2018. május 18., péntek

Új fejezet kezdődik.

Még nem tudom az eredményt, még van két napunk a választásokig, de én már készpénznek veszem a sikert, szóval  „előre iszom a medve bőrére”. Ha tévednék, hát istenem, ez megbocsátható , tévedni emberi dolog.
Bárhogy is alakuljon a helyzet, április 9-től  Új fejezet kezdődik a magyarság életében.
Az ún. rendszerváltás óta eltelt majdnem három évtized, nem hozott megnyugtató változásokat a magyarság életében. Ezt már tudjuk, felsoroltuk a hibákat, és a politika is igyekezett tanulni a hibákból, sok változás történt, a helyzet egy pár éve valamennyire javult
Mi magyarok viszont bizonyítottan egy elégedetlen nemzet vagyunk, ez nem titok, mi is tudjuk, mások is látják. Egyes kutatások szerint ennek történelmi gyökerei vannak, mert a századokon keresztül átélt kudarcok, sikertelenségek állandó ismétlődése indokolná ezt a hangulatot. Lehetne  ezt könnyen azzal cáfolni, hogy pl. legközelebbi nyugati szomszédunk, az osztrákok viszont meglepően elégedettek sorsukkal, pedig a történelem őket is eleget pofozta.
A faji, vagy nemzeti tulajdonságok beidegződése bonyolult jelenség, és sok összetevő befolyásolja. Európa izgalmas és nagyon véres történelme, a kontinens minden államát megtépázta, nem csak mi magyarok szenvedtünk sokat, mégis senki nem lógatja úgy az orrát, mint a magyar.
Azt hiszen bele  kell nyugodjunk, hogy   pesszimisták és   „búval bélelt” társaság vagyunk, továbbra is „sírva vigad a magyar” és bá milyen pozitív változás is történik életünkben, elégedetlenek leszünk.
Ideológiák és politikai rendszerek emelkednek aztán buknak, különböző kormányok uralkodnak a népek felett, aztán lecserélik őket, fel és le, előre és hátra ráncigálják az embereket, a tömegeket, és nem csoda, ha a világ, úgy általában elégedetlen. Mi, magyarok, itt Európa közepén, megtépázott történelmünk legutóbbi száz évében is ismételten kaptuk az „ övön aluli” ütéseket, és már, már úgy látszott, hogy a nemzet  utolsó reményét is elveszti, hogy valaha is talpra álljon. Aztán, most egy pár éve, valami mégis megváltozott, az ország népe talán egy kicsit elégedettebb, mint eddig. Persze elégedetlenek azért vannak és a régen áhított magyar egység, egyelőre álom marad
 Két világháborút, nagyon nehezen, de valahogy kihevertünk, a negyven éves szocialista rendszer rengeteg szenvedést hozott a magyarság számára, a dicsőségesnek kikiáltott 56-os forradalom, óriási véráldozattal és lelki szellemi gyötrelemmel járt, igaz a dicsőség megmaradt. A 90-es évek változásai után, egy ideig reménykedtünk, aztán jöttek a csalódás évei. Minden, kicsit is gondolkodó  magyar- de európai is- rádöbbent, hogy semmi nem történik akaratunk, a népek akarata szerint, valahonnan irányítják a dolgokat.
Aztán 2010-ben ismét színre lépett, egy  évekkel ezelőtt már egyszer sikeres magyar politikus, és teljesen új irányt jelölt ki  magyar politika számára.
Orbán Viktor, minden külföldi és belföldi bírálat, pocskondiázás, és áskálódás ellenére, csak egy, két  dologra összpontosította figyelmét - ezt tette azért, mert jól ismerte népét- és azokra  a tényekre támaszkodott, hogy a magyar tud és szeret dolgozni, főleg ha megbecsülik és megfizetik munkáját, de kell egy erős kéz , aki irányítja őket, és nem szereti, mert ebből már elege van,  ha  a  gondolkodásától távol álló  eszméket a nyakába akasztanak. Így van ez az ún.  nyugati liberalizmussal is.  (Nem szerette a keleti vörös despotizmust sem, de a mögött  egy sok milliós hadsereg katonái álltak )…..
