ki tud gyorsabban valami magyarellenes retorikát fejleszteni. „Azt is megpaatasztaltuk, hogy Románia előtt nincs egy olyan jövőkép, amely a társadalmat valamilyen irányba elkötelezné. Nincsen egy lényeges ügy, ami felett ne kapnának össze a román politikusok” – tette hozzá.
Kelemen emlékeztetett: a hazai döntéshozók még az autópálya nyomvonalának kérdésében sem tudnak konszenzusra jutni. Az sem világos szerinte, hogy milyen irányba tart az egészségügy, oktatás és az infrastruktúra fejlesztése. „Azok a rossz reflexek, amelyekről úgy tudtuk, rég mögöttünk vannak, hirtelen elénk kerülnek, és villámszerűen tör elő a magyar-ellenesség. A bűnbakkeresés folyamatában rögtön megtalálják és megnyugszanak, ha rámutathatnak egy csoportra az ország kudarcáért, vagy saját sikertelenségükért” – jellemezte a román politikai osztályt.
Mélyre süllyedt a bizalom
A román-magyar együttélésről kijelentette: száz év sem volt elég a két közösségnek, hogy elfelejtsék azt, ami szétválasztja őket. „Még most is támadják és megkérdőjelezik a 27 éve megszerzett jogokat. Nincs bizalom, olyan mélyre süllyedt ebben az országban, hogy sem intézkedés, sem elképzelés nincs, ahová a többséget el lehetne mozdítani. Azt is megtapasztaltuk, hogy ebben a néhány hónapban, amikor a magyarellenesség a felszínre tör, vannak olyan román emberek, akik értik a mi problmáinkat, és vallják, hogy le kell ülni, meg kell beszélni” – jelentette ki.
Kelemen Hunor elmondta: ilyen körülmények között az RMDSZ a parlamentben az együttműködést a kormányzati többséggel fenntartotta, és pontról pontra egyeztetett velük. „Nincsen egy minden feltétel nélküli elkötelezettség. Nem azért támogatjuk a kormányt, mert nem lenne meg nélkülünk. Olyan többséggel próbálunk időről időre egyeztetni és egyezségre jutni, amely lehetővé teszi, hogy elképzeléseink részben vagy egészben megvalósuljnak” – részletezte.
A politikus az elért eredmények között az oktatási törvény módosításait említette. Felidéztek, hogy sikerült az RMDSZ kezdeményezésére lehetővé tenni a nemzeti kisebbségek számára az iskolalapítást ott is, ahol az önkormányzatban nincs erre hajlandóság.
MSPI: 231 ezer aláírás gyűlt össze
A szövetségi elnök bejelentette: péntekig 231 ezer aláírás gyűlt össze a Minority SafePack európai kisebbségi polgári kezdeményezés támogatására Erdélyben a vállalt 250 ezerből, hangsúlyozva, hogy össze fog gyűlni a többi is. „Azt szeretnénk, hogy a következő években meg lehessen vitatni az Európa Parlamentben vagy ott, ahol kell, az európai őshonos nemzeti kisebbségek problémáit. Ötven millió emberről van szó, amely ha egy országot alkotna, Európa egyik legnagyobb országa lenne. Az EU-nak dönteni kell, határozott állásfoglalást kell hoznia, hiszen elfogadhatatlan az, hogy míg a fél kontinensen a dolgok rendben vannak, addig itt, a közép-keleti régióban csak látszat, hogy minden rendben lenne. Akkor lesz itt minden rendben, amikor nem a többség, hanem az erdélyi magyarok mondják ezt el” – szögezte le.
Tovább gyűjtik az aláírásokat
Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök beszédében a Minority SafePacket támogató egymillió aláírás összegyűjtésének szükségességét hangsúlyozta. Elmondta, az erdélyi magyarok által elvállalt aláírásmennyiség még nem gyűlt ugyan össze, de a jelenlegi szám máris tükrözi, hogy ahol van akarat és energia, jó szervezőkészség, sikerül elérni a kitűzött célt. „Köszönet és hála azoknak a területi szervezeteknek, képviselőknek, önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek, helyi szervezetek elnökeinek, akik részt vettek a kemény és hosszú munkában” – jelentette ki.
