2017. augusztus 20., vasárnap

Szövetkeznek a gazdák, mert egyre keresettebb a háromszéki pityóka

2017. augusztus 16.   Kovács Zsolt
A hazai nagyáruházak és vásárlóik körében egyre kelendőbb a háromszéki pityóka. Néhány Kovászna megyei nagygazda korszerű termesztői, feldolgozói és értékesítési tevékenységének köszönhetően egyre nagyobb igény fogalmazódik meg a székelyföldi krumpli iránt, a szupermarketek évről évre nagyobb mennyiséget igényelnek a nagytermelőktől – számolt be portálunknak ifj. Orbán Miklós.
Az AgroSic Közösségek Közti Társulás vezetője szerint a nagyáruházaknak termelő 5-6 háromszéki nagygazda, miután maximalizálta termelését, már bértermelőkkel termeszti meg azt a krumplimennyiséget, amivel ki tudja szolgálni a felvásárlói egyre növekedő igényeit. Ezek a piaci alapon létrejött termelői-feldolgozói és értékesítési „szövetkezetek” pedig kiváló lehetőséget jelentenek a kis és közepes gazdák, családok számára, hogy kiegészítsék bevételeiket.
Orbán Miklós szerint a gazdáknak érdemes előszedniük munkagépeiket, a családi földeken, de több család összefogva, akár másodállásban is foglalkozhat bértermeléssel. Ennek alapfeltétele, hogy teljesítsék a minőségi elvárásokat. Ezért általában a megrendelő nagygazdák biztosítják a minőségi vetőmagot, a termelőnek pedig kellő odafigyeléssel a termelési kritériumokat kell biztosítania. Ősszel a megegyezett áron átadják a termést a megrendelő nagygazdának, aki piacképessé teszi, csomagolja és értékesíti azt.
Az AgroSic egyesület vezetője szerint a bértermelők hektáronként akár 3000 eurós jövedelemre is szert tehetnek. Ugyanakkor felhívta az érintettek figyelmét a szerződések betartásának fontosságára, hiszen a hosszú távú együttműködés alapfeltétele, hogy álljanak ellen a szabadpiac csábításának, tartsák magukat a megegyezéshez. Előfordult ugyanis, hogy az egyezség ellenére a bértermelő átadta termését egy néhány banival többet ígérő kereskedőnek.
A háromszéki pityókatermesztésről is szó eset a hétvégén, a háromszéki Csomakőrösön szervezett SIC Feszt nevű szabadegyetemen is, a „Mezőgazdasági jövőkép” című beszélgetésen, amelynek előadóit és közönségét háromszéki mezőgazdászok és agrárszakemberek alkották. A Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) fiatal gazdákért felelős képviselője, Könczei István által vezetett beszélgetésen Orbán Miklós, az AgroSic vezetője, Kozma Béla a mezőgazdasági igazgatóság irodavezetője és Márton Árpád RMDSZ képviselő vitatta meg az ágazat jövőjét és kilátásait.
Kozma Béla ismertette Petre Daea mezőgazdasági miniszter, gazdáknak írott levelét, amelyben tájékoztatott a kormányprogramban tervezett adócsökkentésekről és állami támogatásokról, amiket a jelenlevők bizakodva, de kellő szkepticizmussal fogadtak. Orbán Miklós szerint válaszlevélben tájékoztatják a szaktárcát, hogy milyen intézkedések életbe ültetését tartják fontosnak.
Az AgroSic egyesület elnöke szerint egyetértettek abban, hogy jelentősen segítené az agrárágazatot, ha a kormány adómentessé tenné a megművelt parcellákat és a mezőgazdasági gépeket azok számára, akik mezőgazdaságból jutnak jövedelemhez. Másik fontos terv, hogy a 40 évnél fiatalabbakat alkalmazó gazdáknak nem kellene járulékokat fizetni, ami közel 40 százalékos megtakarítást eredményezne.
Orbán Miklós szerint a jelenleginél magasabb béreket lehetne biztosítani a mezőgazdaságban dolgozóknak, ami által itthon lehetne tartani a fiatalokat. Fontosnak tartják azt a tervezetet, hogy az állam 50 százalékos támogatást biztosítana klimatizált raktárfelületek építéséhez. Ezt sok háromszéki gazda is kihasználná, és hozzájárulna a pityókatermesztés, feldolgozás és értékesítés modernizálásában, véli Orbán Miklós, aki szerint Kovászna megyében tervezik egy több ezer tonnás átvevő, válogató és csomagoló központ építését.

A Románia Modernizálásáért Országos Koalíció elnöke szerint Kelemen Hunor nem vállalja fel saját népe történelmét

2017. augusztus 18. 
Alexandru Cumpănaşu, a Románia Modernizálásáért Országos Koalíció (CNMR) elnöke azt nyilatkozta csütörtökön a románok marosfői nyári egyetemén, "hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyart Néppárt (EMNP) képviselői 'nevetségessé tették magukat', és hogy őt nem tudják megfélemlíteni". "Az RMDSZ és az EMNP képviselői nevetségessé tették magukat." 
"Engem nem tudnak megfélemlíteni sem az ügyészséggel, sem a rendőrséggel, sem a magyar gárdával" - idézi Cumpănaşut a Demokrácia Gyakorlatba-ültetéséért Egyesület csütörtöki közleménye. 
Cumpănaşu azt mondta: az RMDSZ elnöke nem tarthatja meg a Románia Csillaga érdemrendet. "Kelemen Hunor nem jogosult a Románia Csillaga érdemrendre, mert megsértette a román népet azáltal, hogy határozottan megtagadta, hogy román állampolgárként felvállalja saját népe történelmét
A CNMR, a magyar vezetők nyílt fenyegetőzése ellenére mindent el fog követni azért, hogy az érdemrendet visszavonják. (...) 
"A magyar vezetők támadása szolidaritásra késztet bennünket és talán felkelt egy minimális román érzelmet a román politikai vezetőkben is. És még egy okom van arra, hogy ezt a mocskos támadást megköszönjem: lehetőségem lesz arra, hogy jobban megismerjem a románok helyzetét és a kolozsvári magyar vezetők tolvajlásait" - mondta a közlemény szerint Cumpănaşu. 
Toró T. Tibor, szerdán jelentette be, hogy a párt gyűlöletszítás vádjával bűnvádi feljelentést tett Alexandru Cumpănaşu ellen. Toró szerint uszításnak minősül az, hogy a CNMR közleményét aláíró Alexandru Cumpănaşu Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását kezdeményezte, amelyet ez születése által kapott. 
"Az állampolgárságot az alkotmány 5. cikkelye alapján ebben az esetben nem lehet megvonni, ezért ezt felvetni diszkriminációnak számít, mert azt sugallja, hogy az állampolgárság megvonható más magyar etnikumú személytől is, amennyiben szabadon kinyilvánítja véleményét" - írja a Kolozs megyei ügyészség főügyészéhez benyújtott feljelentésben.(agerpres)

Aberáció vagy csak valakik butasága - Szék község polgármesteri hivatala szerint Romániában a hivatalos nyelv a román

2017. augusztus 19. 
Egyik olvasónk jelezte, hogy a szinte teljes egészében magyarok lakta Kolozs megyei Szék település önkormányzata egy hivatalos beadványra válaszul román nyelvű, kioktató hangnemű levelet küldött, amiben a román alkotmány betartására szólítja fel a beadvány szerzőjét. A Magyar Polgári Párt helyi elnökének nevére kiküldött választ a polgármester és az önkormányzat titkára írta alá.
Az igénytelen kinézetű, rettenetes helyesírással fogalmazott, de teljesen hivatalos levél válaszként érkezett egy közérdekű adatigénylésre, amit Kocsis Ferenc, az MPP helyi szervezetének elnöke nyújtott be a széki önkormányzathoz.
Az eset természetesen felháborodást váltott ki, annál is inkább, mert két dologra lehet következtetni belőle. A válasz megfogalmazója vagy nincs tisztában a közigazgatási törvény nyelvi jogokra vonatkozó rendelkezéseivel, vagy ha tisztában van, akkor hivatali packázással állunk szemben. Mindkét eset eléggé szomorú, különösen azt a tényt figyelembe véve, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szék község lakosainak 93,78%-a magyar nemzetiségű. ..//..
Barta Béla
Szerk.megj.
Alább közreadjuk a néppárti tisztségviselőjének a megjegyzését is:
Nem az első eset, amikor egy magyar többségű település vezetője nem él a törvény adta lehetőségével és nem magyarul kommunikál a polgárokkal. 
Az tény, hogy az ország hivatalos nyelve a román, de törvény adta lehetőség, hogy településenként a 20% fölötti kisebbségek használhatják anyanyelvüket a közügyet intézésében
Bemásolom a közigazgatási törvény 19. cikkét, amiben ez szerepel:
"În unitățile administrativ-teritoriale în care cetățenii aparținând minorităților naționale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor, autoritățile administrației publice locale, instituțiile publice aflate în subordinea acestora, precum și serviciile publice deconcentrate asigură folosirea, în raporturile cu aceștia, și a limbii materne, în conformitate cu prevederile Constituției, ale prezentei legi și ale tratatelor internaționale la care România este parte."
Köszönjük  Kolozsvár néppárti elnökének a pontosítást! MPP Kolozs megyei elnöksége

2017. augusztus 12., szombat

Kurucz Klaudia lett a 2017-es Felvidék Szépe

2017. augusztus 12. BUMM-HÍR
Péntek este a Nemeshodosi Nagy Lakoma keretein belül választották meg a Felvidék Szépe 2017-es királynőjét. A versenyt a királyfiakarcsai Kurucz Klaudia nyerte a már előző évben is versenyző Rapács Gréta, valamint a jelentős szurkolótáborral rendelkező füleki Szvorák Lilla előtt.
Az eseményt sajnos a zord időjárás nem kímélte, így nem a legideálisabb körülmények között vágtak neki a versenyzők a finálénak. A hideg mellett nem sokkal a kezdés után megérkezett az égi áldás is, ez viszont elsősorban a zsűri és a kiemelt vendégek dolgát nehezítette meg. A színpadon szereplő lányok szintén részesültek az esőből, ez viszont nem látszott meg rajtuk, és sikerrel vették ezt az akadályt is a verseny utolsó szakaszában.
A nem mindennapi helyszínen megtartott rendezvényen a döntősök először csinos koktélruhában jelentek meg és mutatkoztak be a nagyérdeműnek. A második körben a Kokafashion nemzeti ihletésű ruhái kerültek a lányokra. A szép öltözetek mellett néptánc és az alkalomhoz illő zene kísérte a szépségek felvonulását.
A harmadik kör volt az, ami talán a legnagyobb sikert aratta a közönség körében. A lányok sárga sportszára és kék rövidnadrágja már a kezdetekben is a DAC-meccsek hangulatát idézte. Ezt a remek zeneválasztás és a háttérvideón megjelenő szerdahelyi és magyar válogatott meccsvideók tették teljessé. Ekkor a zord idő ellenére mindenki remélte, hogy ez az éjjel soha nem érhet véget!

