2015. augusztus 2., vasárnap

432 Hz a normál "A" hang legoptimálisabb frekvenciája

432 Hz a normál "A" hang legoptimálisabb frekvenciája, az erre épülő skála az ún. Verdi-skála (lásd lentebb). A 440 Hz-es nemzetközi szabvány bevezetése előtt különféle normál "A" hangokat használtak, ami kamarazenénél problémát jelentett a nehezen (pl. zongora) vagy nem hangolható (egyes fúvósok) hangszerek esetében. A komolyzene ma szigorúan 440 Hz-es hangolást használ, a könnyűzenében azonban előfordulhatnak másfajta hangolások is, a könnyűzenében általában használatos hangszerek (gitár, szintetizátor, elektromos zongora és hegedű) egyszerű hangolhatóságának köszönhetően.
Víz rezonanciaképe két, különböző módon hangolt zenére

A 432 Hz frekvencia jelentősége 
A DNS másolási frekvenciája és a Föld alap rezonanciája is 8 Hz. Ez utóbbit Schumann rezgésként ismerik, amelyik egy globális elektromágneses rezgés a Föld felszíne és az ionoszféra között. A zene alapvető eleme különböző hangok harmonikus összecsengése. Amennyiben a zene alapja a korábban említett 432 Hz, az egyvonalas “C” hang frekvenciája 256 Hz, amely a 8 Hz-es természetes frekvenciának öt oktávval magasabb felharmonikusa. Így a zene, amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más, mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk. Ez megmagyarázhatja, hogy olyanok, akiknek hatalom van a kezében és fizikailag valamint mentálisan is uralni akarnak minket, miért mutatnak egyáltalán érdeklődést a hangolás kérdése iránt.
A 432-es szám primtényezői 2^4 * 3^3 (2*2*2*2*3*3*3) - ezzel szemben a 440 primtényezői "szabálytalanabbak" (2*2*2*5*11). A zeneelméletben a két legmeghatározóbb szám a 3 és a 2*2=4, ezzel szemben a 11-nek szinte egyáltalán nincs közvetlen szerepe.



Beethoven - Moonlight Sonata15:01
Beethoven - Moonlight Sonata
Beethoven : MoonLight Sonata ( 440 Hz )
432Hz - Moonlight Sonata03:29
432Hz - Moonlight Sonata
Beethoven : MoonLight Sonata ( 432 Hz )









Rövid óda a Schumann frekvenciához
A Schumann rezonancia a Föld légkörének természetes elektromágneses frekvenciája. A Föld esetén a Schumann frekvenciák átlagértékei 7,83 Hz, 14,1 Hz és 20,3 Hz. (Részletesebben a Wikipedián és egyéb fizikai portálokon)
Amennyiben az "A"-nkat 432 Hz-re lőjük be, a "C"-nk nagy valószínűséggel 256 Hz-re fog esni. Mindkettő osztható 8-cal (ami a 7,83 kerekített értéke). Akkor a C0 gyakorlatilag az első Schumann frekvenciánál egy oktávval magasabb.
A különböző éber állapotú hullámok közül a Theta (4-7) és az Alfa (8-12) hullám van a legközelebb ehhez a Schumann frekvenciához. Ezen kívül sokan úgy tartják, hogy ha a bolygónk alap rezgése ~8 Hz, akkor mivel ehhez a rezgéshez szokva fejlődtünk ki, lényegesen könnyebb az agyunknak feldolgozni a 8 Hz-re épülő zenét is. Kis eltérés, elenyésző különbség.
Továbbá különböző frekvenciájú "A"-kat lejátszva a nagy közönség nagy átlagban a 432-es "A"-ra vágja rá, hogy az szól a legtermészetesebben. A 432-re hangolt dalokra pedig, hogy kellemes, megnyugtató érzés hallgatni.
Míg egyes állítások szerint a 440-en játszott dalok zaklatóbbak, idegesítőbbek...
Talán lehet benne valami. Talán emiatt esett olyan jól 432-n énekelni, mert kevésbé volt megerőltető az agyamnak és a szervezetemnek.

