2018. augusztus 1., szerda

A Román Akadémia elnöke megmagyarázta, hogy nem ígértek autonómiát a Gyulafehérvári Nyilatkozatban

Nem akarnánk az akadémia elnőkével vitatkozni, de sajnálatosan félremagyarázza a gyulafehérvári Rezolucióban leírtakat. Azt nem érti a tisztelt elnök úr, hogy ha a Rezolucióban az van leírva, hogy az összes népeknek egyenlő jogokat igértek és félremagyarázás az a megállapitás, hogy a "többségiek és kisebbségek"... Bár ez a megdöbbentő lehet egy olyantól, aki egy állam Akadémiáját vezeti. E kis hibának tűnő "belemagyarázás" egy politikustúl talán elfogadható, de egy történésztől már nem igen. De megfogadtuk, az elnök úr tanácsát és elolvastuk, de meglepődtünk, mert eddig nem tünt fel, hogy több dolgot is tartalmazz, ami megerősitett bennünket, abban, hogy jól tettük. 
A III:/1 fejezet első mondatában olvasható, hogy: "Deplină libertate naţională pentru toate popoarele conlocuitoare" , de az Akadémia elnöke a  "popoare conlocuitoare"-t, "átkölti" többségre és kisebbségre, holott ez sehol sem jelent meg, de belemagyarázva már eleve rossz tényállást tükröz. 
A következő mondat igy folytatódik: 
"Fiecare popor se va instrui, administra şi judeca în limba sa proprie prin indivizi din sânul său şi fiecare popor va primi drept de reprezentare în corpurile legiuitoare şi la guvernarea ţării în proporţie cu numărul indivizilor ce-l alcătuiesc."  azaz mindegyik együttélő nemzetnek joga van a "administarea... proprie", amit az elnök úr nem akar "észrevenni" és nekünk akarja azt bemagyarázni, hogy "a se administra" nem azt jelentheti, hogy "autonómiára" gondoltak a dokumentumot készítők... 
Ha tovább olvassuk egészen más dolgot is észre lehet venni: például a VI. pontban az van leírva:
"Adunarea Naţională salută cu iubire şi entuziasm liberarea naţiunilor subjugate până aici în Monarhia austro-ungară, anume naţiunile: cehoslovacă, austro-germană, iugoslavă, polonă şi ruteană şi hotărăşte ca acest salut al său să se aducă la cunoştiinţa tuturor acelor naţiuni."
Ha az "Adunarea Natională salută cu iubire si entuziasm liberarea naáuinilor subjugate" miért "felejtették ki a fesorolásból a magyar népet? 
Ugyanakkor az is furcsa, hogy miként lehetett a felsorolásba betenni Monarhia austro-ungară általi  "natiune subjugate" közzé a "austro-germană" elnevezés. Azaz az osztrákok a németeket is "elnyomták" volna???
Na már most ha jobban belegondolunk való igaz lehet, hogy ezek szerint a magyarok ellenségként voltak kezelve már akkor is igy nem igen igérhettek az legyőzöttnek sem  Sőt a második háború után is hasonlóan tették, amikor létrehozták a CASBI-t is ami által ,az ellenségi tulajdont adminisztrálhatták ugyancsak a földosztást igérve... 
Ezért nem érthető a többségiek azon érvelése, hogy a népközösségünk soha sem irta alá a gyulafehérvári nyilatkozatot, de bezzeg a szászok - később ugyan de örömmel tették. De már a fenti dokumentumból is kiderülhet, hogy soha sem kaptunk meghivást.
Igy semmiképpen sem meglepő a nagyon is furcsa elnevezésű intézmények létrejötte és "munkálkodása".  
Furcsa az is, hogy a Rezolucióban megfogalmazódik, hogy elsődleges feladatnak itélik meg a nagy födterületek listázását, amelyek a vezető családok tulajdonában voltak.