Méretes aszteroida fog elsuhanni a Föld mellett októberben

2017. augusztus 11. 
Egy házméretű aszteroida fog elhaladni a Föld mellett mintegy 44 ezer kilométernyi távolságban, a Hold röppályáján belül – közölte az Európai Űrügynökség (ESA).
Ez a Föld-Hold távolságnak egynyolcada, és az aszteroida éppen elkerüli a Föld körül mintegy 36 ezer kilométeres távolságban keringő úgynevezett geostacionárius műholdakat.
„Nem fog becsapódni a Földbe. Ez a legfontosabb dolog, amit el kell mondani" – közölte Detlef Koschny, az ESA Föld-közeli objektumokkal foglalkozó részlegének vezetője.
A TC4 nevű, mintegy 15-30 méteres aszteroida 2012 októberében is elsuhant a Föld mellett, akkor viszont kétszer ekkora távolságban. A kutatók számítottak rá, hogy az aszteroida visszatér, azt azonban nem tudták, mennyire kerül közel. A chilei Atacama-sivatagban működő nagyon nagy teleszkóp (VLT) segítségével viszont sikerült követni az aszteroidát és meghatározni a távolságát.
„Őrületesen közel van" – mondta Rolf Densing, a németországi Darmstadtban lévő európai űrkutatási operációs központ vezetője. Hozzátette: a Földtől legtávolabbi műholdak 36 ezer kilométerre vannak, úgyhogy ezeket épphogy elkerüli az aszteroida. Ugyanakkor kiemelte, hogy nem kell aggódni emiatt, mivel a számítások megbízhatóak.
[Forrás: MTI]

Az autonómia és a nagy egyesülés – a BBTE rektorának (nagyon) elgurult a gyógyszere