Közben vasárnap elmentem a müncheni konzulátusra, rengetegen voltunk, jó volt a mozgósítás. A Fideszre szavaztam.
            Nos, közben ismét  eltelt egy  nap, hétfő van, április 9.
Tagnap este, röviddel éjfél előtt, Orbán Viktor győzelmi beszédét egy rövid, de sokatmondó szóval kezdte:  Győztünk ! !  !
Persze, hogy győztek,  győztünk, számomra ez nem is volt vitás. Több cikkem jelent meg márciusban és április első napjaiban, melyben közeli, és távoli jövőnk nagyon komoly problémáiról írtam,  de egy percig sem kételkedtem  a jelenlegi magyar kormány, személy szerint Orbán Viktor győzelmében.
Már régen nem veszem komolyan a politikai jobb és baloldal vitáit, a harcot egymás ellen, az állandó ellenségeskedést. szerintem a politika ilyen értelemben vett kettéosztása, már régen túlhaladott álláspont. Gondolkodásom és elképzelésem a világ jövőjéről azonban inkább konzervatív. Nem maradi, de nem is liberális, igyekszem a józan ész politikáját követni
Sok minden nem tetszik, amit, és ahogyan csinálnak, mármint a Fidesz, és csapata,  de az alapgondolat most helyes, Magyarországot meg kell védeni a migráns inváziótól, mert a magyarság nagy része félti identitását, félti egyedi kultúráját, félti ezt kis talpalatnyi földet, ahol családjával él, és amit ősei ezer évig védtek az állandó külső támadások ellen.
Tulajdonképpen ilyen egyszerű ez ! Az a bizonyos ellenzék, akiket én egyáltalán nem tartottam esélyesnek, hogy akár egy kicsit is veszélyeztesse „ a század legtehetségesebb néptribunjának a hatalmát –ahogy Kopatsy  Sándor Orbán Viktort  jellemzi – szóval ez a magyar ellenzék, nem vette észre, hogy minden amit mondanak, visszafelé sül el, mert az összmagyarság ellen irányul. Nem tartom feladatnak a széles skálájú magyar politikai ellenzék munkáját, tevékenykedését és céljait boncolgatni, de úgy látom, hogy egyenként, és összességükbe is elfelejtették, hogy egy normális ellenzéki program nem állhat csak abból az  egyetlen célból,  hogy  le kell  váltani a kormányt, hanem bizonyos társadalmi csoportok gazdasági, politikai, kulturális érdekeinek megfelelően konkrét alternatívát kellene  megfogalmazni és ajánlani  a kormányzó hatalommal szemben. Nos, az Orbán kormány kijelentette, hogy megvédi Magyarországot az iszlám fenyegetéstől, mert a muszlimok beözönlése Európába,  a mi országunkra , de egész Európára is végzetes következményekkel járna .
Ez egy olyan tény, amit józanul gondolkodó publicisták, itt a mi hazánkban, de Európában mindenütt, már több tucatszor leírtak, és ez nem a saját elképzelésük, hanem tudományosan igazolt, bizonyítékokra, statisztikákra épülő valóság.
Nem tudom elképzelni, hogy létezhetnek  ma Európában olyan tanult, és intelligens politikusok, vagy közéletű emberek, akik azt hiszik, hogy az Iszlámot, és a Kereszténységet, mint vallási kultúrákat, vagy politikai, társadalmi egységeket össze lehet keverni. Még akik egy ún. multikulturális társadalom támogatói, azok is tudják, hogy ezt a két, annyira ellentétes, sőt, az iszlám részéről a kereszténységet ellenségesnek tekintett, kultúrát „egy fedél alá”  nem lehet behozni. És mégis, érdekből, üzleti meggondolásból, vagy egyszerűen dacból, és gyűlöletből a másik oldal iránt, akadnak politikusok, akik erőszakosan követelik a bevándorlás megszervezését, a menekültek „igazságos” elosztását, kvóta rendszert, és így tovább, szóval az egész egy „ agyrém”, más jelzőt nem találok rá.