Máskülönben az autonómia kérdése megoldható a NUTS2-es régiós besorolással s amiért sem az Alkotmányt és semilyen törvényt sem kell módositani, éppen azért, mert a statisztikai területi egységek kialakitása kötelező normativ az EU-ban   Zöld Sára
 D. Zs. L 2018. augus ztus 01
Ioan Aurel Pop, a Román Akadémia elnöke álláspontját közölte hétfőn a LARICS (Laborator Pentru Analiza Războiului Informațional și Comunicare Strategică, azaz az Információs Háború és Stratégiai Kommunikáció Elemzésének Laboratóriuma), amelyben Semjén Zsolt, Romániára és annak 100-ik nemzeti ünnepére vonatkozó kijelentéseire reagál. Mint ismeretes Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az erdélyi magyaroknak és szászoknak 1918-ban tett autonómiaígéretére emlékeztette a Románia megalakulásának centenáriumát ünneplő románságot pénteken Tusnádfürdőn. Semjén a Bálványosi Nyári Szabadegyetem nemzetpolitikai fórumán kérdésre válaszolva mondta: tiszteletben tartja, hogy a románság ünnepli Erdély Romániához csatolását, és azt kéri, ők is tartsák tiszteletben, hogy ezen a magyaroknak nincs mit ünnepelni. „Megértem, hogy nekik nagyon fontos a nemzeti identitás szempontjából december elseje. Ezért csak azt kérem, hogy tanulmányozzák a Gyulafehérvári Nyilatkozatot. Önök akkor megígérték a magyarságnak az önrendelkezést és autonómiát, ezért mi csak arra kérjük önöket, hogy a saját ígéretüket tartsák be, és ne tekintsék extremitásnak, amikor a magyarság autonómiát kér.” 
Ioan Aurel Pop állásfoglalásában a Gyulafehérvári Nyilatkozatból kiemelt részek alapján kísérelte meg cáfolni azokat az állításokat, amelyek az 1918-as Nyilatkozat szövegét úgy értelmezik, mint a nemzeti kisebbségeknek tett területi autonómiára vonatkozó ígéretet. Érvelése szerint a Nyilatkozat szövegében kétszer szerepel az autonómia szó, de az először Erdély, Bánság és Partium ideiglenes önigazgatására vonatkozik, amelyet a területek addig élveznének, amíg az országnak új alkotmánya lesz. Másodszor pedig a vallási felekezetek önszerveződési jogára. Úgy a kisebbségiekére, mint a többségi felekezetre. Ami az erdélyi nemzetiségeket illeti, számukra mindössze az általuk választott képviselők általi anyanyelvén történő igazgatást és bíráskodást szabta meg, valamint a számarányos képviseletet a román parlamentben, mint javasolt szempontokat. A Nyilatkozat maga pusztán egyetlen dologról döntött – mondja Pop – Erdély, Bánság és a Partium egyesüléséről – minden más pont, csak egy a jövőre néző irányelv, amelyet az újonnan megalakuló román állam számára fogalmaztak a jelenlévők. Tehát, a Nyilatkozatnak nincs kötelező ereje, pusztán egy sor olyan javaslatot tett a későbbi alkotmányozó eljárásnak, amelyekhez igazodva Románia azóta megadhatná azokat a jogokat, amelyek összhangban voltak a korabeli nyugati liberális nacionalizmussal. Ezeket a jogokat pedig azóta – többé-kevésbé, nagy vonalakban – Románia megadta már a nemzeti kisebbségeinek. A LARICS az Román Akadémia égisze alatt működő szervezet, amelynek állítólagos feladata azokat a Románia felé érkező propaganda-anyagokat leleplezni, amelyeket ártó szándékkal készítenek főleg az oroszok, de rajtuk keresztül a magyarok is. A csoport vezetője Dan Dungaciu, akit szociológusnak tartanak, de a szakmán belül kevésbé, valamint két volt külügyminiszter Cristian Diaconescu és Sergiu Celac is helyet kapott a szervezetben, mint ahogyan sok más, biztonságpolitikai szakértő is. (Tagja továbbá a magyar körökben is népszerű Lucian Mîndruță újságíró, tévés műsorvezető is.) A szervezet szakmai hitelessége, mint ahogyan a Román Akadémiáé is, erősen megkérdőjelezhető, sokan a szervezetben egyfajta olyan szerep betöltését sejtik, ami a magyar- és oroszfóbia fenntartását, valamint a magyarok elleni diszkriminatív politikai irányvonal megerősítését szolgálná.