2017. augusztus 12
100 évvel ezelőtt több mint 100.000 ember tartott Erdély minden szegletéből Gyulafehérvárra, hogy tanúja legyen annak, amint beteljesül Románia történelmének legjelentősebb aktusa. A románok lelkesen és hazaszeretettől áthatott szívvel érkeztek, hogy összefogjanak egy egységes országért.
A román népnek az első világháború után sikerült kihasználnia az európai népek felszabadítási mozgalmát és a „Gyulafehérvári Nemzetgyűlés Határozatában” szentesítette saját felszabadítását és egyesülését. Azok, akik saját szemükkel látták ennek a több évszázados államnak a beteljesülését, a szabadság borzongását a szívükben hordva pusztultak el, a következő nemzedékek számára pedig az 1918-as Egyesülés szép történelemleckévé vált, melynek előnyeit – a románok és más erdélyi etnikumok szabadsága és nemzeti identitásának védelme – néha nem értékelve élvezzük.
Megtiszteltetés volt, hogy Ioan-Aurel Pop akadémikussal és egyetemi professzorral és doktorral, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorával beszélgethettem arról, milyennek látják egy évszázaddal később azt a momentumot azok, akik egy olyan Románia határain belül éltek, melyért sok százezren áldozták fel magukat. Mielőtt elmerülnénk a vele készült interjúban, meg kell említeni, hogy prof. dr. Ioan-Aurel Pop történész, akadémikus, egyetemi professzor, a Nemzetközi Történelemtudományi Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok Történelme Részleg tagja, a Romániai Történészek Nemzeti Bizottságának alelnöke és Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) tagja.
Több könyv szerzője, melyek közül megemlítjük a Românii şi maghiarii în secolele IX-XIV. Geneza statului medieval în Transilvania, ed. I-a şi a II-a (Románok és magyarok a IX-XIV. századokban. A középkori állam születése Erdélyben. I. és II. kiadás – a szerk.), Istoria Transilvaniei (vol. I., până la 1541) (Erdély történelme - I. köt., 1541-ig), Istoria Transilvaniei (vol. II, de la 1542 până la 1711) (Erdély történelme – II. kötet, 1542-től 1711-ig) és Istoria României – Compediu (Románia történelme – Összefoglalás).
- Már régebb óta figyelem, hogy azok, akik a magyar kisebbségnek adandó autonómiát támogatják, követeléseik alátámasztására a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés NYILATKOZATÁRA hivatkoznak. Mit kellene ezekre a követelésekre válaszolnia egy román történésznek, kultúrembernek?
- Kezdetnek minden olvasójukat arra szeretném emlékeztetni, hogy demokratikus társadalomban élünk (mely – e pillanatban – demokratikusabb, mint Románia egyes nyugati vagy északnyugati szomszédainak társadalmai), melyet nehezen, emberi áldozatokkal építettünk fel és melyet minden áron meg kell védenünk. Márpedig egy demokratikus társadalomban a gondolat-, a lelkiismeretszabadság, a petíciós jog és más hasonlók nemcsak megengedettek, de az alkotmány egyenesen szavatolja azokat. Ezért a magyar vezetőknek is megengedett, hogy bármit kérjenek Romániában! Egy feltétellel: kéréseiknek be kell illeszkedniük a Romániának nevezett állam demokratikus jogrendjébe és az Európai Unió szabályozásainak kereteibe. Ebben a szellemben viszont a romániai magyar közösség egyes szervezetei által kért autonómiának semmi köze sincs a demokráciához és a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatához sem. Nézzük meg, miért!
Először is, a magyar vezetők által (érdekvezérelt és módosított) autonómia kifejezést a kérdéses Határozat szövege egyetlen alkalommal tartalmazza, nevezetesen a II. cikkelyben: „A nemzetgyűlés a fent említett területeknek (Erdély, Bánság és Partium – a Partiumról, vagy „magyar Részekről”, abban az értelemben, hogy ezek a Magyarország felé eső románok által lakott területek voltak, vagyis a Körösvidékről, Szatmárról, Máramarosról, Szolnokról, Ungról, Beregről, Ugocsáról és a többiről van szó) ideiglenes autonómiát biztosít az általános népszavazással választott alkotmányozó testület összegyűléséig.” Mint látható, a többségében románok által lakott, Romániával egyesült területekről van szó (kb. 100.000 négyzetkilométer), egységesen kezelt területekről. Másodsorban, a Gyűlés még e területeknek is csak ideiglenes autonómiát adott, annak az egyetemes szavazással megválasztott gyűlésnek az összejöveteléig, melynek feladata új alkotmányt adni a Román Királyságnak. Mindezeket a rendelkezéseket szigorúan betartották, Erdély pedig a Bánsággal és a nyugati Részekkel együtt végleg, bármiféle autonómia nélkül, csak a jelzett feltételek teljesítését követően tagozódott be Romániába. A december 1-i Határozatot bírálók „megfeledkeznek” egy lényeges ügyről, nevezetesen az egyesülés „elrendeléséről”. A dokumentumnak pontosan a szóban forgó románok és az említett területek Romániával való egyesülése a kulcseleme! Ezt az egyesülést pedig a demokratikusan megválasztott és az összes szóban forgó románokat képviselő hivatalos dokumentumokkal („megbízó levelekkel”) rendelkező 1228 küldött „rendelte el”. Márpedig a romániai magyar kisebbség, az összes többi kisebbséggel ellentétben, sohasem ismerte el explicit, globális és hivatalos módon a Nagy Egyesülést.
Ebből kell kiindulni.
Miként hivatkozhatnál a gyulafehérvári dokumentumba foglalt bizonyos kijelentésekre, elvekre, jogokra, ha te nem ismered el annak az okiratnak a lényegét, amiről itt írunk? De még így is, a szóban forgó elvek, józan, helyes és tárgyilagos elemzése esetén teljesen másról beszélnek, mint magyaroknak nyújtott autonómiáról. Ezekre néha tudatlanságból, máskor szándékosan hivatkoznak, tudva, hogy kevés román olvassa ma már azokat, vagy ha igen, még kevesebben tudják helyesen értelmezni őket. Marius Diaconescu kollégám nem olyan rég helyesen és közérthetően elmagyarázta ezeket a gyulafehérvári elvek kiforgatásával kapcsolatos dolgokat.
- Ezeket különben intenzíven felhasználták a Tusnádfürdői Nyári Egyetemen is annak bizonyítására, hogy az önrendelkezésre vonatkozó magyar követelések, a román állam jövője, Nagy-Románia centenáriuma a Gyulafehérvári Nyilatkozatban szereplő állítások megvalósulásához kötődnek. Kérjük, hogy professzorként és románként is mondja el véleményét.
- Ezeket az „elveket” a magyar nyári táborokban nem a magyar nemzet és nem a romániai magyar kisebbség javára, hanem a kedélyek felszítására használják fel. Bármelyik román értelmiséginek gondosan el kell olvasnia a Nagy Nemzetgyűlés Határozatot és magának kell megítélnie azt. Az említett gyűlés – az Egyesülés ünnepélyes elrendelése után – a következő alapvető elveket határozta meg: „teljes nemzeti szabadság minden együttélő népnek”, „egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára”. A „teljes nemzeti szabadságot” egyértelműen, párhuzamos értelmezések lehetősége nélkül határozták meg és az a Határozat szerzői számára az „együttélő népek” jogát jelentette arra, hogy „saját nyelvükön részesüljenek oktatásban, közigazgatásban és ítélkezésben”, „képviselettel rendelkezzenek – Románia – törvényhozó testületeiben”, valamint az ország kormányzásában. 
- Mit lehet elmondani ezekkel az elvekkel kapcsolatosan?
- A romániai magyarok a saját nyelvükön részesülnek „oktatásban”, ingyenesen és gyakran állami ösztöndíjjal óvodától a doktori címig és a posztgraduális képzésekig. Nincs, például, olyan magyarok által kért felsőoktatási program, amit ne engedélyeztek volna az állam szakirányú szervei. Ennek feltétele a legnagylelkűbb Európában: legalább tízen kell jelentkezzenek arra a szakra. De a pozitív diszkrimináció szellemében 7-8 hallgatóval is engedélyeznek szakokat. Következésképpen 10 ilyenfajta tanulmányokra jelentkező hallgató számára Romániában kb. 20 magyar professzort fizetnek. Ha pedig nincs 10 jelentkező ilyenfajta tanulmányokra, akkor Magyarországról hoznak fiatalokat, akik az európai szabályozások szellemében Romániában tanulnak, magyarul, a román állam költségvetéséből fenntartott helyeken!
Sőt: egy magyarul tanuló hallgató kétszeres finanszírozást kap az államtól (egy németül tanuló pedig 2,5-szerest) a románul tanulóhoz képest. Az 1918 utáni Romániában sohasem állították le a minden fokú magyar nyelvű oktatási rendszert, csak korlátozták a nacionalista kommunizmus korszakában (a XX. század 80-as éveiben). Következésképpen ma elég sok romániai magyar nem beszéli jól (vagy nem beszéli egyáltalán) az ország hivatalos nyelvét és képtelen beilleszkedni a román közösségbe (miközben a legfrissebb népszámlálás szerint a román etnikumúak adják a lakosság csaknem 90 százalékát). Márpedig a romániai magyaroknak lehetőségük van tökéletesen kétnyelvűnek lenni és bármilyen tisztséget betölteni, bárhol az országban, lekörözve a román etnikumúakat. Egyes magyar vezetők káros politikája miatt, sajnos, ez a lehetőség elvész, nem hasznosul.
A saját nyelvű közigazgatással ugyanez a helyzet: a magyarok mindenhol az országban az arányuknak megfelelően jelen vannak a közigazgatásban, azokban a falvakban, községekben, városokban, megyei jogú városokban pedig, ahol többségben vannak, a közigazgatás gyakorlatilag magyar, magyar nyelven zajlik. Az „ítélkezés” a magyar többségű területeken gyakran magyar bírókkal és törvényszéki jegyzőkkel zajlik. Amikor arra szükség van, a román állam tolmácsokat biztosít. Következésképpen bármelyik peres fél, tanú stb. korlátozás nélkül magyarul beszélhet a bíróság előtt. Van értelme a többiről is beszélni? A magyaroknak a két háború közötti időszakban, akárcsak a többi kisebbségnek, parlamenti képviselettel rendelkező saját pártjaik voltak. Amikor pedig nem voltak, akkor már minden pártot felszámoltak, a románokat is (1938-tól 1944-ig). A kommunizmus alatt Erdélyt nagyjából 1950-ig, 1953-ig a magyarok vezették, aztán folyamatosan jelen voltak Románia vezetésében, minden központi szervben, az arányuknak megfelelően, sőt azt meghaladó mértékben. A magyarok most folyamatosan részt vesznek a kormányzásban, még akkor is, amikor nem alkotnak koalíciót egy többségi párttal. A Képviselőházban és a Szenátusban nem volt egyetlen törvényhozási ciklus sem magyar képviselők és szenátorok nélkül, méghozzá a választás útján elértnél nagyobb arányban. Nincs olyan, úgy-ahogy fontos országos jellegű intézmény, ahol ne lenne jelen a magyar pártok egy vagy több képviselője, a Román Nemzeti Banktól a Román Kulturális Intézetig.
Igaz, hogy a hivatkozott dokumentumban még egy helyen használják az autonómia szót (pontosabban, mint láthattuk, az „autonóm” melléknevet), nevezetesen a III. cikkelyben, ahol „az állam minden felekezete számára” biztosított „teljes autonóm vallásszabadságról” beszélnek. De itt nyilvánvalóan vallásról, felekezetekről van szó és nemcsak a magyarokéról (kálvinista, erdélyi római katolikus, unitárius és a többi), hanem az összesről. Következésképpen az 1918. december 1-i gyulafehérvári dokumentumban sehol sincs szó valamelyik kisebbségnek (vagy akkori szóhasználattal „együttélő népnek”) biztosított (területi, kulturális, regionális, jogi, közigazgatási, politikai és a többi) autonómiáról, hanem a már említett értelmezésű „teljes nemzeti szabadságról”, nevezetesen arról a jogról beszélnek, hogy saját nyelvükön részesüljenek oktatásban, közigazgatásban, ítélkezésben, képviselőik legyenek a kormányban, a parlamentben és így tovább. Márpedig ezek megvalósultak és nap mint nap megvalósulnak. Természetesen, ma sincs – mint bármely emberi dologban – tökéletesség! Egy magyar sohasem fogja magát úgy érezni Romániában, mint Magyarországon, az „anyaországban”, ahogy azt egyesek nevezni szeretik.
Az a baj, hogy egyes magyar vezetők Magyarországgá akarják változtatni Erdélyt (ahogy azt hajdanán illuzórikusan hitték), ami már nem lehetséges. Ezért jobb lenne, ha mindnyájan egy új Románia hatékony és becsületes felépítésére összpontosítanánk energiánkat az Európai Unió keretében és nem kellene középkori nosztalgiákat kergetni, mint amilyen „Székelyföld autonómiája”! Egyes magyar vezetők és román állampolgárok pedig szabadok abban, hogy ne szeressék Romániát, de törvényi kötelességük tisztelni azt. Különben összetűzésbe kerülnek a törvénnyel.
- Vajon, ha a Nyilatkozatot elfogadó Nagygyűlés nyomán létrehozott állam ellen harcolsz, akkor hivatkozhatsz még rá, hogy többletjogokat követelj? 
- Egyes magyar vezetők az 1918 után egyesült román állam ellen harcoltak a hadseregükkel (Székely Hadosztály), a két világháború közötti romániai pártjukkal és Magyarország propagandájával.
Ismétlem: a magyarok közösségként sohasem ismerték el Erdély egyesülését Romániával, explicit, egyértelmű módon, ahogy azt a szászok, a svábok, az ukránok, a romák stb. tették (a nem-magyar kisebbségek közül csak a szászok esetében volt jelentősebb állásfoglalás ebben a kérdésben és az sem volt egyértelműen románpárti – ld. itt –, az ukránokról és főleg a romákról nincs értékelhető adat – a szerk.). Mit jelent ez? Ez az Erdély lakosságának abszolút többsége által az akkor hatályos nemzetközi jog összes rendelkezésével összhangban lévő és az 1919–1920-as Párizsi Békekonferencia által igazolt, majd az 1989 előtti és utáni más nemzetközi jogi értékű dokumentumok által elismert 1946–1947-es Békekonferencia által újra igazolt 1918. december 1-i „rendelet” el nem fogadását jelenti. Ebben az esetben az ezt a hozzáállást támogató magyar közösségi vezetők (nem minden magyar!) nemcsak a román, hanem a nemzetközi törvényeken is kívülre helyezik magukat és nincs joguk egy olyan dokumentumra hivatkozni, melyet lényegében nem fogadnak el.
Más szóval, a gyulafehérvári gyűlés határozatából nem emelheted ki csak azokat a részeket, melyek nem felelnek meg neked! De a magyar vezetők még így is, a pro domo érvelésükben is – mint látható volt – tévednek: a kérdéses nyilatkozat, melynek csak az Egyesülés tekintetében van törvényereje, sehol sem tartalmaz autonómiát az erdélyi etnikai kisebbségek számára…
- Az AEÁ-ban, ha kilépsz a törvény ernyője alól, ahogy egyes magyar vezetők kiléptek a Nyilatkozat ernyője alól, amikor úgy döntöttek, hogy harcba lépnek az újonnan létrehozott román állam szétszakításáért, akkor a törvény többé nem véd meg, sőt veszélyforrásnak tekint. Mi a véleménye erről az érvről? Jogos, vagy ha nem, akkor melyek lennének az árnyalatok?
- Románia nem Amerika és Európa sem egyenlő az AEÁ-val! Európának erős történelmi hagyományai vannak, melyeken nem lehet könnyen és kockázatmentesen túllépni. A magyarokat évszázadokon keresztül „domináns, nemesi, felsőbbrendű” nemzetként nevelték, „a Kárpát-medence civilizátorainak” mondták őket, ahol a hajdani kisebbségeknek (románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, ruténeknek, szerbeknek stb.) örökre hálásaknak kellett volna lenniük, azonosulniuk kellett volna a magyarok nyelvével és kultúrájával, el kellett volna fogadniuk azt a „nagy megtiszteltetést”, hogy asszimilálódhatnak ebbe a „nagylelkű magyar nemzetbe”. Márpedig a kérdéses nemzetek szintén életre keltek, majd követelték és – ahogy az természetes is – megszerezték a jogaikat. Ezért meg kell érteni és udvariassággal, nagylelkűséggel, sőt akár pozitív diszkriminációval is kell kezelni a bizonyos magyar körökben még mindig létező mérhetetlen gőgöt, amit az „ezeréves” uralkodói mentalitás táplál. Az állam által megtett bármilyen kemény lépést hangsúlyosabban érez meg egy kisebbség, vagy a kisebbségekhez tartozó egyes egyedek. Persze, egy jól szervezett és erős állam tökéletes rendet teremthetne és példásan megbüntethetne bármilyen törvénysértést, a kisebbségeket is beleértve, ahogy azt Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna és mások teszik. De egyrészről Románia nem egy jól szervezett állam, másrészről egy ilyenfajta, erőből való fellépés nem hozná a tisztességes románok által elvárt eredményeket (legalábbis nem a magyar kisebbség esetében). Ez nem azt jelenti, hogy a román államnak nem kell küzdenie az összes hatályos törvény tiszteletben tartásáért.
Lehet-e a Nagy Nemzetgyűlésre hivatkozni, ha azt nem ratifikálta Románia Parlamentje? Vagy Bukarest is ekként fogadta el?
Románia Parlamentjének nem kellett ratifikálnia a gyulafehérvári dokumentumot! Románia tudomásul vette az említett határozatot és törvényerővel ruházta fel az abba foglalt rendeletet. A határozat egyetlen törvényerejű döntése pedig a románok és az általuk lakott (hajdanán Ausztria-Magyarországhoz tartozó) területek egyesülése volt Romániával, ez a döntés pedig a bukaresti Parlamentben is törvény lett. A többi elv, elgondolás, ajánlás, célkitűzés és más hasonló dolog volt, melyek egy álomszerű, ideális demokratikus társadalomban alkalmazhatók. A románok nem akartak elnyomottakból elnyomókká válni, ezt pedig – amennyire az emberileg lehetséges volt – be is tartották. Az erdélyi magyarok, természetesen, nem érezhették magukat úgy a Román Királyságban és aztán Romániában, mint a „történelmi Magyarországon”, melyben a diszkrimináció államelv volt. De ezen túlmenően fel kell számolnunk azt a káros legendát, hogy a Gyulafehérvári Határozat magában hordozná a magyarok és/vagy a többi kisebbség (területi, vagy bármilyen másfajta) autonómiájának elvét
és hogy a román állam nem ismert el és alkalmazott egy ilyenfajta elvet. Ez egy belemagyarázás, ami nem tesz mást, csak zavart, egyet nem értést, hazugságot, sőt etnikai gyűlöletet kelt
Mi a véleménye Románia centenáriumi készülődéseinek stádiumáról?
Ez a „stádium” egyszerűen nem létezik! Egy zagyvaság volt az egész az elejétől kezdve (a Nagy Egyesülés Centenáriumának szentelt Főosztály 2016-os létrehozásától) egészen a végéig (ennek a szervnek a Művelődésügyi Minisztériumon belüli 2017-es eltemetéséig, ahol igazgatóság lett, vagy valami ilyesmi). Ki érthet ebből még bármit is? Azt hiszem, hogy a hatóságok vagy nem tulajdonítanak semmilyen jelentőséget a Centenáriumnak, elavult, irreleváns, a „krónikák porához” méltó akciónak tekintik, vagy ezen a téren sem képesek semmire (ahogy az autópályák, a vasút, az oktatás, az egészségügy és a többi esetében sem). Ez nem azt jelenti, hogy az összes román tehetetlen vagy műveletlen, és semmit sem tesz a Nagy Egyesülés Centenáriuma ügyében. Legalábbis „Erdélyben, a Bánságban és a nyugati Részeken” tisztességgel készülünk az eseményre, ahogy az tisztességes házaknál szokás. (Tudom, hogy miként készülődnek az 1918-ban Főnix-madárként feltámadt Lengyelországban, vagy Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Litvániában, Lettországban, Észtországban és így tovább.) Mindezek a közép-kelet-európai népek és országok 1918-ban támadtak fel újra és természetes dolog, ha felidézik történelmüknek azokat a meghatározó pillanatait. Annál inkább „felelőtlenek, kihívók és észbontók” (Mircea M. Morariu szavaival élve) egyes magyar vezetők, például Kelemen Hunor rendszeresen tett kijelentései, akik nem tesznek mást, csak azt igazolják, hogy egyes magyarok (hatóságok, szervezetek és személyek) részéről létezik egy információs háború a románok és Románia ellen.
Kelemen úr hajdani uralkodói arroganciával arra emlékeztet bennünket, hogy a magyarok ezer éve vannak itt, míg a románok csak száz éve, megfeledkezve arról, hogy éppen ezért a mérhetetlen büszkeségért, ezért a dominanciavágyért és minden áron való uralkodásért vesztették el a nagy Magyarországot. Az ilyenfajta erdélyi és nemcsak erdélyi magyar vezetők megfeledkeznek arról, hogy vége van annak, amikor minden román szolga volt, hogy a románok feltámadtak és demokráciára ébredtek, hogy békében akarnak élni a velük együtt élőkkel, nem kérdezve többet állandóan, hogy ki volt az első és ki volt erősebb. Mindenesetre Románia egységes, szuverén és független államként való elismerése nélkül – már amennyire valóságosak lehetnek ma ezek a jellemzők – nincs lehetőség kiegyezésre. 
Miért nem állnak elő a magyarok egy egyetértési és együttműködési stratégiával, nagylelkű valóságok felépítésére vonatkozó nagylelkű elgondolásokkal, jó szavakkal és dicséretekkel akkor, amikor indokolt? 
Számukra Románia egy katasztrófa és egyetlen bűne van, mégpedig az, hogy létezik, a románok pedig arra születtek, hogy szolgák legyenek és a „Kárpát-medence civilizátoraira” hallgassanak, ahogy nem olyan rég még mondták és írták. Kelemen úrnak, hiszen meghatározó politikus, ismernie kellene a tömegek pszichológiáját és nem kellene állandóan feszítenie a húrt, a román néppel szembeni lenéző nyilatkozatokat téve és megvetést gerjesztve, főleg, hogy az „anyaország” példája jelenleg minden európai demokrata számára siralmas, ahol a budapesti hatóságok politikájában Horthy Miklós és más totalitárius szellemek dicsőítését, az idegenek és a menekültek elítélését, a felsőoktatás ellenőrzését látják és így tovább. A románok szerencsére már nem szolgák, sem mások alávetettjei, képesek a saját fejükkel gondolkodni, képesek megismerni, összehasonlítani és következtetéseket levonni. Ebben a szellemben csakis egyetlen következmény körvonalazódik egyes magyar vezetők politikájából: a romániai magyar kisebbség elszigetelődési tendenciája, a román társadalomba való integrálódás elutasítása (ami implicit módon az emigrálás gondolatát is magába foglalja), a román nép, értékeinek és jelképeinek a lenézése.
Ha „a romániai magyaroknak nincs mit ünnepelniük 2018-ban”, akkor egyértelmű, hogy nem ismerik el annak az államnak a legitimitását, melyben élnek, vagyis Románia legitimitását. Ez pedig az alkotmány súlyos megsértése és a törvény bünteti. Márpedig így nem lehet együtt élni. Együttéléshez nagylelkűségre, megértésre, odaadásra, másságra van szükség. Ezt szeretnénk látni a romániai, a magyarországi és a bárhol élő magyar vezetők mindennapos gyakorlatában. Szerencsére sok romániai magyar hűséges és tisztelettudó polgára annak az államnak, melyben élnek
A románok különben egyáltalán nem szörnyetegek vagy identitásrombolók, ahogy azt egyes forrófejűek és Szent István Magyarországának dicsőségéről álmodozók állítják. 
2018-ra vonatkozóan pedig most összegyűlünk, emberek és intézmények, és továbbra is össze fogunk gyűlni, hogy szép, emlékezetes, nyugodt ceremóniákat gondoljunk ki, de főleg azért, hogy forrásköteteket és összefoglalókat jelentessünk meg, új korabeli tanúvallomásokat hozzunk felszínre, történelmi épületeket tatarozzunk, múzeumokat frissítsünk fel és nyissunk meg újra, 1918-nak szentelt keresztekhez és emlékművekhez vezető utakat újítsunk fel, szobrokat és más dicsőítő himnuszokat szenteljünk Ferdinánd királynak, Mária királynénak, Ion I. C. Brătianunak, Gheorghe Pop de Băseşti-nek, Vasile Goldişnak, Iuliu Maniunak, Iuliu Hossunak, Miron Cristeának, Alexandru Vaida Voevodnak és megannyi más személynek, akik félretettek minden ellenségességet, hogy a román nemzet szolgálatába álljanak. Az viszont kár, hogy nem tudunk egy kicsit koordináltabbak lenni, nem tudunk harmóniában, összhangban és szinkronban lenni, ahogy az nagy ünnepkor szokás. 
A demokráciának nem szabad anarchiává fajulnia, mert azt veszélyeztethetjük, amit egy évszázaddal ezelőtt felépítettek az említett nagy államférfiak. Személy szerint azt szeretném 2018-ban látni, hogy a románok összes nagy értelmiségije a köz szolgálatába áll és az ország érdekében felelős tisztséget vállal, ahogy azt az elődeink tették 1918-ban, nemzetünk „asztrális órájában”. Lucian Ionescu
[Forrás: Transparent News, Fordítás: Főtér]