Nem szeretek badarságokat idézni, de most idézem Gyurcsány szaktárs egy mondatát, amit két nappal ezelőtt , azon a számukra  szomorú éjjelen kibökött.-  Leplezetlen csalódással állapítom meg, hogy az a Magyarország, amiben mi hiszünk, egy európai, polgári nyitott világ, vereséget szenvedett.- És ezt, olyan átszellemülten mondta, hogy majdnem könnyeztem.
Kérem, képzeljük  el, hogy ez a nacionalista, rasszista, populista Orbán nem nyeri meg a választásokat, és az ellenzék új miniszterelnökkel, pl. Karácsony Gergellyel, vagy talán Gyurcsány Ferivel startol Magyarország „ megmentésének” és újraépítésének érdekében. Akkor, feltételezhetően, kiegyeznek Brüsszellel, Juncker, Merkel részéről  jönnek a dicséretek, a vállveregetések, Soros hazaköltözik és befektet pár milliárdot  a magyar gazdaságba, aztán a kvótarendszert is megolajozzuk, jönnek a muszlimok, feleségekkel, gyerekekkel. Akkor végre lesz egy „nyitott világ” ! ! Igaz bezárjuk majd a katolikus és református templomokat, -ahogy ezt a németek már teszik- de az építőipar fellendül, mert minden városkában két mecset is épülhet, Budapesten legalább száz. A magyar társadalom, végre !,  igazi „polgári társadalom” lesz, a Koránt ingyen osztogatják  a Libri-ben, és az arab nyelvtanfolyamok is természetesen ingyenesek lesznek.  
Szóval ez  a „csodás jövő” most nem következhet, mert az elbutított magyarok, most már harmadszor erre a „ korrupt” és „hazug” emberre bízták a sorsukat. ahogy Karácsony Gergely, közvetlenül a választások előtt  fogalmazott:
 -  Ha sikerül elhitetni az emberekkel, hogy a politika valóban arról szól, hogy a politikusok gazdagodjanak, és megfélemlítsék a társadalmat, akkor biztos, hogy Orbán Viktor megnyeri a választást. Ebben ő verhetetlen. Nála jobban lopni senki nem tud. -
Itt be is fejezem a magyar baloldali ellenzék véleményeit analizálni, az ún.,. szélsőjobboldali Jobbik szellemi és politikai hovatartozására már nem is térek ki, nem érdemes. Azt azonban érdemes megnézni, hogyan viselkedett a magyar társadalom régebben, és ma, mikor az ország vezetőit megválasztotta. A  XIX. század végén, 1875 és 1990, között Tisza Kálmán volt az ország miniszterelnöke, majdnem teljes 15 évet kormányzott, korszakát Magyarország talán legsikeresebb korszakának nevezhetjük.
Wekerle Sándor a másik nagyon sikeres államférfi, az egyetlen aki háromszor volt miniszterelnök, összesen nem egészen 8 évig. A Horthy rendszer legismertebb, és legsikeresebb kormányfője Bethlen István volt, aki a Trianon után nagyon nehéz időkben , nemzeti és keresztény kormányzással, valamennyire stabilizálta a Horthy –rendszert. Több, mint 10 évig volt kormányfő. A szocialista idők kormányfőiről nincs mit mondani, a kezdeti időt Rákosi, a végét Kádár korszakként ismerjük.
Bármi is történik a közeljövőben, és reméljük a legjobbakat, Orbán Viktor a jelenlegi választási sikerével már történelmet írt, mert ha – remélhetőleg-  1922-ig kormányfő marad, ő lesz az ország leghosszabb ideig kormányzó magyar miniszterelnöke.
Szóval a magyarok azért nem voltak mindig „dilisek”, és néha azért tudták , hogy kiben lehet megbízni. A kommunista diktatúra magát népi-demokráciának nevezte, a népnek viszont semmi köze nem volt a politikai vezetéshez.