Porcsalmi beszámolója szerint Háromszék másfél hónapja befejezte az aláírásgyűjtést, de felzárkózott Szilágy, Bihar, Maros megye, Gyergyó is, és közel a célhoz a Beszterce, Fehér, Kolozs és Szeben megyei, illetve az udvarhelyszéki szervezet is. Az ügyvezető elnök bejelentette: január közepéig, végéig a 250 ezer aláírást szállítani fogják. Arra biztatta a nagyvárosokat, hogy ha Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Szatmáron sikerült, akkor sikerülnie kell a gyűjtésnek Csíkszeredában vagy Udvarhelyen is.
2018 kapcsán elmondta, ez nem csak a centenárium éve lesz, hanem az erdélyi magyaroké is. „2018-ban el kell mondanunk, hogy mit tettünk hozzá ahhoz, amit ma Romániának neveznek. Amivel ma Románia büszkélkedik, annak jelentős részét az erdélyi magyaroknak köszönheti. El kell mondanunk, hogy kik vagyunk, mi a célunk, mik az eredményeink. Emlékeztetnünk kell magunkat, saját közösségünket, de szólnunk kell a román többséghez, a román társadalomhoz is. És terveink szerint, talán ez lesz a legnagyobb kihívás közösségünket, értékeinket a nemzetközi közvéleménynek is bemutatjuk”− részletezte. 
Az ügyvezető elnök elmondta, az RMDSZ jövőre sokrétű, átfogó programcsomagot tervez, amellyel három különböző közönséget kíván megszólítani: a magyar közösséget, a román közvéleményt és a nemzetközi döntéshozókat. Az elmúlt 100 év történelmét, képzőművészeti alkotásait fogják bemutatni, arcképcsarnokot, a magyar kultúra napján meghirdetett drámapályázat által új értékek létrehozását, dokumentumfilmeket, előadás-sorozatot, konferenciákat terveznek, valamint egy, az erdélyi társadalom intézményei katasztereinek összeállítását és interneten való közzétételét.
Emellett a klasszikus politikai kampánykommunikáció eszközeivel lebonyolított, fél éves időtartammal véghezvitt magyarság kampányt ütemeztek be a román nyilvánosság felé. Feladatként fogalmazta meg továbbá azt is, hogy az RMDSZ-nek nemzetközi szinten fel kell hívnia a figyelmet a megoldásra váró kisebbségi kérdésekre és a folyamatos jogtiprásokra, másrészt ellensúlyoznia kell az utóbbi hónapokban felerősödő, a magyar közösséget lejárató és az RMDSZ-t hiteltelenítő nemzetközi kampányt.
Adótörvénykönyv, igazságszolgáltatás
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a kormány pénzügyi politikájáról beszélve elmondta, az adótörvénykönyv módosításáról szóló javaslatcsomagot nem készítette elő kellőképpen a szaktárca, intézkedéseinek következményei előreláthatatlanok, nem elég kiszámíthatók. Ezt tetézi az is, hogy az illetékesek rosszul kommunikáltak a módosítások várt hatásairól.
„A kormánypártok semmibe vették azt a törvényi előírást, miszerint leghamarabb fél évvel az elfogadását követően léphetnek életbe az ilyen jellegű pénzügyi intézkedések. A sebtében kidolgozott rendelkezésekről csak remélni tudjuk, hogy következményei pozitívak lesznek. Olyanok, mint az RMDSZ által 2012-ben javasolt egykulcsos adórendszer bevezetésének, amelyet kezdetben sokan kétkedve fogadtak, de amely igen hamar, már az első évben hatékonynak bizonyult” – mondta Cseke Attila. Hozzátette, a személyi jövedelemadó 16-ról 10 százalékra való csökkentésével egyetért az RMDSZ, ugyanakkor fontosnak tartja megoldani a bevételkiesés problémáját, amelyet ez okozni fog az önkormányzatok esetében.
„Az RMDSZ számára mindig prioritás volt a helyi hatáskörök növelése, és ezen belül az önkormányzatok pénzügyi autonómiájának erősítése. Azt szeretnénk, hogy a magyarlakta településeinken megtermelt adók egészével a helyi közösségek rendelkezzenek. A jövő évi állami költségvetés vitájánál is ezt az elvet próbáljuk majd érvényesíteni a parlamentben, de a végső, biztos megoldást a helyi közpénzügyek törvényének módosítása jelentené. Ezért azt kérjük, a kormánykoalíció fogadja el az RMDSZ javaslatát, amelyben a jövedelemadókból befolyt összegek 100 százalékának helyben maradását javasoljuk” – hangsúlyozta.