Mégsem adja el a Kós Károly által épített kultúrotthont a mákófalvi református egyház

2017. augusztus 11. 
Elállt a Kós Károly által tervezett kultúrotthon eladásától a kalotaszegi Mákófalva református egyházközsége. Júniusban az egyházközség arról egyezett meg Egeres község önkormányzatával, 500 lejért átadja az ingatlant a román többségű önkormányzatnak. Az adásvétel ellen akkor az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tiltakozott. Az EMNP pénteki közleménye szerint a tulajdonosváltás azáltal hiúsult meg, hogy Both György, a Mákófalvát is magába foglaló Egeres község alpolgármestere a tanács elé terjesztett határozatjavaslatából kihagyta a református egyház eladási feltételeit, amelyeket később sem az eladást hitelesítő közjegyző, sem a polgármesteri hivatal nem tartott elfogadhatónak. 
Ezt követően pedig a mákófalvi református gyülekezet presbitériuma lemondott az épület eladási szándékáról, és arról döntött, hogy saját erőből történő újítja fel az épületet. Az EMNP üdvözölte a presbitérium bölcs döntését, és felajánlotta segítségét az épületfelújításához. (mti) Az Egeresi önkormányzat június 13-án döntött a színmagyar mákófalva művelődési házának a szimbolikus összegért való megvásárlásáról. 
Az épület - a homlokzatán álló emléktábla tanúsága szerint - Kós Károly tervei alapján épült 1930-ban. Az adásvétel szükségességéről Both György a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott alpolgármester, az egyházközség korábbi gondnoka győzte meg az egyházi döntéshozó testületet és az önkormányzati testületet is. Az alpolgármester ugyanis úgy vélte, hogy csak így lehet forrásokat szerezni az épület felújítására. Az EMNP álláspontja szerint az egykor államosított, majd 2001-ben visszaszerzett egyházi vagyon községi tulajdonba juttatása újabb államosításnak felelt volna meg. (mti)

Július közepe óta nem találják Bardocz Sándort, a TVR kolozsvári munkatársát

2017. augusztus 10. 
Egy hónapja nyoma veszett Bardocz Sándor kolozsvári televíziós újságírónak, aki egyébként népzenész is. A rendőrség keresi az újságírót, aki szucsági (Suceag) otthonából távozott ismeretlen helyre. 
A 54 éves Barocz július 15-én tűnt el, az 1,75-1,80 méteres magasságú, mintegy 75 kg-os, barna hajú, barna szemű férfi távozásakor pólót, világos színű nadrágot, barna cipőt viselt. 
A rendőrség kéri, aki információt szolgáltathat hollétéről, az értesítse a legközelebbi rendőrséget vagy hívja a 112-es sürgősségi számot. 
A Ştiri de Cluj szerint Bardocznak nemrégiben volt egy öngyilkossági kísérlete, nemrég tért haza Magyarországról, ahol kezelésen vett részt. 
Az újságírót 2011-ben leváltották a Román Televízió (RTV) kolozsvári területi stúdiójának magyar szerkesztőségi éléről, azóta az Erdélyi Figyelő műsorban dolgozott 

A bányából a piac csúcsára: erdélyi körúton a magyarországi kőfaragók küldöttsége


Kiss Előd-Gergely • 2017. július 02
Az erdélyi bányák és kőfeldolgozó üzemek, valamint a magyarországi kőfaragó vállalkozások közötti közvetlen kapcsolat kiépítése, az iparág együttesen történő felvirágoztatása volt az elsődleges célja a műkőkészítő ipartestület erdélyi körútjának. Többek között a Beszterce-Naszód megyei Magura andezitbányáját is felkeresték, ahova a Krónika is elkísérte őket. 
Nehéz időszakon vannak túl a magyarországi kőfaragók. Sokáig úgy tűnt, többen lehúzhatják a rolót a megfogyatkozott megrendelések miatt, ugyanakkor az is hátrányosan érintette az ágazatot, hogy rengeteg szakember kiöregedett, felhagyott a munkával. Egy ideje azonban felfele ível az ipar, egyre többen érdeklődnek a minőségi és tartós anyagok iránt – tudtuk meg Csanádi Gabriellától, a magyarországi Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének alelnökétől. 
A testület népes küldöttssége többnapos erdélyi körúton vett részt, amelynek nem titkolt célja volt a potenciális üzletkötés. Csanádi Gabriella elmondása szerint ugyanis Magyarországon rengeteg ritka kőfajta nem található meg, ezért Erdélyben keresnek partnereket, hogy a különböző bányákból szert tudjanak tenni a szükséges nyersanyagokra. 
A körút megszervezésében az Erdélyi Kőfaragók Szövetsége segített, a közvetítői szerepet pedig Keizer Róbert, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei elnöke és csapata vállalta. A körút megvalositását és pénzügyi támogatását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt biztositotta A magyarországi ipartestület tagjai többek között a Beszterce-Naszód megyében fekvő Magura településtől nem messze található, impozáns látványt nyújtó andezitbányát és a mintegy három kilométerre levő kőfaragó üzemet is meglátogatták, munkatársunk ezen a vadregényes tájon csatlakozott a küldöttséghez, illetve nyert bepillantást a kőfaragó szakma működésébe. 
Olasz hadifoglyoknak köszönhető a kitermelés megkezdése Talán kevesen tudják, hogy Magurán található az a Moldvába vezető vasúti alagút, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchia idején maga Ferenc József adott át, és a Radnai-havasok lábánál fekvő közeli andezitbányából származik a budapesti Országház kőburkolata. Beszterce-Naszód megyei utunk a kőfeldolgozó üzemnél tett látogatással kezdődött, ahol óriási gépek aprították egészen vékony szeletekre a többtonnás masszív kőtömböket. 
Mindez elképzelhetetlen zajjal jár, nem véletlen, hogy a munkások egytől egyik füldugót viseltek a zajártalom kockázatának elkerülése érdekében. Nem is időztünk ott túl sokat, indultunk az andezitbányához, ahol Ioan Şot, a létesítmény és az üzem tulajdonosa volt az idegenvezetőnk. 
Elmesélte, hogy az első világháború idején olasz hadifoglyok építették a Suceavára vezető vasútvonalat, a munkálatok során pedig tíz alagutat fúrtak, a legelsőt pedig 1916-ban Ferenc József adta át. 
A hadifoglyok a kőfaragáshoz is értettek, és gyakorolták is, így indult be a háború után a bánya, ahol ipari mennyiségben kezdték el kitermelni az építőanyagként használt, ritka és értékes köveket. 
A magyarországi küldöttséggel Ioan Şot széles mosollyal azt is megosztotta: tulajdonosként arra a legbüszkébb, az Országház felújításakor a magurai bányából vitték a kőburkolathoz szükséges nyersanyagot,
de az sem mellékes, hogy a müncheni olimpiai stadion kőburkolata is onnan származik. Az ipartestület tagjai később jelezték az üzletembernek, hogy számíthat az ő megrendeléseikre is. 
A térségben fellelhető andezit, gránit és bazalt egyébként egy hajdani vulkán tevékenységének köszönhető. Már nem csak a felső tízezer választja a drágább anyagokat 
A bányalátogatás után nyílt alkalmunk beszélgetni Csanádi Gabriellával, aki kifejtette: nehéz évek állnak mögöttük, egy ideig úgy nézett ki, hogy a kőfaragó mesterségnek nincs jövője, de idén már „hála Istennek 
rengeteg munkája van valamennyi kollégának”. 
Kérdésünkre elmondta: az ipartestület tagjainak 60 százaléka sírköveket gyárt, a többiek pedig elsősorban építészettel és belsőépítészettel foglalkoznak. 
Az alelnök azt is elárulta, hogy ami az építőipari piacot illeti, már nem igaz az, hogy csak a felső tízezer ad le megrendeléseket. Az emberek ugyanis kezdenek rájönni arra, hogy ha drágább is, de egyértelműen tartósabb a munkájuk, a kőből épített létesítményekkel 10-20 évig nem lesz gondjuk. 
Csanádi Gabriella azt is elmondta: meglehetősen sok állami megrendelést kapnak, most például a Budapesten július 14. és 30. között sorra kerülő úszó-világbajnokságra készülnek, rengeteg nyersanyagot felhasználnak a Duna-parton. Ezenkívül az egyházak is visszatérő ügyfélnek számítanak. Közvetlen kapcsolatot teremtenek a kitermelőkkel.
Csanádi Gabriella úgy értékelt: nagy szükség volt az erdélyi körútra, a kapcsolatépítésre, hiszen például a Krassó-Szörény megyei ruszkicai márványbányával egyetlen magyarországi cég dolgozott együtt, miközben óriási az igény a márványra. 
„Látogatásunkkal lehetőségünk nyílt arra, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsünk az erdélyi kitermelőkkel, hogy majd ők is közvetlenül tudjanak árut szállítani Magyarországra” – magyarázta. 
Az építőiparban egyébként jelenleg a gránit a legkelendőbb, az andezitet pedig a kortárs minimalista belsőépítészeti stílus képviselői használják előszeretettel. 
„Én egyébként szerelmes vagyok a ruszkicai márványba, mert a keménységével, színével vetekszik a gránittal. Ha ehhez megtaláljuk a piacot úgy, hogy megfelelő mennyiségű anyagot tudunk beszerezni az erdélyiektől, rendkívül szép időszaka elé néz a kőipar” – fogalmazott a szakember. 
Hozzátette: a magyarországi cégeknek ez azért is előnyös, mert pályázáskor sokat számít, hogy tudják-e előre, honnan szerzik meg a nyersanyagot. 
A székelyföldi kőfaragók nehezebben boldogulnak Keizer Róberttel már útban hazafelé tudtunk röviden beszélgetni, mint elmondta: az Erdélyi Kőfaragók Szövetsége kérte fel őt arra, hogy keressen szakmai partnereket Magyarországon. Végigkövette a magyarországi delegáció útját, így azt is tapasztalta, hogy a székelyföldi kőfeldolgozó üzemek – bár makulátlan, minőségi munkát végeznek – nem rendelkeznek elég tőkével, így korszerű gépekkel sincsenek felszerelve, emiatt értelemszerűen nehezebben tudnak érvényesülni a piacon. 
Kifejtette: azért is vállalta el a közvetítő szerepét, mert az volt a cél, hogy a magyarországi kőfaragók megismerjék az erdélyi bányákat, így az erdélyi kőfaragók, kitermelők megrendelésekre, illetve jól fizető, korrekt partnerekre tegyenek szert, akik cserében olcsón jutnak nyersanyaghoz.
z emberek ugyanis kezdenek rájönni a