Két nap négyharminckettőn
http://432hz.blog.hu/2013/04/12/ket_nap_negyharmincketton
2013.04.12.
Szabin voltam és akadt egy kis időm a huzamosabb gyakorlásra, így az utóbbi 2 napban lementem a próbaterembe, hogy kipróbáljam, milyen is a 432.
Sajnos, mivel bedöglött a szintim, ki kellett találnom valami alternatív beéneklési formát. Mivel az énekeffektem szolgáltatásai között állítható a hangolási referencia, azt 432-re állítottam (így a harmónia és a hangoló is a 432-es ABC-s hangokat fogja felajánlani). Hozzácsatoltam egy midibillentyűzetet, és a harmony-t notes-ra állítottam. Ezáltal azt érem el, hogy ha énekelek, és közben a midibillentyűn lenyomok egy hangot, a harmónia szólam azt a hangot énekelje velem. Így az utasítható harmónia segítségével énekeltem be.
Mivel sok-sok éve már, hogy 440-en énekelek, meglehetősen szokatlan volt. Főleg, hogy nem azért kell úgymond küzdenem, mert alá intonálok, hanem mert fölé. A skálázás után pedig a 432-re (azaz 32 centtel lejjebb) húzott zenei alapokra gyakoroltam. Ugyanaz a tapasztalat, néha feljebb lőttem, megszokásból. Ám egyre kevesebbszer, ahogy az idő elteltével hozzászoktam.
Azt biztosra mondhatom, hogy nem esett semmi bajom! Sőt! Tulajdonképpen nagyon jó volt! Eddig a próbákon 2-3 óránál többet nem igen bírtam, hamar elfáradtam és úgy éreztem, ha folytatom, nem teszek jót a torkomnak. De! Ezt ebben a két napban egyáltalán nem éreztem. Órákig próbáltam, és csak azért hagytam abba, mert arra eszméltem fel, hogy már este 9 óra - és ha nem lett volna más dolgom, még simán folytattam volna.
Nem tudom, ez minek volt köszönhető. Máskor is voltam már kipihent állapotban, vagy jó formában. Nem tudom 100%-ra biztosra mondani, hogy ez valóban a 432-ről híresztelt állítólagos "gyógyító mechanizmus" eredménye lenne, vagy csak placebó. Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni. De az biztos, hogy jól esett!

Ellenvélemény
I. Referencia frekvencia, a hang elhanyagolt dimenziója
I. REFERENCIA FREKVENCIA
A hang elhanyagolt dimenziója
Régebben azt mondták: a szobádat szabd 10 láb hosszúra. A kisebb ember így 2 méteres szobát csinált magának, a nagyobb meg 3 métereset. Ma azt mondják, a szobád legyen 2,5 méter. Így a kisebb embernek túl tágas, a nagyobbnak meg szűkös a tér. Mindketten rosszul jártak.
I. Bevezetés
Zene van és tempó van és hangnem van és dinamika van és hangszín van, és benne minden arra irányul, hogy harmónia legyen és szabadság legyen, miközben a frekvenciák mikrokozmoszában észrevétlenül totális diktatúra van.
A zenei normálhang történetéről röviden csak annyit; a ma használatos 440Hz csupán az egyszerűség, a könnyű kezelhetőség érdekében lett kanonizálva 1939-ben. Előtte is voltak kísérletek a rögzítésére, de globális méretűvé csupán a 440Hz használata vált. Hogy vajon mi történt a hangvilla feltalálása előtti időkben, arról csupán néhány fennmaradt síp, és a fantázia mesélhet.
A kérdés tárgyalása igen fontos. A hang egy olyan minősége, dimenziója maradt pártfogás nélkül, amitől egy addig feltételezhetően működő rendszer megbomlott. Ez a minőség kőkeményen fel lett áldozva a globalizáció oltárán.
II. Az antik példa
Képzeljük el az antik görögöket, amint zenélnek, és megélik azt, amit zenélnek, és viszont. A legszebb időkben vitathatatlanul harmóniában éltek, és a zenéjük is harmóniában volt életükkel. Számukra szétválaszthatatlan volt e kettő. Ha egy történetet meséltek el, az is elképzelhetetlen volt zene nélkül, és a zenében is, miden egyes hangnak erkölcsi jelentése volt, önmagában is. Honnan ez az összhang? A görögök nagyszerűségére más úton is magyarázat a tenger közelsége. A tenger illata, színe, hangja. 