Az Európai Unióban eddig 360 ezer aláírás gyűlt össze a Minority SafePack kezdeményezésre, és minden esély megvan rá, hogy a hátralévő négy hónapban sikerül összegyűjteni a szükséges egymilliót – jelentette be felszólalásában Vincze Loránt, a FUEN elnöke. „A 231 ezer Erdélyben, az RMDSZ által összegyűjtött támogató aláírás azt üzeni, hogy az erdélyi magyarok nagy, erős és elszánt közösség, amely tudja, mit akar: európai védelmet kér a maga számára, és ezt minden eszközzel nyomatékosítani kívánja” – mondta a FUEN elnöke. Hangsúlyozta: egyértelművé vált, hogy a kisebbségi ügyekkel előre kell menekülnünk, az óvatoskodó, szembenállást kerülő és ezzel már-már lemondó magatartás nem oldja meg fájó ügyeinket, az általunk teremtett esélyek viszont magukban hordozzák a siker lehetőségét is.
A november 15-i szórvány napja alkalmából szervezett rendezvényen átbeszélték a szórványközösségek helyzetét, idézte fel Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke hozzászólásában, kiemelve, hogy bizonyos szempontból 2018 nagyobb kihívás a szórványban. „A mindennapokat jelentő küzdelmet folytatni kell: biztosítani a magyar oktatást, az együttműködést a szociális szervezetekkel, megvalósítani a szórvány cselekvési tervet. A székely-szórvány és az anyaországi közösségekkel való együttműködés kiemelten fontos számunkra, nemcsak szükség van rá, hanem eredmények is vannak, ez erőt ad a mindennapokhoz” –tette hozzá.
Az RMDSZ Gazdasági Tanács egy nappal korábbi ülése kapcsán számolt be arról, hogy az Európai Parlament elfogadta az EU 2018-as költségvetését, amely minden idők legnagyobb európai uniós költségvetése. „Ennek a büdzsének kétharmadát a kohéziós, regionális fejlesztési politikák és az agrárpolitika számára elkülönített alapok teszik ki, az erdélyi magyar közösség számára a két legfontosabb pillér az önkormányzatok, gazdák, vállalkozók szempontjából. Tudjuk, hogy nagy a bürokrácia, hogy Bukarest fékezi a folyamatot, de ennek ellenére pályázni kell, mert mások használják fel az uniós keretet, ha nem mi pályázunk” – hívta fel a figyelmet Winkler Gyula.
„Maros megye több mint 45 ezer támogató aláírást gyűjtött össze az Európai védelmet jogainknak! kezdeményezés kampányában. Ezzel a megyei szervezet túlteljesítette a számára kitűzött célt. Büszke vagyok arra, hogy az országos szinten kitűzött 250 ezer aláírás közel 20 százaléka Maros megyéből gyűlt össze. Maros megye magyar lakossága a romániai magyarság 16 százalékát teszi ki, így azt is mondhatjuk, hogy a Maros megyei magyarság arányát meghaladóan járult hozzá az európai kisebbségügyi kezdeményezés sikeréhez. Úgy gondolom, az aláírásgyűjtő kampánnyal a szervezet felmutatta erejét, de ez a munka fontos volt a közösségépítés szempontjából is, hiszen több mint 20 ezer háztartást kerestünk fel és a személyes találkozás által mindenkinek elmagyarázhattuk, miért küzdünk. Másrészt meghallgathattuk a közösség észrevételeit és problémáit is” – emelte ki felszólalásában Péter Ferenc, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének elnöke. 
Tánczos Barna, az RMDSZ Hargita megyei szenátora a Székelyföld frakció nevében szólalt fel a Szövetségi Képviselők Tanácsán, hozzászólásában elmondta, 2018 a bátor lépésekről kell szóljon mind a törvényhozásban, mind a mindennapokban: „amikor a múltról beszélünk, gyakorlatilag a jövőnket készítjük elő. Ezt kell tennünk a törvényhozásban is: hiszen akkor, amikor kulturális vagy területi autonómiáról beszélünk, felvetődik a kérdés, hogy eléggé bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy közvitát és párbeszédet indítsunk, vagy éppen egy parlamenti munkafolyamatot kezdjünk el a székelyföldi magyar közösség jogos elvárásának törvénybe foglalására”. Tánczos Barna továbbá úgy fogalmazott, 2017 jó példa arra, hogy felismerjük azt, hogy Románia megváltozott és az RMDSZ-nek nagy szerepe van abban, hogy valós párbeszédet indítson a többségi társadalommal a magyar közösség elvárásairól.