Tisza Kálmán korában, közvetlenül a kiegyezés után, a Monarchia – bárhogy is szidjuk- lehetőséget adott az ország fejlődésére. Akkor indult el országunkban, a dualizmus békés korszakában, a kapitalizmus fejlődése, az iparosodás, a főváros építése, a bankrendszer felépítése, egy modern közigazgatás. Miért éppen Tisza Kálmánt emlegetem ismételten?  Mert Tiszát sokan szerették, de sokan gyűlölték is, kevesen maradtak közömbösen. Orbán Viktorral ugyanez  a helyzet, megosztó egyéniség. Egy elég széles réteg rajong érte, hatalmas tömeg hallgatja beszédeit, és  ami a lényeg,  pártja, kormánya, már harmadszor  2/3 -os többséggel tud kormányozni ! !   Ellenfelei  viszont gyűlölik.
Ellenség  van tehát bőven, itthon, és külföldön egyaránt.
A belső ellenség - elsősorban az ellenzék vesztett harcosai,-  Orbánt elsöpörnék az útból ! Pedig logikusan nézve Ő csak egy olyan konzervatív politikai gondolkodás élére állt, amelyet a magyarok már kezdetektől magukénak tekintettek. Miért kell haragudni tehát, és ráadásul gyűlölni valakit, aki egyszerűen a többség óhaját követve igyekszik az országot, a lehetőségekhez képest jól vezetni. Az ok valószínűleg kettős. Az egyik a mérhetetlen irigység, hogy én, hogy mi, az okosok, akik egy sokkal modernebb, haladóbb politikával szeretnénk országunkat irányítani, és alkalmazkodni  „ egy Rendhez”, amit  „kívülről”  is elkívánnak tőlünk, nekünk nem sikerült, és ez a „liberálisból átvedlett eszelős kisember”, már negyedszer kaparintja meg a „trónt”.
A második ok valószínűleg az, hogy –mondjuk- a becsületes ellenzék soraiban ténylegesen léteznek olyan idealisták, akik egyszerűen hiszik, amit a világban már jó pár évtizede hangoztat a „haladó baloldal”, hogy  nem a családban,  nemzetállamokban, nem is a keresztény kultúrában kell hinni, gondolkodni és nem elszigeteltségben kell élni, hanem egy nyitott, liberális, multikulturális ,  globalizált társadalomban.
Szóval ebbe az egyetlen mondatba sűrítettem a lényeget !  Aki bennünk hisz, az Új Világrend megvalósításában,  az a mi emberünk, aki nem,  az ellenség. A magyarok nagy része nem hisz ebben a  „modern, liberális világrendben”,  a magyar inkább konzervatív, abban hisz, amit már tapasztalt, hogy Jó..   Orbán tudja ezt, az élre állt, és ezért győzött.
A magyarság  nagy részét  viszont nem lehet ellenségnek kikiáltani, tehát ki a bűnbak, a Vezér, aki félrevezette őket, és előbb felkorbácsolta, majd teljes egészében kihasználta a menekültáradat okozta rettegést. nem csillapította, hanem a végletekig fokozta az idegenellenességet.( Népszava  )
 Sem buta ellenpropaganda, sem a sorosok anyagi támogatása, de a nyugati médiák hangos, és már, már undorító áskálódása sem tudta a magyar választókat az orbáni politikától eltávolítani. Sehol Európában ilyen nyíltan és ilyen kategorikusan nem  távolodott el egy nemzet a baloldaltól, mint itt hazánkban, most áprilisban.  És  ezen érdemes  elgondolkodni !
A múltkoriban olvastam egy könyvet, talán egyszer már  írtam is róla. A szerző svéd üzletember,  politikus is, a svéd ún. új jobboldal egyik vezető egyénisége. Daniel Friberg sokat tartózkodik Magyarországon, kedveli hazánkat, és szerinte, itt nagyobb biztonságban élhet, mint otthon a svédeknél. Könyvének címe. –„ A jobboldal visszatér.” Londonban jelent meg az „Arktos”  kiadó gondozásában és a magyar fordítást is ott nyomtatták. A könyvet elolvastam és azóta is többször kézbe vettem. Nem tudom, hogy a könyvet Magyarországon  hány példányban tudták terjeszteni, de sok publicista és természetesen aktív politikus is el kellene olvassa. Mindkét oldalon.
