2018. május 1., kedd

Megemlékezés a majtényi síkon

 2018-05-01 
Szombaton 29. alkalommal szerveztek megemlékezést a majtényi síkon, ami többnyire politikusok előadásaiból, valamint hazai és külföldi hagyományőrző csoportok előadásaiból állt.
A megemlékezés — Balogh Enikő református lelkipásztor irányításával — a kismajtényi fiatalok énekével kezdődött, a műsor során több alkalommal is Veres Zoltán nyíregyházi tárogatóművész játéka tette színesebbé a műsort. Muzsnay Árpád főszervező kiemelte, hogy a Rákóczi-szabadságharc az utolsó volt, melyet sem felekezeti, sem nemzetiségi, sem társadalmi feszültség nem árnyékolta be. Amiatt gyűlnek itt össze minden évben, mert fel lehet mutatni, hogy itt a Kárpát-medencében a közös cél érdekében együtt tudnak harcolni, dolgozni és építeni.
Simon Edina, Magyarország kolozsvári konzulja a majtényi fegyverletételt a magyarországi szabadságharcok egyik legjelentősebbikének nevezte. Történetének objektív megközelítése szinte lehetetlen vállalkozás, de jó és rossz oldalával együtt hozzátartozik a magyar történelemhez. Akkor is egy olyan politikai helyzetben kellett dönteni, amikor a magyarság megmaradása volt a tét. II. Rákóczi Ferenc példája évszázadok múltán is változatlanul aktuális, lelkesítő, megszívlelendő.
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke nemrég Kassán vett részt egy megemlékezésen, melynek célja, hogy közös gondolkodásra vezesse és bírja a szomszédos népeket. Pataki elgondolkozott azon, hogy mit tennének történelmi nagyjaink azokon a mai történelmi hadszíntereken, amelyek asztalok mellett zajlanak, vértől és haláltól mentesek, de attól nem kevésbé fontos ütközeteink, melyek a magyarság megmaradásáért folynak. Ma is harcolunk, minden nap előrébb jutunk, ha nem akarunk elvérezni, minden nap össze kell szedni erőnket és hitünket. Gyakran vetődik fel a kérdés, van-e magyar jövő egy olyan országban, ahol harcolni kell az iskolákért, ahol beolvasztják az orvosképzésünk fellegvárának számító egyetemet, ahol sokszor érezzük magunkat másodrangú állampolgárnak nagyapáink földjén. A válasz egyértelműen igen. Mai fegyverünkkel, hitünkkel, elszántságunkkal, élni akarásunkkal kivívhatjuk a békét, otthonunk marad az a föld, amelyen több mint ezer éve élünk. Akkor sem szabad feladni az álmainkat, amikor úgy érezzük, hogy végképp összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Meg kell találjuk azt az erőt, amely minden magyar sajátossága, amelyet a nemzetünk iránti szeretet olt belénk és táplál minden nap.
Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke arról beszélt, hogy nem csak a múltban, a jelenben is vannak kihívások, de nem csak Magyarország, hanem egyre több nép és nemzet kezdi felismerni, hogy a nyugat-európaiak annyira elkényelmesedtek, hogy nem ismerik fel, milyen veszélyek fenyegetik a jövőt. A magyarság minden körülmények között, ámde a körülmények hatalmán felül emelkedve szolgálja a nemzet megmaradását.
Várkonyi Gábor budapesti tudományos kutató hangsúlyozta, hogy Európában azok a családok, amelyek a Rákóczi-családok szintjén vettek részt a társadalmi és politikai életben, könyvtárakat, levéltárakat, kincstárakat, képtárakat hagytak a jövendőre. Egyetemeket alapítottak, ezek végzősei oktatnak, nevelnek és terjesztik a tudást. A Rákóczi-hagyatékot ma már lehetetlen lenne összegyűjteni, de ott van az eszmei örökség. A Rákóczi család egyik legfontosabb üzenete: időben élni. Vagyis: jelen lenni a jelenünkben. Nem ragaszkodni azokhoz a berögződésekhez, amelyek hetven évvel ezelőtt talán jók voltak, de a jelenben már nem használhatók. A Rákóczik egyik legfontosabb üzenete: befogadni, modernnek lenni, meghallani az idők szavát. Tudni kell azt, hogy hit nélkül nincs haza és nincs szabadság. A szabadság nem egy politikai függetlenség. Az a társadalmi feszültség, ami a magyar kultúrát és társadalmat meghatározza, az a személyes szabadság, a hit szabadsága, a gondolat szabadsága. Csak szabadon tud szolgálni a szellem. Ha nincs szabadság, nincs szabad szellem, nincs tudomány és nincs kultúra.
Az előadások közben versek hangzottak el, a hagyományőrző csoportok néptáncokat mutattak be, valamint énekeltek népdalokat, műdalokat és modern dalokat.
Elek György