Egy ókori görög lantosnak elég lett volna kiállni a tengerpartra, és a tenger morajlásához hangolni hangszerét, ami így összhangban lett volna a természettel, és az arratermészetesen ráhangolódott görög néppel. Persze erre éppen ezért a természetes ráhangolódás miatt nem volt szüksége. Az antik görög lantos és az antik görög ember természetesen azt a frekvenciát hallotta tisztának, ami összhangban volt a tengerrel, természettel.
A tenger morajlása persze mindig más és más. Más volt szeles időben, viharban, más volt nyugodt időben, más éjszaka és nappal. Más szóval más frekvenciája volt a nyugodt és a viharos állapotnak. És bármilyen referenciahang híján, a görög ember más időkben, más helyzetekben másképpen hangolta hangszerét. Természetesen, ha a hangszer ezt lehetővé tette. Sípok esetében valószínűleg a helyzethez választottak hangszert. Hogy ez tudatos volt-e vagy tudattalan, az részletkérdés, a lényeg, hogy emberi volt, és természetes. 
A hangolás tehát nem volt kőbe vésve, a referenciahang állandóan változott. Mi szerint? Ahogyan más hullámhossza volt a tenger nyugodt és háborgó állapotának, úgy más-más hullámhossza lehetett a nyugodt és háborgó zenének is, más hullámhossza a szerelmet és más a dühöt megéneklő dalnak. A különböző frekvenciarendszereknek, tehát a különböző referenciahangnak jelentése volt.
Ez ellen a minőség ellen tett erőszakot az egyszerű ember. A zenének ezt a dimenzióját tette a nullával egyenlővé azzal, hogy a könnyű kezelhetőség érdekében állandósítani akarta, és végül állandósította a frekvenciarendszert.
III. A Probléma
Hogy belássuk a probléma súlyát, gondolkodjunk el, mi történne, ha más területen vezetnének be efféle diktatúrát. A fény természete hasonló a hangokéhoz. Mindkettő hullám (elektromágneses és mechanikus), csak más érzékszervünkkel fogadjuk be. A fény-szín hatása az ember pszichéjére nem vitatható. Végtelen sok árnyalat (hullámhossz) létezik pont úgy, ahogy a számegyenesen két szám közt végtelen sok szám áll. Mi történne velünk, ha egyszerre csak rögzítenék a színek hullámhosszait, leredukálnák a választási lehetőségeket, éscsak egyféle piros, egyféle kék, zöld, és sárga színt használhatnánk. Nincsenek árnyalatok. Nem léteznek. Ilyen szabályokkal nem csak a szobáinkat nem festhetnénk éppen olyan színűre amilyet szeretnénk, de mit kezdene a képzőművészet egy ilyen rablánccal?
Nos, a kamarahang rögzítése éppen ezt teszi a zenével. Hallhatunk hangokat, de nem bármilyen hangot. Láthatunk pirosat, zöldet, kéket, de csak egyfélét. Kihaltak az árnyalatok, és csak alapszínek (hangok) vannak. Nem mellesleg azok is rossz gondolat alapján meghatározva.
A régi ember környezete nem volt mesterséges hangokkal szennyezett. Minden természetben hallható hang (madarak éneke, tenger, szél hangjai) a természetes frekvenciára volt hangolva, így az ebben élő ember is ezt szívta magába, ezt érezte tisztának. Ezek mellett a természetes frekvenciák mellett nem volt más zavaró hatás, ami gátolta volna, diszharmóniába taszította volna a tiszta hang megítélésében. Így nyugodtan ráállhatott az ő saját, és környezetének hullámhosszára, ha zenélni kezdett. Figyelni tudott. Ma sajnos más a helyzet. A környezetünk jóformán másból sem áll csak mesterséges hangokból. Az otthonainkban duruzsolnak az áram vezérelt (50-60Hz) eszközök, az elektromágneses hullámok bár nem hangok, de ugyan úgy hatnak ránk, befolyásolnak, egyszóval eltérítenek a belső-külső, természetes harmóniától. 
