2018. június 3., vasárnap

Cristian Sandache: Egy föderális Románia lehetne a lehetséges megoldás

Az alábbi cikk irója nagyon furcsa mód de nem érti, hogy az autonómia kérdése nem kellene probléma legyen sem a többségiek sem pedig az EU-s vezetők számára, hiszen már vannak olyan területek amelyek a régiószintű autonómiát élvezik az Európai Unióban, mint amilyen a Bolzano és a Trento autonóm NUTS2-es területek. 
A cikkírójának - sajnos-, azt is fel lehet róni, hogy azt gondolja, hogy az erdélyi és a regáti testvérei között nem lenne különbség, amiért egyik lenézheti a másikat. Pedig ha utánna nézne észreveheti, hogy a regátiak mai napig is egyfajta proviciának tekintik Erdélyt és az erdélyieket arra kötelezik, hogy a gyengébben fejlett országrészeket. Az erdélyieknek kell saját termelésükből megsegiteni a lustább megyében lakókat. Ezt tették a kommunizmus évei alatt is és az erdélyi országrész még most is erre van kötelezve. Lásd a Régiók felosztását, amikor is a gazdagabb megyéket elzárják attól, hogy Európai Területi Társulásokat tudjanak létrehozni, ahol az EU-s pályázásokra többszázezres pénzalapokra tudnának megszerezni. A Központi Régió ahol a gazdag megyék a nemzeti jövedelemnek a 30 - 35 % biztositják mégis alig kapnak vissza annyit, hogy fejleszthessék a megyéjüket és csak a befektetőkre számithatnak. 
Megbüntetni egy népközösséget, azért mert a többségiek között sok gyatra ember kap arra lehetőséget, hogy csaljon vagy közösből lopjon, nem éppen elfogadható pedig a cikkíró éppen ezt mint egy adut adja meg annak ellenére, hogy ez nem a magyarok baja.
Egy főderális államforma ugyan szép álom, de a valóságban már nem lenne az, hiszen éppen a rátartiság, nagymérvű butaság, a történelmi hangyománok és valóságok nem ismerete, a törvényszegő és gyalázatos figuráknak a déli országrészben való jelenléte, amire éppen a cikkíró emliti az érvei között, ami már az első napon megállítaná az egész országot- úgy ahogy most is teszi... HZ     
El kell fogadnunk, hogy az erdélyiek egy sajátos érzékenységgel rendelkeznek a regáti románokhoz képest. Sohasem fogok egyetérteni azokkal az erdélyiekkel, akik lenézik a regátiakat, mondván, hogy önmagában erdélyi mivoltuk magasabb rendű románná teszi őket. Ugyanakkor úgy vélem, Erdély modell lehet Románia többi része számára, mind gazdasági téren, mind pedig a nemzetiségek közötti kölcsönhatás tekintetében.
Nem hiszem, hogy bukaresti politikusainkat nemzeti érzelmek vezérlik, mikor hevesen visszautasítanak mindenféle párbeszédet az autonómiáról, és magasra emelik a hazafiság zászlaját. Kihasználva oly sok funkcionális analfabéta történelmi-kulturális tudatlanságát, a magyar veszélyt festik fel, és Erdély elszakadásának mumusával riogatnak.
Magyarország ugyanakkor egy sikeres államberendezkedési modell, a magyar külpolitika pedig el kéne gondolkoztassa a bukaresti elitet. 1990-től napjainkig az erdélyiek többnyire mindig másképpen szavaztak mint az ország többi része, történelmi hagyományaik pedig jelentősen eltérnek az ókirályságbeliektől. 
Miért ne fogadnánk el egy az autonómia mentén kibontakozó párbeszédet?
Azért, mert itt nem csupán a romániai magyar közösség vágyairól van szó. Egyre több, a hegyeken túl élő románról is szó van, akiknek elegük van a népnyúzó urambátyám rendszerből, amely nem nyújt erkölcsi-politikai modellt, csak félanalfabéta, törvényszegő, gyalázatos figurákat kínál. Egészen addig a pillanatig, amíg Romániát úgy vezetik ahogyan most, az erdélyieknek minden joguk megvan ahhoz, hogy egyre idegenebbnek érezzék magukat egy államban, mely napról napra egyre inkább bukaresti gazemberek hűbérbirtokává válik.
Egy föderális Románia egy lehetséges megoldás lehet sok, jelen pillanatban létező problémára. Nem a hazafiság miatt háborodnak fel a Dimbovita parti politikusok, hanem a félelem miatt, hogy egy szövetségi államban a helyi oligarchák elveszíthetik minden hatalmukat, befolyásukat. Ausztria és Németország – mindkettő szövetségi állam – egy-egy sikertörténet. Mi pedig maradunk a frusztrációinkkal.-