A felszólások sorát Biró Rozália SZKT-elnök, az RMDSZ Bihar megyei képviselője folyattatta. Beszédében a Kelemen Hunor szövetségi elnök által megfogalmazottakra reflektálva elmondta: „Romániában valóban nincs közös ügy, amely mentén konszenzus alakulhat ki a társadalomban, azonban el kell mondanunk azt, hogy a szövetségben van ilyen, és erre kell alapoznunk. 2018-ban az a dolgunk, hogy párbeszédet folytassunk és elmondjuk, mit adtunk mi magyar közösségként Romániának.”
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az SZKT ülésén számot vetett az egy éve megújult képviselőházi frakció tevékenységéről. Hozzászólásában elmondta, hogy az idei év első parlamenti ülésszakában számos olyan törvénytervezet született, amellyel sikerült előre vinni a magyar közösség ügyeit, azonban az év közepén, júniusban, megbélyegezte ezt az országban eluralkodott nacionalista hangulat, amelyből azóta sem lehet teljes mértékben kilépni.
„Sokszor túlságosan is nagy felelősséggel közelítünk meg helyzeteket, hiszen erre kötelez az a környezet, amelyben a kormánykoalíció naponta felelőtlen döntéseket hoz. Az RMDSZ álláspontja sok esetben különbözik a kormánypártokétól, hiszen más tapasztalatokkal érkeztünk a parlamentbe mások a prioritásaink, és másként látjuk közösségeink és önkormányzataink jólétének biztosítását. Azonban el kell mondanunk hangosan azt, hogy hosszútávon elvesznek a jó ügyek, ha olyan személyek képviselik azokat, akiknek integritásuk megkérdőjelezhető. Ennek vagyunk tanúi most is, hiszen a román politikai pártok képviselői sebezhetőek és nem tudják hitelesen képviselni a jó célú közösségi ügyeket. Ez a folyamat megrendíti a demokrácia alapjait, és ha a demokrácia nem működik, akkor semmi sem működik, a politika sem. Az RMDSZ új alsóházi frakciója felelősségteljesen áll hozzá közösségi ügyeinkhez és ennek tudatában cselekszik az elkövetkezendőkben is” – jelentette ki a politikus.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei parlamenti képviselője hozzászólásában elmondta, elfogadhatatlan az a tény, hogy száz év után is Románia úgy tekint a magyar közösségre, mintha azok idegen testként lennének jelen az országban. Példaként az alsóházi frakcióvezető-helyettes a tankönyvírás folyamatát említette, hangsúlyozva: „Nem lehet bizalom nélkül tekinteni a teljes magyar társadalomra. Nem gyanúsíthatnak meg azzal, hogy a fizika tankönyv lapjai közé elrejtetnénk egy irredenta, sovén mondatot a tankönyvírás során. Elfogadhatatlan ez az állapot. Éppen ezért jövőre erőteljesebben kell hangsúlyoznunk és cselekednünk: bátran felvállalni azt, hogy mit adtunk ennek az országnak az elmúlt száz évben, illetve növelnünk kell kisebbségi jogaink törvényes garanciáit.”
A magyar politikum, az RMDSZ felelőssége is, hogy a következő időszakban olyan igazságszolgáltatása, olyan igazságügyi jogrendszere legyen Romániának, hogy szabadon lehessen beszélni, hogy ne kelljen lehalkítanunk a hangunkat – jelentette ki Markó Béla az SZKT-n. Az RMDSZ volt elnöke arra figyelmeztetett, bár a szövetségnek nincs beleszólása mindenbe, ami ma az ország vezetésében zajlik, az RMDSZ-nek is van felelőssége abban, hogy az elmúlt években olyanná vált az igazságszolgáltatási rendszer, hogy ma újból „suttogni” kell. Lehet, hogy ez többek között a bíróságok az ügyészségek vétke, de azokat a törvényeket, amelyek alapján működnek, azt mi, politikusok fogadtuk el – mutatott rá Markó, aki hozzátette, személyes felelősséget is érez e tekintetben.