Nehéz is lenne olyan szegletét találni a világnak, ahol ne ütköznénk mesterséges hullámhosszakba. A természetes frekvenciák megtalálása tehát úgy tűnik, végleg a múlté. 
Felmerül a kérdés, vajon biztos, hogy csak a „közös nyelv”, a könnyű érthetőség miatt kellett meghatározni a referenciahangot? Vajon nem azért, mert valakik számára kiderült: a túlszennyeződött környezet miatt lehetetlenné vált megtalálni a harmonikus tiszta rendszert?
A probléma tehát adott és világos. Milyen megoldások lehetnek a rend visszaállításához? Válasszunk új referenciahangot? Egy ilyen megoldás nem lehet végleges, de talán egy, a természetből származó frekvenciával egy lépéssel közelebb kerülhetnénk a harmóniához. 
A kérdés: létezik-e egy olyan pont, ami kitüntetett a többi közül? Létezik-e a frekvenciák között egy természetes hierarchikus rend? Vannak-e a természetből példának vehető hangok, periodikus mozgások, amikhez igazíthatnánk a hangolást?
IV. Egy harmonikusabb diktatúra
A bizonyos frekvencia kereséséhez segítségül hívhajuk a fizika, matematika, természet és az ember működését, törvényszerűségeit.
Első körben kezdjük a matematikánál, fizikánál.
1. A filozófus hangolás
A tizenkilencedik században, Európában kezdeményezték, de végül nem vált általánossá az úgynevezett filozófushangolás. Ami a ’c’ hang frekvenciáját rögzítette 256Hz-en. Természetesnek tűnik, ugyanis a 256 éppen 2^8 (kettő a nyolcadikon) tehát kettő hatványa, és így minden ’c’ hang kettőnek valamilyen hatványa lesz. Ebből aztán egy ’a’ hangot származtattak kiegyenlített hangolással, képlettel: 256Hz*2^(9/12)= 430.53896Hz.
Mint látjuk, tehát a recept: a ’c’ hang frekvenciája legyen kettőnek valamilyen hatványa, és a természetesség innentől kezdve kódolt az egész rendszerünkben. A frekvenciát két módon értelmezhetjük: f= egész ciklusok/ másodperc vagy f=v/l (v= a hullám terjedési sebessége, l= hullámhossz). 
Sajnos sokan a filozófushangolással próbálják alátámasztani a 432Hz-es ’a’ hang létjogosultságát, de mint láthatjuk, nem következik abból, sőt, ha a 256Hz-ről tiszta hangolással lépnénk ’a’ hangra, akkor 426,666…Hz-et kapnánk, tehát távolodunk a magyarázandó 432Hz-től. 
Egyéb iránt a kettő hatványai csak távolról mondhatók természetesnek. Világosan látszik a mesterkéltsége, ha úgy gondolunk rá, mint: egy másodperc alatt éppen 256 hullámperiódus. Mind a másodperc, mind pedig a 256 sántít, ha természetességről beszélünk. Ha pedig a másik képlettel gondolkodunk, akkor sem kapunk természetes megoldást: a hullám terjedési sebességének és hosszának aránya legyen egyenlő 2-vel. Nem, a kettő, mint arány nem természetes, hanem kényelmes; nem a fülnek, szemnek szép, hanem az elmének.
2. Az aranymetszés frekvencia
És itt adódik magától egy lehetséges természetes megoldás. Ha a frekvenciát, mint arányt vizsgáljuk, nevezetesen a hullám terjedési sebességének és hosszának arányát, alkalmazzuk rá a legtermészetesebb és matematikai úton is magyarázható arányt: azaranymetszést. 
