2018. június 2., szombat

Taccsra vágta magát az ellenzék

Balhéktól hangosak a parlamentbe jutott ellenzéki pártok a választás után másfél hónappal. A támogatottságuk csökkent, az irántuk érzett ellenszenv nőtt. Még a nyomát sem látni annak, hogyan akar ebből felállni az a társaság, amelyet sokan már most „őfelsége ellenzékének” tartanak.
A Gyurcsány Ferenc DK kivételével nincs olyan parlamentbe bejutó ellenzéki párt, amely másfél hónappal a választások után ne valamilyen belső konfliktustól, válságtól lenne hangos: 
Az LMP kezdte a sort, a pártban verekedésig fajult egy ellentét, de ez csak a jéghegy csúcsa.
A Jobbikon belül Toroczkai László kezdte szítani a feszültséget és bontott ki egy régóta húzódó válságot.
És még el sem kezdődött a parlamentben a munka, amikor a nagy nehezen összetákolt Párbeszéd frakciója semmisült meg majdnem, de ebben a balhéban az MSZP is nyakig benne van.
Csak a DK úszta meg balhé nélkül – igaz, az a párt annyira Gyurcsányra épül, hogy ott valószínűleg csak akkor lenne válság, ha Gyurcsány magával veszne össze.
Még mielőtt rátérnénk arra, hogy mi folyik az ellenzéki pártokban, érdemes egy kicsit messzebbről kezdeni. A választások előtt sokáig úgy tűnt, hogy az ellenzék nem is nagyon akar nyerni, mert esélyét sem látja annak, hogy az Orbán-kormány leváltható. Erről a jelenségről 2017 decemberében írtunk is egy hosszabb elemzést. Aztán röviddel a választások előtt a Fidesz csúnyán leszerepelt a kormánypárt egyik fellegvárának tartott Hódmezővásárhelyen, az ellenzék pedig kezdte elhinni, hogy mégiscsak le lehet váltani a Fideszt április 8-án. Kétségtelen, hogy bár a Fidesznek masszív szavazótábora van, a választók egy jó része kormányváltást akart, és ellenzéki összefogást. De ahelyett, hogy az ellenzék összefogott volna, beindultak a taktikázások, az összevissza fogás. A történet vége ismert: a Fidesznek újabb kétharmada lett. 
Ahogy várható volt, az ellenzéki pártok egymásra mutogattak és kiáltották ki bűnbaknak egymást, de ez a választókat már kevésbé érdekelte. A kormányváltást akaró szavazók egy dolgot látnak csak: a Fidesz maradt, erősebb, mint valaha, a kampány alatt diktatúrát és a jogállamiság végét kiáltó ellenzéki pártok képviselői pedig simán beülnek a parlamentbe, és úgy tesznek, mintha ezzel fel tudnák venni a harcot a kétharmados többséggel szemben. Az ellenzék iránti bizalom annyira gyenge, hogy még a kormányellenes tüntetéseken is felmerült, először inkább őket zavarnák el a demonstrálók. Közszereplők is nekiestek az ellenzéknek. Ungváry Krisztián történész véleménycikkben fejtette ki, hogy az az ellenzéki politikus, aki átveszi a parlamenti mandátumát, nem több megélhetési politikusnál. Legutóbb pedig Dopeman esett neki az ellenzéknek
Az ellenzékellenességet az is növeli, hogy a választás után készült egyik felmérésből kiderül: sokan azért nem mentek el szavazni, mert az ellenzék képtelen volt összefogni.