2017. augusztus 10., csütörtök

Nincs olyan város Romániában, amely Kolozsvárnál gyorsabban növekedne

2017. augusztus 04.,   Pengő Zoltán
Kolozsvár az ország második legnagyobb ingatlanpiaca: a kincses városban és vonzáskörzetében tavaly 72,7 százalékkal több új lakást adtak át, mint 2015-ben. 
Kolozs megye, azon belül is elsősorban Kolozsvár az ország Bukarest utáni legnagyobb ingatlanpiaca. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly 5221 új lakás épült az erdélyi megyében, 72,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
Ez elképesztő mértékű növekedés, lényegesen nagyobb, mint amekkorát a hasonló léptékű hazai városok fel tudnak mutatni.
A szintén prosperáló városnak számító Temesváron például 3691 lakást adtak át tavaly a fejlesztők, 29,4 százalékkal többet, mint 2015-ben, Konstancán pedig 3256 egységgel bővült a lakásállomány 2016-ban. Bukarestben 10 022 lakás készült el az elmúlt évben, ami 9,6 százalékos csökkenést jelent 2015-höz viszonyítva.
Erdély fővárosának fejlődésének a ritmusát jól érzékelteti az a tény, hogy a fővárosban tavaly kétszer annyi új ingatlan épült, pedig Bukarest lakossága körülbelül hatszor nagyobb. A temesvári adatok szintén figyelemre méltóak, a bánsági nagyváros ugyanis azon kevés hazai település egyike, ahol tavaly több lakás épült, mint a gazdasági világválság kirobbanásának évében, 2008-ban (2545), ráadásul a különbség 40 százalékos. 
A Coldwell Banker ingatlantanácsadó cég romániai szakemberei szerint az új ingatlanok száma az egyik legjobb barométere egy régió gazdasági állapotának, fejlődése lendületének. 
Az elmúlt évtizedben Kolozs megyében 39 579 lakás épült.
A rekordév 2008 volt, mikor is 7227 lakás készült el, a negatív rekordot pedig 2013 jelentette, mindössze 2147 új lakással. A Coldwell Banker információi szerint Kolozsváron és peremtelepülésein, elsősorban Szászfenesen, Kisbácsban és Apahidán jelenleg 4300 lakás van épülőfélben.
A kincses város ingatlanpiaca az elkövetkező időszakban is lendületben marad, véli Frinkuj Árpád ingatlanfejlesztő, a Fritech kft. igazgatója. Annak ellenére, hogy tavaly rengeteg új lakást adtak át, s jelenleg is sok van épülőben, a kereslet még mindig nagyobb, mint a kínálat, legalábbis erre lehet következtetni a magas ingatlanárakból. „Néhány évig valószínűleg nem lesznek olcsóbbak a lakások Kolozsváron és környékén, legalább is nem számottevő mértékben” – nyilatkozta a Maszolnak az üzletember, aki főleg Kisbácsban épít társasházakat. 
Erdélyben Brassóban és Nagyszebenben is pörög az ingatlanpiac, előbbiben 2100, utóbbiban 2000 lakás készül el az elkövetkező hónapokban, Temesváron pedig körülbelül 1000. Az ország legnagyobb ingatlanpiaca természetesen Bukarest, ahol 14 ezer lakás építése van folyamatban.

2017. augusztus 9., szerda

Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció: vonják vissza Kelemen Hunor Románia Csillaga érdemrendjét!

A Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció visszább fogta magát és mostanra nem a Kelemen Hunor RMDSZ elnök állampolgárságát hanem csak az eddig megkapott legmagasabb hazai kitüntetés visszavonását kéri egy un. "közleményben" amely viszont sem a FBoldalán sem pedig a saját neve alatt futó weblapon sem jelentette meg. De kik is lennének azok akik még saját weblapon sem árulják el kik azok akik a megnevezett állitólagos "vezetők", akik már a Tőkés László expüspöknek a kitüntetését is visszavonatták...
Ami a legérdekesebb, hogy ellentétben a weblapon is meghírdetettektől e furcsa szervezetnek a fő tevékenysége nem a hazai dolgoknak a megjavítása, hanem a magyar vezető egyéniségek, politikusok megrontása. Ezúttal a szövetségiek elnökén a sor. Sajnálatos, hogy ezeknek furcsa 50-esek csoportjának nem a hazai néptömegek sorsának a megjavítása, hanem egyfajta boszorkányűzési mániájuknak a kielégítése fontos. Ennél még csak az lenne furcsa, hogy e szervezet alelnökei között olyan is szerepel, aki a 89-es események után magasrangú tisztikari és magasrangú főnöki tisztségeket - többek közt CSAT-tagit is -töltött be. Igaz, hogy 4 csillagos tábornoki titulussal nyugdijazták, de ezért másokon tölteni ki a bosszúját, nem  csak furcsa... Ha csak azt nem számítjuk le, hogy egy ilyen magas nyugdijjal rendelkező egyén esetleg fél, hogy elveszíti az eddig megszerzett előjogokat ami a 4 csillaggal együtt jár...
De a másik alelnök is furcsa hiszen magas rangu a belső elháritás volt vezetőjeként olyasmihez adta a nevét ami már nemcsak rangon aluli, hanem a butaság környékezéseként is felfogható... Elmélázva a két személyiségen, akiket az az "50 lideri ptr România" köréből került ki akkor nyugodtan folytathatják "Igy néz ki ma hazánk 2017-ben" parafrazálva azt ami a három fő céljuk közül kerül ki...de lássuk az Agerpress cikkét. EP
2017. augusztus 08. 
A Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) közleményben követeli, hogy vonják vissza Kelemen Hunor RMDSZ-elnöktől a Románia Csillaga érdemrendet. 
Az AGERPRES hírügynökséghez eljuttatott közelményben a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció leszögezi: kész bírósághoz fordulni annak érdekében, hogy Kelemen Hunort megfosszák a román állampogárnak adható legmagasabb állami kitüntetéstől, 'ahogy azt Tőkés László esetében is megtette sikerrel a CNMR több tagja, köztük Constantin Degeratu és Costin Georgescu' - olvasható a közleményben. 
A CNMR hozzáteszi, hogy a kitüntetést csak azok érdemlik meg, akik elismerik az ország történelmét, és feltétel nélkül lojálisak a román államhoz. 
A szervezet közleménye szerint Kelemen legutóbbi kijelentései arról árulkodnak, hogy az RMDSZ-elnök viselkedésével 'nem ismeri el a román államot, figyelmen kívül hagyja annak történelmét, kultúráját és a románok alapvető jogait.' (agerpres)

Holnap kezdődik!Bulizni és okulni is lehet a hétvégi 4. SIC Feszten

Bodor Tünde, 2017. augusztus 9.
Csomakőrösön, a holnaptól vasárnapig tartó székelyföldi szabadegyetemen idén is szépen váltják egymást az előadások és koncertek, a játékok és a sport.
Itthon érezzék jól magukat! – fogalmazták meg a szervezők céljukat. A fesztiválok sorában, az Untold utáni levezetésnek éppen jó a háromszéki fiatalokat megcélzó SIC Feszt, hiszen aki megunta volna a bulizást, az fejtágító előadásokon vehet részt, aki pedig azt is megunta, az a diákolimpián próbálhatja ki ügyességét, és ha abban elfáradt, akkor a medencében strandolhat. Még csak az sem kizáró jellegű, ha családja van az illető „fiatalnak”, hiszen a tavaly először megrendezett családi nap sikerén felbuzdulva a szervezők idén még gazdagabb programmal várják a gyerekeket s szüleiket.
Kocsis Boldizsár János főszervező elmondta, ahogy a rendezvény hírét közzétették, nagyon hamar fogyni kezdtek a jegyek, pedig akkor még a program s a fellépők sora sem volt ismert. Ezt a bizalmat értékelik, a mércét még magasabbra tették idén. Az önkéntesek toborzása is olajozottan működött, a mintegy 110 jelentkezőből 80 fog szolgálatot teljesíteni a 25 fős szervezőcsapatot kiegészítve. Sőt, a diákolimpiára is hamar összegyűltek a csapatok.
Kelemen Szilárd újdonsült HÁRIT-elnökként a szakmaiságot képviselők felé tágította a kört, amelyben minden és mindenki a „brand” körül forog, a tábor jelmondata ugyanis idén a „Brand a lelke mindennek”. Ezúttal a gazdaélet szépségeit (jó életszínvonal) is tálalják a résztvevők, természetesen az odavezető úttal.
Ájgel Ágnes programfelelős mintegy 30 civil szervezet közreműködésével szervezte meg a családi nap programját, idén ott is szakmai előadásokkal váltják a játékokat és koncerteket, gyermekgyógyásszal (Bodó Erika), illóolaj-szakértővel (Máthé Kriszta) és mentálhigiénés szakemberrel is (Kondor Ágota) lehet beszélni, a gyermekek pedig tavaly is imádták a cseles játékokat, amelyek próbára tették kézügyességüket, türelmüket, logikájukat. Megvolt, meglesz a változatosság öröme is, hiszen legalább negyvenféle játékos tevékenységgel lehet kellemesen elfáradni. A szülő lazíthat, mert gyerekfelügyelet is lesz. Szóval jónak ígérkezik, érdemes rászánni a szombatot.
Akár sátorral is ki lehet vonulni, egy személy részére 79 lej a jegy, a hétvégi belépő pedig 39 lej, online is lehet vásárolni (sicfeszt/2017/jegyvasarlas). Koncertezik az Amnesia, a yesyes, a Honeybeast, a Pinceband, Nagy Feró és a Beatrice és még sokan mások. A programot addig is a sicfeszt.ro/2017/ honlapon lehet böngészni.

Gazdanapi Frisomat kedvezmény Szentlőrincen!

Látogasson el a hétvégén a Szentlőrinci Gazdanapokra és mi szeretettel és meglepetéssel várjuk a kiállított Frisomat acélcsarnoknál.
2017. augusztus 11-13 között teljes életnagyságban tekintheti meg az egyik csarnokunkat a szentlőrinci helyszínen, ahol minden kérdésére válaszolunk.
A kiállítás ideje alatt nemcsak 10% kedvezményt kapnak a Gazdák a megrendelt Frisomat csarnokok árából, hanem még egy extra meglepetéssel is szolgálunk:
aki a kiállítás helyszínén acélcsarnokot rendel,
30 000 Ft értékű ajándékcsomagot kap 
meglepetésként a 10% árkedvezményen felül.
A 10 százalékos kedvezmény a 2017. szeptember 30-ig megrendelt csarnoktípusokra érvényes, melyek a kedvezményes szórólapon szerepelnek.
Keressen bennünket a kiállítási területen, a nagy fehér acélcsarnokot könnyű megtalálni!