Mint mondta, lehet, hogy bizonyos kisebbségi jogok elfogadtatása érdekében a múltban „félrefordították a fejüket” bizonyos, az ország demokratikus berendezkedését érintő törvények esetében, ez utólag hibának minősül. „Ráébredünk arra, hogy ha nincs demokrácia, akkor hiába vívtunk ki jó kisebbségi jogokat, mert ha csorbul a demokrácia, akkor ezeket a kisebbségi jogokat sem fogják alkalmazni” – szögezte le. Ezért szerinte az RMDSZ-nek felelősséget kell vállalnia abban, hogy amit a romániai politikum közösen elrontott, azt a következő időszakban helyrehozzák, és ennek érdekében időnként a szövetségnek a közvéleménnyel is szembe kell mennie – hívta fel az RMDSZ frakciók figyelmét Markó Béla.
A volt elnök úgy értékelte, nemcsak Romániát, de egész Európát is óriási gondok szaggatják: mint fogalmazott, a Brexit példája, a szélsőjobb előretörése, a német és az ausztriai választások eredményei is azt mutatják, hogy ma Európában nagy baj van a népek, kultúrák együttélésével, de baj van a politikusok felelősségével is, akik engednek a populizmus nyomásának, és nem gondolják végig, mi lesz a következménye döntéseiknek – utalt a katalán népszavazásra is.
Az elmúlt időszakban folyamatosan változtak az ifjúság igényei, egy dolog stabil maradt: a MIÉRT megalakulása, működése az RMDSZ javára szolgált, az RMDSZ munkáját segítette és segíteni fogja a jövőben is. Az elmúlt hónapokban azon dolgoztunk a kollégákkal, hogy minél több fórumon hallassuk a hangunkat, a romániai, magyarországi barátaink és az egész Európa előtt. Kezdeményezésünkre az Európai Néppárt ifjúsági szervezete, a YEPP elfogadta a Minority Safepack támogatásáról szóló határozatot. Állást fogaltunk a magyargyűlölet ellen, és egy teljes programtervezettel készülünk a jövő évi centenáriumra – fogalmazott az SZKT-n Oltean Csongor, a MIÉRT elnöke, akit a pénteki ülésen a testület ifjúságért felelős ügyvezető alelnöknek választott meg.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő felszólalásában elmondta: az elmúlt évek munkája alatt az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi szakbizottságában (LIBE) számos jelentésbe sikerült a kisebbségvédelmi fejezeteket is megjeleníteni. Ilyen például az uniós állampolgárságról szóló jelentés, amelynek elkészítette a szakbizottsági véleményét és amelyet jövő héten tárgyal az EP. Mint mondta: abban bízik, hogy sikeres lesz a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés és ennek témája is a LIBE szakbizottság napirendjére kerülhet a jövőben.
Sógor Csaba arról is tájékoztatta a testületet, hogy Románia készül a 2019 első félévében esedékes soros uniós elnökség programjának kialakítására. „Mivel Románia elmondása szerint példásan rendezte a kisebbségek helyzetét, ezért azt kértük, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét is vegyék fel a román uniós elnökség programjai közé” – mondta. Az EP-képviselő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2018-as évben a tordai országgyűlés 450. évfordulójára is jó lesz megemlékezni, hiszen ekkor és itt mondták ki a világon először a szabad vallásgyakorlás jogát. 
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a személyi jövedelemadó és a közpénzügyek törvénymódosításaival kapcsolatosan elmondta, a Szövetség nem érthet egyet egyetlen olyan javaslattal sem, amely pénzt vesz el az önkormányzatoktól, és ez által csorbítja a decentralizáció és a helyi autonómia elvét. Ezt az álláspontot alakították ki az SZKT előtt sorra kerülő tanácskozáson is, amelyen az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa és a parlamenti frakciók vezetői vettek részt. „Románia nem tartja be teljesen saját törvényeit, sem a ratifikált nemzetközi egyezményeket. Jövő évben a kormány 60 százalékos adócsökkentést vezet be, ez megyei szinten 44 százalékos forráskiesést jelent. Most még nagyobb nyomás nehezedik ránk, hogy megcsorbítsák költségvetésünket” – fejtette ki a megyeelnök.
Csoma Botond Kolozs megyei parlamenti képviselő a Közép-Erdély frakció képviseletében elmondta, a centenárium kapcsán várható nacionalista hangulatot helyi szintű kisebb rendezvényekkel, programokkal igyekeznek majd oldani. „Kolozsváron például a helyi civil szervezetekkel, egyesületekkel együttműködve különböző művészeti és egyéb eszközökkel igyekszünk majd pozitív üzenetek mentén kiragadni a nacionalista mederből 2018-at” – fogalmazott Csoma Botond.