2018. június 2., szombat

Elismerték Székelyföld létezését

Az alábbi cikkben megjelentek igazolják azt is, hogy a választottaink ezután már nem tudnának az ujjuk mögé bújva az autonómia problémakörét megkerülni. 
Mint egy fajta ideiglenes státuszt el lehet velük ezután fogadtatni, hogy alkalmazzák a jő európai praktikaként a déltiroli Bolzano és a Trento autonom NUTS2-es régiókban alkalmazottakat és elfogadottakat. 
Az Erdélyi Polgár már több éve inditványozta ezt a fajta ideiglenes megoldást mint egyfajta átmenti dolgot, amihez nem kell sem az alkotmányt vagy más törvényt módosítani. A NUTS területi felosztás ugyan statisztikailag fontos, de a tagállamokra kötelező normaként kell értelmezni. A NUTS2-es régiót nem kellene különösnek kezelni, hiszen annak létrehozását az ott lakók beleegyezésével lehetne megvalósitani! Úgy kell létrehozni, mint egy új és ideglenes státust kérő régiót azaz ROZZ-t és a brüsszeli irodában kell bejelenteni, mint a a Hargita és a Kovászna megyék lakossainak jogos kérését. 
Igaz ugyan, hogy az SZNT vezetője és az EMNT vezetője sem tartja elégségesnek, de járható útként mindenkivel el lehet fogadtatni! Horváth Z.
http://www.itthon.ma/elismertek-szekelyfold-letezeset/#more
A képviselőház után kedden 96 ellenszavazattal – 9 mellette – a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki, és Kulcsár-Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.

A szélsőségesen soviniszta román politikai kurzus ismeretében ez a végeredmény nem okozott meglepetést, a törvénytervezet beterjesztése azonban mégsem volt hiábavaló. Ily módon ugyanis végre alkalmunk volt a nyilvánosság előtt megfogalmazni, valamint ország-világ tudtára adni, hogy mit óhajt a székely nép. És aki az érvelésünkre odafigyelt, az már tudja, hogy nem határmódosítást akarunk, hanem csupán a minket megillető jogok gyakorolását.
A természeti kincseink kiaknázása, a rólunk szóló döntések meghozatala, az anyanyelvi oktatás minden szinten történő biztosítása, a magyar nyelv hivatalossá tétele és jelképeink szabad használata pedig óhatatlanul ezek közé tartozik. Éppen ezért nem képezhetik alku tárgyát, belőlük egy jottányit sem engedünk. A követeléseink következetes és érvelés nélküli elutasítása viszont félreérthetetlenül a beolvasztásunkra és elüldözésünkre irányuló alantas szándékra utal, amit késedelem nélkül a nemzetközi fórumok elé kell tárnunk.
Az autonómiatervezet benyújtásának egy másik hozadéka, a rég óhajtott, de eddig meg nem valósult magyar egységnek a parlament szintjén történő megteremtése. Még akkor is, ha a román törvényhozásba RMDSZ-színekben került, de ott a Magyar Polgári Párt álláspontját képviselő Kulcsár-Terza József ezt a lépést egy szál magában volt kénytelen megtenni. A képviselőház és szenátus szakbizottságaiban, valamint plénumában elhangzott hozzászólásaik során az RMDSZ honatyái kiálltak a Székelyföld területi autonómiája mellett, és szavazataikkal is megerősítették annak támogatását. Erre pedig a kommunizmus bukása óta még nem volt példa. Álláspontjuk remélhetőleg a jövőben is szilárd marad.
Végezetül arról se feledkezzünk meg, hogy a beterjesztés nyomán a román törvényhozás két házában számtalanszor elhangzott az általuk eddig tagadott Székelyföld neve, amivel hivatalosan is elismerték a létezését. Bedő Zoltán