2018. június 3., vasárnap

Világhírű közgazdász: Európa mesés gazdagsága óriási átok

2018. június 2. 
A világtörténelem során kevesen éltek olyan jól, mint a mai nyugat-európaiak, ez a mesés jólét azonban a kontinens egyik legnagyobb átka is egyben - írja Branko Milanovic, a vagyoni egyenlőtlenségek témájának egyik legismertebb szakértője. A közgazdász professzor szerint a rendkívül magas életszínvonal következtében a környező szegényebb régiók irányából rövid időn belül biztosan nem fog enyhülni a migrációs nyomás, ez pedig politikailag teljesen szétforgácsolhatja a nyugati országokat. 
Branko Milanovic a növekvő vagyoni egyenlőtlenségek témájának egyik legismertebb szakértője, aki nagyjából két éve robbant be igazán a köztudatba azóta híressé vált elefánt-ábrájával, ami látványosan szemlélteti korunk egyik meghatározó problémáját. 
Az elefánt-ábraA vízszintes tengelyen a világ népességének jövedelem szerinti eloszlása, a függőleges tengelyen pedig az 1988-2008 közötti reáljövedelem-növekedés mértéke látható. A harmadik világbeli országok legszegényebb polgáraitól eltekintve a fejlett országbeli alsóközéposztály jövedelemnövekedése volt a legkisebb mértékű, sőt, bizonyos csoportoknál (az inflációt figyelembe véve) életszínvonal-romlásról beszélhetünk.

Az egykor a Világbanknál vezető elemzőként dolgozó egyetemi professzor legutóbbi blogbejegyzésében a kiemelkedő magas életszínvonallal rendelkező nyugat-európai országok helyzetével foglalkozik.
Röviden úgy lehet összefoglalni a professzor véleményét, hogy ez a nyugat-európai jólét áldás, de egyben óriási átok is az ott élőknek.
Milanovic szerint nem túlzás azt állítani, hogy a világtörténelem során kevesen éltek olyan jól, mint a mai nyugat-európai országokban. A magas életminőség ellenére azonban köztudott, hogy a térség lakossága egyre nyugtalanabb, zavarja őket az európai nagypolitika tehetetlensége, a fiatalkorúak nehéz helyzete, és nem utolsó sorban az egyre nagyobb méreteket öltő migráció, amit számos más probléma forrásának tekintenek.
Az első átok
Nyugat-Európa gazdagságának első átka a már említett migrációhoz kapcsolódik. Mivel a nyugati országokban ilyen nagy jólét uralkodik, miközben a környező térségekben (Kelet-Európa, de főleg Afrika és a Közel-Kelet) a szegénység a jellemző, ez elkerülhetetlenül egyre nagyobb migrációs nyomáshoz vezet. Ráadásul nem elég, hogy hatalmas a különbség a nyugat-európai és az afrikai életszínvonal között, az elmúlt fél évszázadban még nőtt is ez a differencia.
Példaként megemlíti, hogy míg 1970-ben egy főre jutó (vásárlóerő-paritáson számított) GDP alapján 7-szeres volt a különbség a két térség között, manapság ez az arány nagyjából 11-szeres.
Mivel az Európába vándorló afrikaiak [statisztikailag] megtízszerezhetik jövedelmüket, nem csoda, hogy az óriási akadályok ellenére is sokan nekivágnak.- fogalmaz.
Bár minden várakozás szerint a következő évtizedekben felzárkózó pályára állhat az afrikai országok életszínvonala, a gyorsan növekvő népesség miatt nem valószínű, hogy enyhülni fog a Nyugat-Európára nehezedő migrációs nyomás. Ezzel az a baj, hogy az elmúlt években lezajlott migrációs folyamatok már így is maradandó nyomot hagytak a kontinens politikai életében, teljesen felforgatva a korábban fennálló állapotokat.
A második átok
A jólétből fakadó másik átok a migrációs nyomás mellett a folyamatosan növekvő vagyoni- és jövedelmi egyenlőtlenségek jelensége. A gazdag nyugat-európai országok lakói nem csak azért élnek sokkal jobban, mint a szegényebb országok állampolgárai, mert magasabb az éves jövedelmük, vagyis az országuk által megtermelt jövedelemből sokkal többet kapnak, hanem mert az ezáltal felhalmozódó vagyon az idő során egyre nagyobb pluszjövedelmet jelent a számukra. A vagyonfelhalmozásból fakadó növekvő jövedelemtöbblet természetes jelenség, azonban tovább súlyosbítja a globális egyenlőtlenségeket. Így fordulhat elő például, hogy (2011-es adatok alapján) Svájcban az egy főre eső (vásárlóerő-paritáson számított) GDP durván 50-szerese volt az indiainak, addig az egy főre eső vagyon terén több mint 100-szoros volt a különbség.
A gazdag országokban tehát - a felhalmozás törvényszerűségéből kiindulva - folyamatosan nő a vagyon éves jövedelemhez viszonyított aránya. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy egyre növekszik a tőkejövedelmek nemzetgazdasági jövedelmen belüli aránya, legalábbis akkor, ha nem működik megfelelően az állami újraelosztó rendszer, aminek pont az lenne a feladata, hogy ezt az átkot kezelje.
Európában és az Egyesült Államokban azonban Milanovic szerint nincs erős politikai akarat, hogy hatékony lépéseket tegyenek az egyre nagyobb mértékű jövedelemkoncentráció ellen, ami így szükségszerűen növekvő társadalmi egyenlőtlenségekhez vezet.
Ha ezt a két átkot összerakjuk, akkor jól látszik, hogy Nyugat-Európa milyen nehéz helyzetbe kormányozta magát, és hogy miért zajlottak le az elmúlt néhány évben földindulásszerű politikai átrendeződések a kontinensen. A gond az, hogy a döntéshozóknak nincs határozott elképzelésük, hogyan kezeljék a helyzetet.
Ezek a problémák nem fognak maguktól elmúlni néhány éven belül. Nincs értelme populistának bélyegezni, majd felelőtlenséggel vádolni ezeket az újonnan felbukkant politikai erőket, ahogy annak sincs, hogy kizárólagosan az álhíreket okoljuk a kialakult felfordulásért. Ezek valós problémák, ezért valós megoldásokra van szükség.- zárja gondolatait a közgazdász professzor.