Ha a könyvet egyetlen mondatban kellene elemezni azt írnám, hogy felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Európában a sok évtizedes baloldali hegemóniát csak egy teljesen új, ideológiájában, célkitűzéseiben és szervezésében megújuló jobboldal döntheti meg.
Az írás, szerintem,  legérdekesebb része, ami az ún. metapolitikáról szól. Erről a témáról, nagyon röviden,  már itt a Kapuban, valamivel részletesebben a kolozsvári Krónikában írtam, most talán egy, két kiegészítő gondolat.
A metapoltika egy aránylag új  politikai műszó. A kifejezést  a görög meta és  politika szavak összetételeként úgy értelmezhetjük, mint ami a politika mögötti, vagy azon túli, azt kiegészítő. Valószínű, hogy értelmezését, alkalmazását először a neves olasz marxista filozófus Antoni Gramsci fogalmazta meg, és a lényege az,   hogy a politikai hatalom megszerzését a társadalmi normák és szokások átalakítása, ezzel párhuzamosan a mentalitás, és világnézet megváltoztatása kell megelőzze.
Antonió Gramsci egy nagyon rövid életű olasz értelmiségi volt, nagyon szegény családból indult, és nehéz, mondhatni gyötrelmes élete volt. Utolsó éveit Mussolini börtöneiben töltötte, ahonnan több, mint tíz évi raboskodás után 1937-ben szabadult, de pár napra rá 46 évesen elhunyt. - Megjegyzem, utáltam a kommunizmust, amit a szovjetek 70 évig rákényszerítettek a világra, de ismertem sok tisztességes kommunistát (legtöbbjüket a diktatúra börtönében ismertem meg) akik hittek valami jóban, valami emberibb megoldásban, mint amit a kapitalizmus a világnak adott. -
Gramsci  kommunista, marxista „ hós” volt, a hírhedt Frankfurti Iskola szellemi előfutára. Mint kiváló marxista teoretikus, számot vetett azzal a formáló folyamattal, amit a kultúra játszik egy forradalom megvívásában, tudta és megértette, hogy miként válik az eszme gyakorlati erővé.
Daniel Friberg a könyvében leírja, hogy a baloldal milyen sikeresen alkalmazta a metapolitika módszereit, hiszen a Frankfurti Iskola Amerikába kivándorló tagjai  mérhetetlen  szellemi hatással voltak Amerika kulturális és  intellektuális fejlődésére. Ez a hatás természetesen Európában, főleg a kontinens nyugati államaiban érvényesült a legerősebben. Kelet Európában, ezzel szemben a vörös terror agymosása butította az embereket.
A liberális baloldal a kulturális marxizmust alkalmazta , mint metapolitikai fegyvert, és ennek elméleti gyökereit a Frankfurti Iskola tanaiban találjuk meg. A teljesség igénye nélkül csak néhány pont az iskola célkitűzéseiből: -Minden vonatkozásban támadni kell a kereszténységet,- -gyengíteni a házasság és a család intézményét-, -segíteni, támogatni  a szexuális devianciák elterjedését,- ellenőrizni a tömegtájékoztatást,- -aláásni a szülők és pedagógusok tekintélyét,- --támogatni a bevándorlást és ezzel is gyengíteni a nemzeti identitást.-
        A tulajdonképpeni  nagy cél, már kezdetektől az volt, hogy a nyugati társdalom alapjait aláássa, a keresztény kultúrát megszüntesse, és egy teljesen kaotikus, reménytelen helyzetet teremtsen.             
                  Aztán jöhet az Új Világrend!
Kihangsúlyoznám, hogy a fent leírt állítások nem  ijesztgetések, ezek tények, és a részleteket nagyon könnyű dokumentálni.