Build-Communication Kft.
2040 Budaörs, Liget utca 3/2.
Tel: 23/611-028 / 029
rendezveny@buildmarketing.hu

2017. augusztus 7., hétfő

Helyi kisgazdákat és termelőket támogató programot indított a Walesi Herceg Alapítvány

2017. augusztus 07.
Tíz hónapos kísérleti jellegű programot indított a Walesi Herceg Alapítvány a romániai kisgazdák és termelők támogatására. A program során Románia öt történelmi régiójában készítenek felmérést: Erdélyben, a Duna-deltában, Bukovinában, Máramarosban és a Bánságban. 
"Több száz termelővel szeretnénk beszélgetni ezekben a régiókban, hogy felmérhessük, milyen termékeket állítanak elő, milyen mennyiségben és minőségben, hogyan értékesítik ezeket és mennyi pénz marad a zsebükben. Az utazás végén kijelölünk majd öt kiváló minőségű terméket (helyi, olaszországi és brit szakértők segítségével), amelyek bizonyíthatják a román mezőgazdaság potenciálját. A tanulmány kimutathatja a termelők és gazdák hétköznapi problémáit, és remélhetőleg az eredmények alapján további támogatási programokat is kidolgozhatunk számukra" - olvasható az alapítvány Facebook-bejegyzésében. 
A felmérés során tejtermékek, húsipari készítmények, méz, olajak, gombák, zöldségek, gyümölcsök, konzervek és dzsemek minőségét, mennyiségét vizsgálják. 
A felmérést a tervek szerint minden régióban egy főzőtanfolyammal zárják, amelynek során a kezdő szakácsok készségeit fejlesztenék, ugyanakkor a vállalkozások étlapjára felkerülhetnének olyan receptek, amelyek alapjául a helyben készült termékeket használhatnák fel.(agerpres)

2017. július 31., hétfő

A Kormányzót nem kell rehabilitálni

Makkay József • 2017. július 25.
 Folyamatos közéleti vita tárgyát képezi Horthy Miklós személye. A sokak által bűnösnek tartott kormányzó munkásságáról nincs egyetértés a történész szakmában. Raffay Ernő magyarországi történészt, nyugalmazott egyetemi tanárt Horthy Miklós megítéléséről kérdeztük. 
Nemcsak a Ceauşescu-rend­szer Romániájában, hanem a kádári Magyarországon is a máig ható Horthy-kép rögzült sok ember gondolkodásában. A közbeszédben gyakran visszaköszön a „fasiszta-Horthy” jelző. Miért kezelte Horthy Miklóst közellenségként a kommunista történetírás? 
– Magyarországon a közbeszédben ma is él, nem is kevés ember tudatában a negatív Horthy-kép. Ennek több oka van. Az 1945 után a választásokat elveszítő, azonban a szovjet megszálló hatóságok segítségével, erőszakkal hatalomra került – 1919-es gyökerű, önmagát kommunistának maszkírozó – baloldal a Horthy nevével fémjelzett korszakot megsemmisítendő ellenségének látta. Nem véletlenül, ugyanis 
1920–1944 között a szó szoros értelmében üldözték a (csekély létszámú) hazai kommunistát. Sallait és Fürstöt, a két terroristát kivégezték, Rákosit és Vass Zoltánt fejenként 16 év börtönre ítélték.
A Horthy-korszakban nemcsak belügyi, hanem szellemi irtóháború is zajlott az osztályharcos kommunizmus ellen. Ennek megfelelően a szovjet Vörös Hadsereg megszállásától (1944–1945) a Moszkvából hazajött (s szinte mindegyik szovjet titkosszolgálatnak dolgozó) kommunisták megkezdték a polgári- és nemzeti erők megsemmisítését és kivonását a (politikai) életből. 
Az egész magyar politikai, oktatási- és sajtórendszert úgy alakították át, hogy az gyalázta a Horthy-korszakot. Ez 45 éven keresztül zajlott, és a baloldali (liberális és szocialista) körökben még most is folytatódik. Horthyról kizárólag elfogult, hazugságoktól és ügyes ferdítésektől sem mentes képet alkotnak ma is az állami egyetemeken és a Magyar Tudományos Akadémián. – A Tanácsköztársaság bukását követően, a Horthy Miklós által vezetett magyar kormány az Antant támogatását élvezte. 
Az új hatalom mennyire törekedett a jogállamiság kialakítására, illetve az új kormányzó milyen mértékben hunyt szemet az önbíráskodás felett? 
– Az 1919-es kommunista rombolás után – megtetézve a román, cseh és szerb megszállás rablásaival (pl. csak a román hadsereg mintegy 30 ezer vagon rabolt holmit vitt ki az országból) – stabilizálni kellett az országot. 
Elsőként a politikai stabilizációt, majd a gazdaságit (20-as évek), közben pedig (mivel nemcsak a háborút, hanem a békét is elveszítették a magyarok, jórészt a kommunisták és Károlyiék tevékenységének köszönhetően) a lelki stabilizációt kellett végrehajtani. 
Tény, hogy először volt a vörösterror, s erre adott válasz volt a magyar nemzeti erők visszavágása. Ez utóbbi nem terror volt, hanem a nemzet egészségesen maradt tagjainak/szervezeteinek jogos visszavágása (lásd Prohászka Ottokár püspök álláspontját). 
Tehát: nem kell vörösterrort bevezetni, és akkor nem lesz „fehérterror”. Horthy szerepe itt kimondottan pozitív: miután ténylegesen kezébe került a hatalom, leállította a durvább üldözéseket, éppen a mielőbbi normalizáció érdekében. 
– A két világháború közötti Magyarország trianoni poraiból éledt újjá. Mai szemmel nézve mennyire nevezhető ez a két évtized gazdasági és szociális sikertörténetnek? 
– A politikai megerősödés után (amit jórészt gróf Bethlen István hozott létre) a Magyar Királyság európai demokrácia lett, a szó liberális értelmében. Azzal a kivétellel, hogy az országban nem működhetett olyan politikai párt, amely az osztályharcra uszított. 
Ráadásul Bethlen a 20-as évek közepén jó kompromisszumot kötött a szociáldemokratákkal. 
A gazdasági konszolidáció a 20-as évek második felére stabilizálta a kapitalista gazdaság működését (a régi iparágak elérték az 1913-as termelékenységi szintet, új pénzt s új iparágakat hoztak létre: elektronikai ipar, vegyipar stb.). 
A Horthy-korszak teljesen új szociálpolitikát vezetett be: a dolgozók juttatásait az angol szociálpolitika sarkpontjaihoz mérték, de úgy, hogy a különféle juttatások százalékai nagyobbak voltak, mint Angliában. 
1927–28-ban létrehozták az OTI-t (Országos Társadalombiztosítási Intézet), amely koordinálta a teljes szociálpolitikát. Az 1927/XXI. törvénycikk a kötelező betegségi- és balesetbiztosítási törvény az ipar és kereskedelem, a közlekedés dolgozóira, a háztartási alkalmazottakra és a különböző hivatalok (közjegyzői, ügyvédi irodák), az orvosi rendelők és a szerkesztőségek munkatárasaira vonatkozott. Eszerint az igényjogosultságot a monarchiabeli 20 hétről 52 hétre (!) emelték, úgy, hogy a táppénz a fizetés 55–75 százalékára nőtt (Angliában ez 18–32 között mozgott). Baleset esetén a dolgozó 60–66 százalékot kapott (Angliában 31–56-ot). 
1928-ban az öregségi-, rokkantsági, özvegységi- és árvasági biztosításról szóló törvény hasonló szemlélettel kezelte a dolgozókat. 
1920–1930 között országos lakásépítési program indult (nagyon sokan menekültek, természetesen lakás és pénz nélkül a megszállt területekről Magyarországra): 10 év alatt mintegy 290 ezer új ház és lakás épült; ez mintegy 25 százalékos növekedést jelentett. 
A Horthy-korszakban a százezer lakosra jutó orvosok száma majdnem a duplájára, a kórházi ágyak száma 329-ről 467-re nőtt. 
Sokáig elmaradt azonban a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek biztosítása, a hitbizományi birtokok felülvizsgálata – tény, hogy a 30-as években ezekre nézve is történtek változtatások. 
Tehát: a horthysta kormányok komoly szociálpolitikai intézkedéseket hoztak – természetesen olyan arányban, ahogyan egy kirabolt és megcsonkított ország anyagi helyzete engedte. 
– A Horthy-korszak egyik fő vezérfonalává vált Trianonban a magyarsággal elkövetett történelmi igazságtalanság jóvátétele, a revíziós politika. Mennyire volt ebben partner a magyar társadalom, a magyar pártok? 
- A korszak mindegyik kormányának legfontosabb külpolitikai célja a területi revízió volt: visszavenni azt, ami a miénk. Megszállás alatt lévő magyar népcsoportok területi autonómiája eszébe sem jutott senkinek. Megítélésem szerint most is csak ez volna helyes álláspont. A magyar társadalom és az összes politikai párt egyetértett ezzel: senki nem mondott olyan vicceset – a politikai öngyilkosságot kockáztatva –, hogy mondjuk Kassa vagy Marosvásárhely környéke vívja ki a területi autonómiát: ez ugyanis az akkori felfogás szerint a megszálló ország határait stabilizálta volna. 
Az akkori magyarok pontosan tudták, hogy – a nagyhatalmi erőviszonyokat kihasználva – nagyobb az esélye a revíziónak, mint a megszálló akármelyik kormánytól, parlamenttől kivívott autonómiának. 
A Horthy-korszak magyar embere (mind Budapesten, mind Kolozsváron) egyetlen, egységes magyar etnikai és politikai nemzetben gondolkodott. 
– Egyes történészek szerint a bécsi döntéssel visszaszerzett utódállamokban levő magyar területek elsősorban a német szövetségesnek köszönhetőek. Horthy mennyire volt Hitler megbízható szövetségese? 
– Magyarországon háromféle történész létezik: szocialista (kommunista), liberális és konzervatív. Az első két irányzat (szocialista és liberális) történészei szerint Horthyék Hitlertől kapták vissza a területeket 1938–1941 között. Ez nem felel meg a valóságnak: a magyar kormányok kiváló diplomáciai tevékenységgel, helyenként katonai fenyegetéssel érték el a négyszeres határmódosítást. 
A részletes bizonyító tények leírására itt nincs tér, ám való igaz, hogy a történelem által akkor felkínált lehetőségeket a magyar kormányok ügyes politizálással és brutális haderőfejlesztéssel ki tudták használni. (Hasonló nagy lehetőségek adódtak volna 1999–2009 között, amikor egyetlen magyar kormány sem ismerte fel az adott lehetőségeket, pedig három utódállamból kettő fölbomlott.) 
Ami Horthy személyét illeti: 1920 után a Magyar Királyság harapófogóba került: Leninékkel ideológiai különbség, a szomszédos megszálló országokkal területi gondok, s az őket támogató nyugati hatalmakkal pedig ezek támogatása miatt nem lehetett politikai szövetséget kötni. Maradt az egyre erősebb Németország – ott meg az volt a baj, hogy Hitler a román olaj miatt inkább Romániát, mint Magyarországot támogatta. A magyar vezetés a II. bécsi döntés előtt éppen a Románia elleni katonai fenyegetéssel győzte meg Hitlert az erdélyi kérdés rendezéséről. 
– A Horthy-korszak sokat vitatott része a kormányzó és a magyar zsidóság viszonya. A kormányzó idején jelentek meg a zsidótörvények, illetve hozzá köthető a vidéki zsidóság egy részének a deportálása. A háború után Horthyt nem állították bíróság elé. Nem volt ellene terhelő bizonyíték, vagy ebben más okok is közrejátszottak? 
– Szerintem Horthy, mint minden normális ember, nem szerette a Tanácsköztársaság gyilkosait, akik között aránytalanul sok volt a zsidó (az első népbiztosok közül 89,5 százalék zsidó, egy részük korábban szabadkőműves). 
Bethlen gróf tanácsára azonban az ország gazdasági konszolidációjához felhasználta a zsidó kézben lévő nagytőkét. Emiatt eltörölték a numerus clausust, s teret engedtek a hazai zsidó nagytőke további tevékenységének. 
A háború végén mind az amerikaiak, mind Sztálinék tudták, hogy Horthy nem bűnös, emiatt nem állították bíróság elé. Horthy 1944 kora nyarától sok hazai zsidót mentett meg annak ellenére, hogy politikai, sőt katonai hatóköre csökkent. 
E megmentett emberek és leszármazottaik 1945 után mind a mai napig sajnos gyalázzák a kormányzót. 
– Magyarországon folyamatos viták vannak a szoborállítások ügyében. Miközben Horthynak vagy a hozzá hasonló jobboldali politikusoknak nem lehet szobrot állítani, az ország tele van kommunista múltú emberek szobraival. Mennyire jellemzi ez a kettős mérce a mai magyar történetírást? 
– Ma sok magyar azt gondolja, ne bántsuk az egykori áldozatok itt élő leszármazottait, tehát ne állítsunk szobrot Horthynak sem. Aki ugyanis nem akar vagy nem mer szobrot állítani, az kimondatlanul is elfogadja a kormányzó bűnösségét. 
Ez helytelen álláspont, mivel Horthy a 20. század három legnagyobb magyarjának egyike. A megoldás az lehetne, hogy Horthy szobrot kapna az Országgyűlés előtti téren. Természetesen lovas szobrot. (Egyes Horthyt gúnyoló szegény kollégáimnál néha nem tudom eldönteni, Horthyt utálják-e jobban vagy a lovát.) Ez nem a kormányzó, hanem a szoborállítók számára jelentene megtiszteltetést. 
A magyarországi történetírás szellemileg katasztrofális helyzetben van: az MTA történészei között kizárólag liberális és szocialista (volt kommunista) történészek vannak. Amíg ők vannak ott (és az állami egyetemeken), addig Horthy megítélése változatlan marad. 
– Lehet-e rehabilitálni Horthy Miklóst a maga eredményeivel és bűneivel együtt? 
– Ez komoly és fontos kérdés. Nem is rehabilitálni kellene – hiszen őt semmilyen bíróság nem ítélte el, – hanem értelmes politikai, előtte szakmai vitával tisztázni kellene a történelmi szerepét. Sajnos ameddig a magyar történetírás ilyen tragikusan nemzetellenes kezekben van, erre nem sok az esély. 