A terjedési sebesség és a hossz aránya legyen tehát az aranymetszés (1+(5^(1/2))/2≈1,6180.. . Tehát 1,6180=v/l =f , ez tehát az aranymetszés alapfrekvenciája (a továbbiakban aranymetszés-frekvencia), erre teszünk oktávokat, amíg nem érünk a ma használt 440Hz közelébe. Ehhez szoroznunk kell 2^8 (kettő a nyolcadikon)-nal. Az így kapott frekvencia az alapfrekvencia nyolcadik oktávja lesz, ebben az esetben 414,2167011…Hz. Ez majdnem egy 440Hz szerinti ’gisz’ hang, tehát hogy megkeressük az ’a’ hang új frekvenciáját, lépjünk fel egy fél hangot. Ezt két módon tehetjük meg; tiszta hangolás szerint és kiegyenlített hangolás szerint.
Ha kiegyenlített hangolás szerint lépünk, a ’gisz’ hangunk megmarad az aranymetszés-frekvencia oktávjának, a többi hang viszont nem lesz ennek természetes felharmonikusa. Így a rendszer alappillére a gisz hang lesz. Az így kapott ’a’ hang frekvenciája: (aranymetszés-frekvencia*28)*21/12≈ 438,8473079Hz.
Ha tiszta hangolás szerint lépünk, a ’gisz’ hangunk a későbbiekben (attól függően, hogy milyen hangolást alkalmazunk, feltehetőleg (sajnos) kiegyenlítettet) el fogja veszíteni aranymetszés-természetét, viszont a referenciahangunk éppen ennek a frekvenciának lesz egy tiszta felharmonikusa. A később ráépített rendszer (kiegyenlített v. tiszta) tehát ugyan úgy tartalmazni fogja az arany-arányt. Az így kapott ’a’ hang frekvenciája tehát: (aranymetszés-frekvencia*28)*(25/24) ≈431,4757303… Hz. Feltűnően közel a spiritiszták szerint gyógyító hatású 432Hz-hez.
Mivel a referenciahang meghatározásakor a természetesség a cél, ezért a tiszta hangolással (természetes hangolással) történő lépést kell figyelembe vennünk. Sajnálatos tény, hogy ha ebből kiegyenlített hangolással további hangokat képzünk, a rendszer csorbul, de ez már egy másik történet.
Összegezve tehát, ha a hullám terjedési sebességének és a hullám hosszának aránya éppen az aranymetszés, akkor a kapott frekvenciából természetesen meghatározható referenciahang frekvenciája ≈431,4757303…Hz.
Tehát kaptunk egy olyan frekvenciát, frekvenciarendszert, ami természetes úton bizonyíthatóan más, mint a többi. A rendszerünket végre természetesen is el tudjuk helyezni.
3. A földi frekvencia
Milyen más módon találhatnánk még természetes frekvenciákat? Ha tudjuk, hogyf=1/s (f a frekvencia, s pedig másodperc), keresnünk kell egy természetes, az ember életét nagyban befolyásoló időegységet. Az óra, perc, másodperc nem jöhet számításba, hiszen a nap önkényes felosztásából származnak. A legkisebb természetes és emberi időegységünk a bioritmusunk ’pumpája’: a nap.
Egy nap hosszának pontos meghatározása meglehetősen nehéz, első közelítésben vegyük 86400 másodpercnek. A természetes földi frekvenciánk tehát az a hullám, ami ennyi idő alatt pontosan egy periódust tesz. Ez a frekvencia f=1/86400. Ez egy nagyon kicsi frekvencia, 25 oktávval feljebb transzponálva azonban értelmezhető: (1/86400)*225= 388,3614815Hz. Ez majdnem egy ’g’ hangot jelent a 440HZ-es rendszerben, tehát a már említett érv miatt tiszta hangolással számítsuk ki a hozzá tartozó ’a’ hang frekvenciáját: ((1/86400)*225)*2/3*5/3=((1/86400)*225)*10/9=431,5127572Hz. Tehát ez a föld forgásával összhangban lévő, földi frekvenciából levezetett referenciahang. Közel a 432Hz-hez, és majdnem megegyezik az aranymetszés-frekvencia referenciahangjával. Talán véletlen, talán nem.
Csupán egy a bökkenő, a nap hosszát közel sem pontosan határoztuk meg. De egy pontosabb számítással is (a négyszáz éves szökőnapciklusokkal számítva) igen figyelemre méltó eredményt kapunk: f≈431,2203544Hz.