Különben a metapolitika taktikáját,- tehát az előbb az eszme, és aztán a politikai hatalom megszerzése-már korábban emlegette jobboldali politikus.  Sárközy volt francia elnök, a 207-es elnökválasztás  első fordulójában jelentette ki: „Végeredményben osztom én is Gramsci elemzésének igazságát. a hatalmi harc az eszmék mezején dől el. Ez az első alkalom, hogy egy jobboldali politikus  vállalja ezt a harcot.”- A követendő példák tehát megvannak, az Új Jobboldal nem restelli, hogy kisajátította a kommunista filozófus elméletét, és saját kulturális harcában , mint „ jobboldali gramscizmusként”  használja.
Fontos lehet ez az egész, a magyar politikai helyzet megerősítésére, stabilitásra vonatkozólag ?  A kérdésre nem adok választ, döntsék el mások.
A magyar politikai  kultúra mindenestre még nincs a felsőbb osztályban. Ne felejtsük el, hogy ebben az országban negyven évig kifejezetten a kommunista ideológiát terjesztették, és az ötvenes évek elején minden egyetemen felállítottak egy marxizmus-leninizmus tanszéket. Idősebb értelmiségünk nagy része, még mindig a régi iskola szellemében gondolkozik, fiataljaink  nagy része pedig  a nyugatról behozott neoliberális eszmék melegágyában nőtt fel.
Az új Orbán kormány elé óriási feladatok várnak. A belső ellenzék egy ideig határozatlan lesz, nehezen fogják összeszedni magukat, de aztán rendezik soraikat és ismét harcba lendülnek. A támogatás nem marad el, Brüsszel és környéke, mindazok , aki a másik oldalhoz tartoznak , még nagyon sok muníciót tartalékolnak a magyar politika ellen.
 Legfontosabb  partnereink meggyőzése igazunkról. A V4-ekben lehet bízni, de még erősebb összefogásra, közös munkára lesz szükség. A legközelebbi nyugati szomszédra, az osztrákokra nagy szükségünk van. Egy közös osztrák-magyar álláspont a migrációs kérdésben a legjobb válasz Brüsszel támadásaira, de ugyanígy fontos a románokkal való együttműködés is. Ennek érdekében nagyon jó taktikázás, és talán egy kis „ utánaengedés” is szükséges, éppen ebben a románságnak nagyon jelentős évfordulón.
Európában az álláspontok egyelőre nem közelednek. Az a bizonyos másik oldal, talán nem is meggyőződésből, hanem a hatalmi egyensúly megtartása miatt, de makacsul ragaszkodik a bevándorlás megkönnyítéséhez, erőltetik a kvótarendszert, integrációt emlegetnek, szemet hunynak az állandóan szaporodó terror, vagy más jellegű  bűncselekmények előtt, és ami a legszomorúbb egy szóval sem emlegetik, hogy Európa keresztény kultúrája életveszélyben van. Ilyesmi, hogy a „Nyugat haldoklik”, vagy hogy  „keresztényüldözés”, politikai körökben egyszer sem hangzik el. De azt sem emlegetik, hogy 30 vagy ötven év múlva már alig lesz német, vagy francia, angol  gyerek a kontinensen,  nem lesznek, mert nem születnek meg, helyettük felnő egy teljesen új, idegen generáció. Kultúránk lassan átalakul, aztán teljesen megsemmisül. Az Európa Parlamentben ezek a témák ismeretlenek, ezzel szemben Magyarországot támadják, hogy nem tatja be az európai jogrendszert.
Sírjunk, vagy nevessünk? - inkább dühöngeni kellene, és a szemükbe mondani, hogy ha így folytatják, egy pár év, és nem lesz miről vitatkozni, mert nem  lesz  európai Jogrendszer 
A magyarok veszélyes különút politikája viszont csak akkor lehet sikeres, ha meggyőzünk másokat is igazunkról.
Csak egész röviden összegezve:
       Az erőltetett migrációt,  bevándorlást le kell állítani, mert sem a közel-keleti arab, sem az afrikai fekete tömegeket nem lehet Európában, az európai nemzetek kereteiben integrálni. Ez képtelenség, mert az Iszlám nem keverhető a Kereszténységgel, ez bizonyított, de a valláson felüli kulturális és társadalmi hagyományokban fellelhető különbségek is óriásiak, ezeket képtelenség  elegyengetni. Ezenfelül a bevándorló tömegek óriási közbiztonsági fenyegetést  jelentenek egész Európának, ezt az egyes országok biztonságpolitikai szakértői statisztikával bizonyítják.