Kulcsár-Terza József ősszel akár egyedül is benyújtja az autonómiatervezetet

2017. július 31. 
Ha más nem is, ő benyújtja szeptemberben az autonómiastatútumot – ígérte az RMDSZ és az MPP választási megállapodásának eredményeként a szövetség jelöltlistáján bejutott MPP-s parlamenti képviselő, Kulcsár-Terza József. Hozzátette, „nem fogják napirendre tűzni, de ország-világ tudja meg, van akaratunk, mert amelyik gyerek nem sír, nem kap enni”.
Kulcsár-Terza József a félévről beszámolva kijelentette, olyan is történt, hogy amikor felvetette, a magyar frakciónak ki kell állnia azokért, akik a nemzeti ügyekben felszólaltak, és akiket emiatt meghurcoltak, akkor egy Hargita megyei szenátor rászólt. Beszélt arról is, hogy szót emelt a székelyföldi jelképüldözés kapcsán egy napirend előtti felszólalásban, és a legfelsőbb ügyészségre adták azért, mert kifejtette, hogy a romániai magyarság nem akar egyebet, mint az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatba foglalt, máig beváltatlan ígéretek teljesít
ését.
Kulcsár-Terza hiányolja, hogy nincs a háta mögött támogatás, sem az RMDSZ, sem az MPP nem állt ki mellette, pedig szerinte ma igenis szükség lenne rá, amikor bárkit bármikor elvisz a korrupcióellenes hatóság, függetlenül attól, hogy bűnös vagy ártatlan. Ismertette, hogy miként sikerült létrehozni az Emberjogi Bizottság magyar ügyekkel foglalkozó albizottságát, amely egy lehetőség a párbeszédre a többségi társadalommal. 
Szólt arról, hogy Sepsiszentgyörgyön sikerült megszervezni a három székely megye önkormányzatainak és az albizottság képviselőinek a találkozóját, Kolozsváron viszont megbuktatták kezdeményezését. Állítja, nem adja fel, lesz ott is találkozó, és Székelyföldet is be fogják mutatni a román parlamentben, mert vannak olyan politikusok, akik nem tudnak róla. Idén kell benyújtani a statútumot Azt is megindokolta, hogy szerinte miért idén kell benyújtani az autonómiastatútumot: jövőben ugyanis a román egyesülés centenáriumának apropóján a többségi társadalom, amellett, hogy az ünnep szervezésével lesz elfoglalva, provokációként értékelheti a kezdeményezést. 
A képviselő szerint a dokumentumot már tavasszal elő kellett volna terjeszteni, amikor a Grindeanu-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány kapcsán kitört a magyarellenes hisztéria. Kulcsár-Terza József közölte, ha nem sikerül megegyezni a frakcióval, ősszel egyedül is benyújtja a tervezetet. Kérdésre válaszolva hozzátette, „mindegy, melyik tervezetet, a Csapó-félét-e vagy az RMDSZ-ét nyújtjuk be, úgysem fogják napirendre tűzni. De legalább tudják meg nyugaton is, van kérésünk.” Úgy véli, a tervezet kapcsán konszenzusra kellene jutni, és egyetlen statútum mögé kellene felsorakoznia az egész erdélyi magyarságnak, mert az „autonómiaigény nem valamelyik párté vagy civil szervezeté, hanem Székelyföldé”. „Az SZNT, a Néppárt, az MPP megy a saját útján, nincs összefogás, pedig elvárom a támogatásukat, összefogva lehetne eredményt elérni” – mondta. 
Felvetődött a kérdés, hogy hiba volt-e RMDSZ-frakcióban indulni. „Nem volt téves lépés, hogy az RMDSZ színeiben indultunk, jobb két MPP-s képviselő, mint egy se. Ez volt az egyetlen lehetőségünk.” Hozzátette, „mindenkire szükség van, pártoktól függetlenül, cselekvőképes politikát kell folytatnunk, s ha látják, hogy együtt vagyunk, lesz eredmény”.
[Forrás: szekelyhon.ro]

2017. július 30., vasárnap

Apáti Bence: A női provokátorok anatómiája

2017-07-25
Történt a minap, hogy a belpesti értelmiség egy számára eddig teljesen ismeretlen életformával találkozott. Azóta is olyan döbbenten nézik a Tusványoson felbukkant balos székely asszonyt mint Abdul, a szír fogorvos a női kvóta szükségességéről agitáló Szél Bernadettet. (a Kabul melletti köves lankákon, ahol – talán túlságosan is – szeretett kecskéit terelgette, nem voltak ilyen úri huncutságok)
Sokadik napja tartja lázban a haladó sajtó szerkesztőségeit ez a furcsa jelenés. Más magyarázat nem lehet arra, hogy az Index minden nap címlapon tart egy olyan sztorit, ami egyébként forgatókönyvét tekintve nem szokta elérni az ingerküszöbét. (Ne legyünk igazságtalanok – nem vagyunk mi libbant propagandisták – meg szokták írni, ha történetesen Gulyás urat felpofozza egy nyugdíjas DK-s ultranéni, de nem szokott vezető hír lenni napokig. Vagy, ahogy a dolgok állnak: hetekig.)
Ma épp azt olvastam, hogy a Dakota (értik, ugye? Höhö.. Da-ko-ta!! Nem esett le? KÖZMONDÁS!! Megvan? “Dakota közmondás”) Security embere, aki nem átallotta kikísérni azt a zavart székely hölgyet, aki a méltán elfeledett vasárnapi boltzárról szerette volna egy síppal a szájában kifaggatni a miniszterelnököt – a Kárpátia (!) zenekar mellett pózolt a Facebookon. Elképesztő! Tűrhetetlen! (Valamint a képek tanúsága szerint kopasz is. És halmazatilag fradista és/vagy Kispest drukker) És ezeknek adnak őrző védő engedélyt azok a románok, akikre eleddig mindig számíthatott a magyar baloldal?
Sic transit gloria mundi.
Ezért tart itt ez az ország. Már a románok sem a régiek, na. (Egyébként ezért az oknyomozó bravúrért én már most megelőlegeznék egy újabb rangos díjat az index újságírójának.)
Szóval, hogy szavam ne felejtsem, van nekünk egy mentálisan zavart asszonyunk, aki olyan, mint Swan Edgard a Kolozsvári Szalonna vezető bloggere. Erdélyi, mentálisan zavart és nem szereti Orbánt. Van ilyen. Nem egy nagy etwas. Mert lehet, hogy az Auróra nevű italkimérésben úgy gondolják, hogy Erdélyben az összes székely atyafi egy zúzósabb Kárpátia dal ütemére karcolja a szíve fölé Orbán arcképét egy erre a célra rendszeresített bugylibicskával a sok pálinkától és Csiki sörtől megrészegülve, ez azonban koránt sincs így. Vannak ilyenek és olyanok is.
Persze többségében jószívű, fogalmazzunk így: nemzeti érzelmű emberek. A rendes pálinkát is szeretik. Kínálják is. Példának okáért az sem kizárt, hogy a hosszú hajú asszony is kapott abból a kerítésszaggatóból, és emiatt gondolhatta azt, hogy neki mindenáron fűtőelemekről és vasárnapi boltzárakról kell eszmét cserélni miniszterelnökkel. No, és persze meleg is volt. (Meleg plusz pálinka… hát…)
Szegény jóravaló provokátornőt aztán a szokásos ügymenet követve – ahogyan ez egyébként minden provokátorral megesik, miután provokált – elráncigálták a provokáció helyszínéről. Egy felnőtt férfinak nem tekinthető ember pedig a haját is meghuzigálta. (Bár utólag férfiasan bocsánatot kért!)
Én egyébként utoljára a Bécsi úti oviban húztam meg Barna Annamari gyönyörű hosszú haját, abban a reményben, hogy mielőtt feleségül veszem, az én társaságomban fogja elfogyasztani a zöldborsófőzeléket. Fiatal voltam, s naiv. Valamint gyerek. Felnőtt férfi nem verekszik nőkkel.
Pont.
Hálaistennek nagyobb baj nem történt. (Innen is mielőbbi gyógyulást kivonások földimnek, és csak arra kérném, hogy vigyázó szemét a “fekete ruhás nővérre” vesse. Mert van az úgy, hogy a baloldali agitpop corporation felveszi, megrágja, aztán kiköpi a tudatlan ámde jó szándékú civilt, aki aztán, miután feleslegessé vélik a “diktatúra elleni harcban” az öngyilkosság gondolatával kezd kacérkodni… És ez most nem a vicc helye!)
A nyájas olvasóval – aki csak a “lakájmédiát” olvassa – szeretném itt és most közölni, hogy az Index-HVG-444 Bermuda háromszög szerint Magyarországon a lakájmédia férfi olvasói a nőket elnyomják, verik, nem engedik dolgozni, s ha igen, akkor is csak éhbérért, csak “gyerekgyártásra”, főzésre, és mosogatásra tartják.
Valamint minden lakájmédia fogyasztó férfi tart otthon egy férfisoviniszta vak komondort. (Tovább nem is ecsetelem. MINDENKI tudja, ez mit jelent…)
Az ilyen férfiak időnként meg is néznek egy-egy csinosabb nőt az utcán, de egyes kiemelten veszélyes egyedeik esetenként utánuk is fütyülnek. Szél Bernadett már dolgozik az ellenanyagon.
De, hogy miért is beszélek most erről?
A női provokátorokat ért sérelmek tekintetében a sajtószabadság utolsó őrkutyai rendkívül szenzitíven szoktak reagálni. Egészen addig, míg egy közel 190 cm magas 90 kilós férfi le nem tépi egy 10 éves kislány kokárdáját és meg nem pofozza úgy 2007 idusán. Az ilyen eseteknél valahogy mindig csöndben marad a haladó média.
Érthető ez persze, hiszen a kislány potenciális lakájmédia fogyasztó, és mint ilyen, kiesik a védelemre szorulók halmazából. Meg egyébként is No pasarán!, vesszenek a 10 éves kokárdás, náci leány gyermekek!
Én egyébként tegnap több ezer, a boldogságtól zokogó, többségében lakájmédia fogyasztó férfit láttam, amikor Katinka megszerezte az első aranyérmet Magyarországnak. Valószínűleg azért kerültek ilyen idegállapotba, mert Katinka ahelyett, hogy otthon mosna, takarítana, és gyerekeket gyártana, inkább valami medencében úszkál.
Ilyenek ezek a lakájmédia fogyasztó férfiak.