4. A Scumann-rezonancia
Egy következő lehetséges mód, ha keresünk egy olyan hangot a földön, ami globálisan előfordul, hosszú idő óta állandó, így az ember már ráhangolódhatott természetes úton. Pontosan kielégíti ezeket a feltételeket az úgynevezett Schumann-rezonancia (a Föld mágneses terének természetes frekvenciája). Az értéke a legpontosabb források szerint 7,83 Hz. Fontos felhívni a figyelmet, hogy nem 8 Hz, és bár úgy tűnik, hogy közel van hozzá, ez csak ilyen mély tartományban tűnik közelinek, ha oktávokat teszünk rá, a frekvencia távolságok nemlineáris tulajdonsága miatt az eltérés egyre szembetűnőbb. Tehát nem számolhatunk az egyszerűség kedvéért 8Hz-cel.
Szóval, ha a Schumann-rezonanciára oktávokat teszünk egészen addig, míg el nem érünk a 440Hz környékére, így kapunk egy frekvenciát. Ez a 7,83*25=250,56Hz majdnem egy ’h’ hang a 440Hz-es rendszerben, tiszta hangolással csináljunk belőle ’a’ hangot: 250,56*(16/15)*(5/3)= 250,56*(16/9)=445,44Hz. A probléma, hogy a Schumann-rezonanciameghatározása nem igazán egyértelmű, emellett több frekvencia is létezik, és ezek folyamatos változásban vannak. Mindenesetre tény, hogy a 445,44Hz a 7,83Hz-nek vett Schumann rezonanciával összhangban lenne.
V. Részleges megoldás
Mint láthatjuk tehát, találhatunk természetből vett referenciafrekvenciákat, amihez igazíthatjuk hangrendszerünket. Kiemelkedő ezek közül az aranymetszés-frekvencia, és a hozzá tartozó ≈431,4757303… Hz, a kiinduló gondolat problémáját azonban ez sem oldja meg. Diktatúra ez is, még ha harmonikus és természetes diktatúra is.
VI. Távlati megoldás: egy más szemlélet
A referenciahang problémakört más úton kell megoldanunk.
A hangok szabadságát nem lehet fenntartani úgy, ha „hallhatunk hangokat, de nembármilyen hangot. Láthatunk pirosat, zöldet, kéket, de csak egyfélét”.
Milyen megoldás lehet a hang-egyenrangúság fenntartására?
Frekvenciája van minden periodikus jelenségnek. A metrum állandó kattogása is lefordítható frekvenciákra. A zene tempójának meghatározása egészen a metronóm megalkotásáig közel sem volt egzakt. Ha megnézzük a tempójelölések listáját, világossá válik, hogy az utasítások az egészen apró előadásbeli finom hangulatokig terjedtek. 
Jelenleg a zene és hang összes dimenziója képes/alkalmas kifejezni az alkotó/előadó szándékát, kivétel a leláncolt referenciahangot. A megoldás egyszerű, kézenfekvő és természetes.
Az ember más állapotokban más frekvencián rezeg. A más frekvenciákban más gondolatai vannak, a más gondolatokhoz más érzések társulnak, és ebből, ha komponál, más állapotú zene fog születni. Tehát az alkotó szándékait a zene igazán pontos befogadásához tükröznie kell az alkalmazott referenciahangnak. Be kell látni, hogy a hangnem nem elég, nem elég a kék, piros, zöld szín, ezeknek árnyalataira van szükség, mindig másmilyenre.
A megoldás: legegyszerűbb esetben a zeneszerző a műhöz megadja a kívánt referenciahangot, hangárnyalatot, amit használni kíván. Régi klasszikus művek előadása esetében a karmesterre hárul a feladat, hogy az adott művel (tempójával, hangulatával) összhangban lévő kamarahangot válasszon. Könnyűzenei előadáson a szólista adja meg a referenciahangot, tágabb értelemben a zenekar. 
Ahogy a tempójelzéseknek, úgy a különböző referenciahangoknak is lassan meg kell találni a jelentését, a különböző frekvenciák erkölcsi minőségét. Pontosan úgy, ahogy a görögök tették. Emberien, szépen és természetesen.
<iframe width="620" height="350" src="https://www.youtube.com/embed/RbJq2rshQJ8" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>