2018. július 12., csütörtök

A Magyar Tudományos Akadémia valamiért úgy gondolta, hogy most fontos magyarként elismerni a székelyeket

Oláh Gellért 2018. július 12. 17:00
A Magyar Tudományos Akadémia valamiért úgy gondolta, hogy most fontos magyarként elismerni a székelyeketA magyar nemzet érdekeit rendszerint szem elől tévesztő MTA - valami "rejtélyes okból kifolyólag" - az elmúlt időszakban két, az összmagyarság és a nemzettudat szempontjából rendkívül fontos tudományos bejelentést is tett.
Az MTA korábban megállapította, hogy a magyarok nem finnugor eredetűek, csupán a nyelvünk, most meg arról adtak ki tudományos állásfoglalást, hogy a székelység a magyar nemzet része. Mintha a baloldali liberális értelmiség irányába megfelelési kényszerben szenvedő MTA háza táján változott volna valami. Korábban szinte elképzelhetetlen volt egy ilyen tudományos álláspont képviselete.
Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekintik, ezt a Kisebbségkutató Intézet kutatásaira támaszkodva írja az MTA.
Korábban Váradi Barna magánszemély egy kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a székely népcsoport honos népcsoporttá nyilvánítása tárgyában, és ezzel a tizenhárom nemzetiség (bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) körének bővítését kívánta elérni. Szerencsére mindenki észnél volt, így megállapították, hogy a Magyarországon élő székely közösség nem felel meg a nemzetiségek elismeréséről szóló törvényi feltételeknek."


Mert a székelység a magyar nemzet részét képezi.

A hatályos törvények értelmében nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspont a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekinti, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik.
A székelyek eredete bár nem tartozik a történettudomány megnyugtatóan tisztázott kérdései közé, fontos látni, hogy az erre vonatkozó tudományos interpretációk mellett rendre komoly szerephez jutottak a különböző származásmítoszok, köztük elsőként a sokáig jelenlévő, a nemzeti romantika korában az Árpád-ház eredethagyományának örököseként megerősödött hun származás elmélete. A tudományos vizsgálatok egy része a nem magyar eredet mellett érvel (besenyő, avar, türk, kazár, volgai bolgár), míg mások a magyarság különböző rétegeiből megszervezett határőr csoportnak tartják a székelységet. A 20. század elejétől kezdve egyes román politikai és akadémiai szereplők elmagyarosodott románokként tekintettek a székelyekre – írják.
Az impériumváltást követően, a 20. század folyamán több időszakban került jelentősebb székely népesség a mai Magyarország területére, mindenekelőtt a világháborúkat követően és a rendszerváltást megelőző években.
Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát. A magyarországi nemzetiségként való hivatalos elismertetés objektív és törvényi feltételei tehát nem állnak fent.