     A közeljövő technológiai fejlődése már a most helyben létező munkaerőt is feleslegessé teszi. Számítások már bizonyítják, hogy ha a ma létező legmagasabb technológiát alkalmaznák, az egész világ szükségleteit 50 millió dolgozóval el lehetne látni. és ez csak a kezdet, jön a robotok világa. Mit akarunk akkor sok millió olyan munkaerővel, akikről  majd gondoskodni kell, de másra úgysem használhatók.  A munkafolyamatokat már most lassan át kell csoportosítani és a  GDP nagy részét szociális juttatásokra kell majd fordítani.
           Ha a katasztrofális  demográfiai problémákkal nem foglakozunk, ha nem látjuk be, hogy a legmesszebbmenő családtámogatással el kell érni, hogy Európában rövid időn belül a születési ráta  elérje a bűvös 2,1- 2,3-as számot, akkor nincs mit spekulálni, fel kell adni a harcot és bele kell nyugodni, hogy Európát elvesztettük, átadjuk egy utánunk jövő erősebben szaporodó fajnak. mert ilyen is van. És már a kapuk előtt állnak.
          A század végére a világ lakosságának a fele, kb. 4 milliárd ember Afrikában élne, illetve ott születik majd, de mivel ott ennyi ember nem tud megélni, ezek szép lassan átjönnek hozzánk. Az Afrikából Európa felé irányuló tömegek kimeríthetetlen utánpótlást jelentenek országainknak, és ezt semmilyen módon nem lehet majd sem megszervezni, elosztani, integrálni, etetni , és ruházni, ez káoszt jelent, polgárháborút és ami még ezzel jár. Ez számtan, ezen nincs mit változtatni, illetve lehetne, de ehhez kategorikus lépésekre lenne szükség
       Az állandó erőltetett növekedést és fogyasztási hisztériát, ha nem állítjuk le, akkor így is úgy is kaotikus összeomlásra számíthatunk. Két okunk volna, hogy már holnaptól lefokozzuk a növekedést, és a GDP-t jó pár százalékkal csökkentsük. Az egyik hogy a szeméthegyekkel, a  sok milliós  hulladékkal már nincs mit kezdeni. Ha ismernénk a valós számokat, elszörnyednénk. A máik ok, hogy nem lehet a Világon nyugodt lelkiismerettel élni, ha tudjuk, hogy egy sztár-focista éves jövedelméből sok, sok ezer gyermeket lehetne megmenteni az éhenhalástól. Ez csak egy példa. de tovább megyek, a Világ napi tőzsdeforgalma ismeretlen szám, percenkét változik, de lehet találgatni és  következtetni, nem nagyon érdemes, mert csak fejfájást kapunk, hiszen billiókról lenne szó! Ez a pénz nem produktív, ez percenkét gazdát cserél,  aztán ismét, és ismét, van aki nyer, van aki veszít. Ezzel a rengeteg pénzzel teljesen megszűnhetne a világon a nyomor, a nélkülözés. De ha eltekintünk a tőzsdétől, a világ  leggazdagabb  egy-két tucat emberének a vagyona akkora, mint a világ lakosságának, tehát 3,5 milliárd embernek az összvagyona. Elképesztő méltánytalanság !
        A  Világ, amiben élünk, könyörtelen és igazságtalan. Ne beszéljünk  most se jobboldalról, vagy baloldalról, sem európai, vagy más jogrendszerekről, ezek mind mellébeszélések. Ha egy kicsit is hiszünk abban  a keresztény tanításban, amit szüleink, és őseink 2000 évig   védelmeztek, akkor előbb mentsük meg Európát, de ne álljunk le, mentsük meg Világukat, amíg nem késő ! ! !

 Hollai Hehs Ottó, Németország

Megjelent a „ Kapu” folyóírat áprilisi számában