ALTERNATÍVA EURÓPA SZÁMÁRA- A tusnádfürdői beszéd az úniós reformterv meghirdetése miatt emlékezetes

http://magyaridok.hu/velemeny/alternativa-europa-szamara-2013259/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201707
2017. 07. 29.Mráz Ágoston Sámuel
Az idei tusnádfürdői beszéd egyik kulcsmondata az utolsó volt: „Huszonhét éve itt, Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk, most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője.” Orbán Viktor sok fontos gondolatot fogalmazott meg 2017-ben is, a beszéde azonban az Európai Unió reformtervének meghirdetése miatt lesz igazán emlékezetes. Manapság egyre kevesebb politikus mond olyan beszédet, amelyet érdemes elemezni. A közhelyparádék, patikamérlegen kimért semmitmondások és a liberális kánon recitálása semmiképpen sem érdemelnek komolyabb figyelmet.
A kevés beszélők egyike, akinek mondandóját érdemes követni, Orbán Viktor. Természetesen a politikusi létből adódik, hogy az ő felszólalásai sem minden esetben egyediek, de az országértékelő, a tusnádfürdői és a kötcsei beszédei mindenképpen figyelmet érdemelnek. Ezt sokáig a magyar politika szereplői tudták csak, ezért készítették el rövid szavatosságú válaszközleményeiket Orbán felszólalásai után. Az illiberális államokról mondott gondolataival azonban, 2014-től Európa és a nagyvilág is felfigyelt rá. Mindezt a kormányfő ügyesen használta ki, tudva, hogy helyzetelemzése, mondanivalója és tanácsai egyre szélesebb publikumhoz jutnak el. Így beszélhetett az elmúlt években a gazdasági világválság következményeiről, a migráció okairól és hatásairól, az amerikai elnökválasztásról vagy Európa válságáról is.
Az idei beszéd mégis más volt, mint az eddigiek. Nem a mondanivaló volt kevesebb, esetleg a fogalmazás pontatlanabb. Az idei előadásban a magyar miniszterelnök nemcsak értelmezte a minket körülvevő világot, hanem programot is hirdetett a válságba került Európai Unió számára. A rendszerellenes német párt nevét kikölcsönözve ez a beszéd „Alternatíva Európa számára” címet is kaphatna. S mivel kevesen dekódolták Orbán Viktor szövegének programadó szintjét, a továbbiakban erre teszek kísérletet.
A tusnádfürdői előadások, akár a kormányfő parlamenti szónoklatai, azért különösen izgalmasak az elemzőknek, mert a hivatalos rész után a miniszterelnöknek a kritikákra, kérdésekre és észrevételekre is válaszolnia kell. Ebben a részben, papír nélkül, sokszor frappánsabb mondatok vagy fésületlenebb gondolatok hangzanak el, mint a szükségszerűen alaposan átgondolt beszédben. Idén erre élő bizonyíték a székelyföldi autonómia kapcsán mondott miniszterelnöki bonmot, miszerint támogatja az autonómiát, „jobb híján”.
HELYZETELEMZÉS: FELÉRTÉKELŐDŐ VISEGRÁDI NÉGYEK
Később azonban az európai alternatívahirdetési szándéka szempontjából még fontosabb mondatot mondott, miszerint a magyar külpolitikában „egy mozaikkocka nincs a helyén”, Brüsszel, amely „a következő választás után megoldandó feladat”. A magyar kormányfő ezzel lényegében azt fejtette ki, hogy 2018, a magyar választás éve vagy 2019, az európai választás éve után fordulat fog beállni az európai politika fővárosában, és ezáltal az európai–magyar viszonyrendszerben is.
Az európaiak többségével szemben ugyanis nem lehet hosszú távon hatalmon maradni az európai országokban, még ha „inkvizítorokkal” (Orbán) is törekszenek az ellenállók megtörésére. Hiába a keresztény- és a szociáldemokrácia összeolvadása liberális demokráciává, sikeréhez a társadalom többségének elköteleződése is kell a liberalizmus mellett. A kulturális identitás kikezdése azonban nem igazán kedvez a szabadságjog-védelem kizárólagosságának, amelyet a XX. század erőszakos diktatúrái elleni harc egykor legitimált.
Tudjuk, hogy Jean-Claude Juncker bejelentette, 2019-ben lelép a színről, s többé nem szeretne (talán nem is lehetne) bizottsági elnök lenni. Ez mindenképpen alátámasztja a kormányfői reményeket. Az is tudható, hogy 2019 nyarára, amikor a következő bizottsági elnökről kell dönteni, az Egyesült Királyság már nem lesz tagja az uniónak, hiszen az alapszerződés két évben maximalizálja egy tag kiválását, s ez a határidő az év tavaszán lejár majd.
Az új bizottsági elnökről szóló döntésben kulcsfontosságú lesz Közép-Európa. Nem véletlen, hogy Orbán az elmúlt tizenkét hónap legfontosabb magyar és európai eseményének éppen a visegrádi négyek megerősödését nevezte meg előadása elején. Az idén októberben megválasztandó cseh kabinetnek, valamint az akkor még várhatóan hivatalban lévő lengyel és szlovák, valamint a jövőre alighanem újraválasztott magyar kormánynak kulcsszerepe lesz a következő vezető kiválasztásában. Ki tudja, lehet, hogy a balti és délszláv országok, Románia, Bulgária vagy éppen Ausztria és Olaszország vezetői is csatlakoznak majd ehhez a szövetséghez.
Két évvel ezelőtt Orbán Tusnádfürdőn gaulleista politikusnak, az V. köztársaságot alapító francia elnök, de Gaulle követőjének nevezte magát az Európa-politikában. Helmut Kohl temetése kapcsán sokan az újraegyesítés kancellárjának örökösét látták benne. A két államférfi alighanem eltérő személyiség volt, európai elkötelezettségükhöz azonban nem férhet kétség. Közös céljaik elérésében még egy dologban egyetértettek: abban, hogy csak sikeres nemzetek és nemzetállamok szoros összefogása teheti Európát is sikeressé. De Gaulle a „hazák Európájáról” beszélt, Kohl pedig az egységes német nemzetállam mellett bábáskodott Közép-Európa nemzeteinek függetlenedése mellett is a balti államoktól Csehszlovákián át a délszláv térségig.
ESZKÖZ: A HAZAFIAS KORMÁNYZÁS
Orbán Viktor példaképeinek tehát közös nevezője és – az utókornak nem kell spórolnia már a nagy szavakkal – sikerreceptje a hazafias kormányzás volt. A magyar miniszterelnök is ezt a modellt ajánlotta idei előadásában követendő például, amikor kifejtette a magyar nemzeti kormányzás alapelveit.
Az államadósság korlátok közé szorítása, a költségvetési egyensúly fenntartása, a hitelezők korlátozott beleszólása a gazdaságpolitikába magyar szemmel az IMF-től vett búcsú után evidencia, akárcsak a gazdasági növekedés kényszere és a stratégiai ágazatokban a nemzeti tulajdon többsége. Könnyen belátható, mégsem automatikusan a hazafias kormányzás eszközrendszeréhez sorolt szempont a demográfiai hanyatlás megállítása. Egy nemzet sem lehet sikeres, ha zsugorodik. Ezt a nyugat-európai elitek is felismerték, de a kulturális fordulatot igénylő családpolitika helyett a kulturális konfliktusokat eredményező migrációt választották. Nem véletlen, hogy Orbán a közbiztonság fenntartását is az erős nemzetállam fontos ismertetőjegyei között említette.
Az erős kulturális identitás, a saját rendezvényeken túlmutató világesemények vendégül látása és az adott nemzet globális közösségének kialakítása szintén a hazafias kormányzás jellemzője a magyar kormányfő szerint. Ezek megnevezése aligha lepték meg a hallgatóságot, annál inkább a jövő iparágai felé való nyitottság melletti kormányfői elköteleződés. Hány LMP-s szakértő kesergett már azon, hogy a magyar kormányfő csak „összeszerelő üzemet” akar az országban létesíteni és az olcsó munkaerőre támaszkodni? Ha ez így lenne, vajon Orbán az innovációt a nemzetállam sikerének kulcsaként említi? Végül a hadseregfejlesztést és a stabil katonapolitikai szövetséget – igen, a NATO-tagságot – is kiemelte a kormányfő, finoman üzenve a hazánkat orosz gyarmatként láttatni akaróknak.
MESTERTERV: A NEMZETÁLLAMOK SZÖVETSÉGE
Orbán előadásának lényege a hazafiasan kormányzott nemzetállamok európai összefogásának megújítása volt. Az elmúlt években sokat bírálta már az európai kudarcokat, bürokratikus hatalmat, brüsszeli csúsztatásokat és az irreális célkitűzéseket. Mostani beszéde azonban, talán először, megoldási javaslatokat is tartalmazott. Persze bátorság és alázat kell ahhoz, hogy egy kisebb tagállam kormányfője az unió megreformálásán töprengjen – gondolhatnánk. Ugyanakkor, ha Nyugat-Európa pénzügyi központjának, Luxembourgnak már régóta hatalmas beleszólása van küldöttjei által az európai politikai döntésekbe, a sokat látott magyar miniszterelnök miért ne fogalmazhatná meg a gondolatait?
Orbán 2019 után megvalósítható mestertervének célja az Európai Unió függetlenségének megerősítése, amelyhez az EU reformját javasolta hat lépésben.
Mindenekelőtt a tagállamokat politikai alapon bíráló, azokkal folyamatos konfliktusban lévő Európai Bizottságot szeretné a magyar kormányfő visszavágni, hogy ismét az európai vezetők által elfogadott közös jogszabályok betartatása felett őrködjön, ne pedig ideológiai vitákat szítson. Ehhez hozzátartozik „a lopakodva (…) elcsalt és elvett” (Orbán) hatáskörök visszaadása is a tagállamoknak.
A következő programpont, a nemzeti határvédelem és a törvénytelen migránsok visszatoloncolása ma már senkit nem lephet meg, a sikeres nemzeti kormányzáshoz szükséges kulturális identitásvédelem szempontjából nélkülözhetetlen elem. Az európai hadsereg felállítását már tavaly is szorgalmazta Orbán, így ez sem új gondolat. Az adócsökkentéssel és a munkavállalás rugalmasabbá tételével elérhető gazdasági növekedés azonban friss követelés: ilyet eddig csak a magyar gazdaság számára követelt. Végül két új elem is megjelent Orbán Európa-tervében, a balkáni országok irányába a hosszú évek óta függőben lévő bővítés felgyorsítása, valamint az unió határában lévő két birodalommal, Oroszországgal és Törökországgal egy új kiegyezés, „két nagy ívű politikai, gazdasági és katonai szerződés” letárgyalása és megkötése.
Sokan elmondták már, hogy 2015-ben Orbán Viktor a migrációs válság révén regionális politikusból európai tényezővé lett. Az idei tusnádfürdői beszédével pedig európai tényezőből európai reformerré emelkedett.