2018. augusztus 4., szombat

Autók és (vagy) gyerekek.

Az alábbi cikk megjelent a Kapu cimű lapban.Köszönjük a szerzőnek. HZ
Furcsa cím, mert mi köze a gyereknek, az autóhoz, hacsak nem játékautó. Lehet, hogy szimbolikus értelemben használom, vagy összehasonlításképpen, hiszen egy gyönyörű új autó mennyire boldoggá tud tenni embereket. Volt idő viszont, mikor egy újszülött, egy édes kis gyerekpalánta jelentette a szülőknek a legnagyobb boldogságot. Változnak az idők.
Ez a párosítás akkor jutott eszembe, amikor a német politika küzdőterén egymásnak feszültek az ellentétek kancellár Merkel, és belügyminiszter Seehoffer úr között. Ők már régen vitatkoznak, pedig egy csónakban eveznek, csak az evezés tempója és taktikája között van óriási különbség. Nos, mikor e sorokat írom, június közepén, akkor a vita még javában tart, nem tudjuk mi lesz a vége, de mire a lap olvasóinkhoz kerül. talán minden eldőlt. Minden ?... ugyan kérem, semmi nem dőlt el, mert a vitának semmi jelentősége nincs, nem volt és nem is lesz. Az európai politika nem más, mint mellébeszélés.
A napi politikában, melynek központi témája már évek óta a migráció kérdése, olyasmiről vitatkoznak, aminek valójában semmi jelentősége nincs. A német kancellár-asszony és a CSU (keresztényszocialista) belügyminiszter között most az a vita tárgya, hogy a német határnál, a más országokban már regisztrált menekülteket küldjük e vissza, vagy engedjük be országunkba. Utána kell gondolni, mit jelent ez gyakorlatilag. és akkor nevetni kell, mert az egész több mint gyerekes. 
Egy bizonyos számú menekült, vagy migráns, mindegy, hogyan nevezzük őket, már elég régen tömegesen érkezik Európába és számuk 2015 óta, már elérheti a három milliót. Pontos adatok nincsenek, mert az Unió határait átlépők nagy része teljesen illegálisan lép be, és óriási számban egyszerűen eltűnnek a „tömegben”, semmiféle ellenőrzés nem „zavarja” jelenlétüket. A legutóbbi felmérések szerint, bár éppen a fent említett tények miatt a statisztika nem pontos, Európában jelenleg 25 és 30 millió között lehet a muszlim népesség száma. A közeljövő alakulására többféle elképzelést olvashatunk. Egy amerikai,- tehát aránylag semleges- kutatóintézet szerint három lehetőségről beszélhetünk. A legoptimistább verzió, ha holnaptól már teljesen leáll a migrációs beáramlás, és nem kapunk több muszlim” vendéget”. Ebben az esetben, „csak” annyival szaporodnának, amennyit a már itt élők „termelnének”, akik viszont, mivel fiatalok, és muszlimok, lényegesebben termékenyebbek, mint a mi keresztényeinek. Egy ilyen forgatókönyv esetén 2050-ig még kb. 10 millióval nőhet az európai muszlimok száma és elérhetné az összlakosság 7- 7,5 % -át, ez egy félmilliárdos összlakosság esetén, 35- 38 millió muszlim jelenlétet eredményezhetne. A második változat egy csökkentett migrációra vonatkozik, ahol szigorúan csak a rászorultak, és a családegyesítés révén jogosan érkezők növelnék a muszlimok számát. Ebben az estben 10-11 %-ra növekedhet az iszlám aránya Európában, ami legalább 50 millió muszlimot jelentene, tehát minden tízedik európai polgár már nem lenne keresztény. A harmadik változat, ha a gyeplőt teljesen kiengedjük a kezünkből, és az áradat felduzzad, jönnek, jönnek, mint eddig is. Ez esetben, 2050-ig Európa 15 százaléka muszlim lesz, de arányaiban nagyon eltérő, míg közép-kelet Európában nagyon kevés, addig Németországban legalább 20, a svédeknél talán 30 %-a a népességnek az Iszlámhoz tartozhat.
Kihangsúlyozom, ezek a találgatások talán csak játékok a számokkal, de félő, hogy közel állnak a valósághoz.
Miért ez kis statisztikai kirándulás?
Mert nem mindegy, hogy a német határon mit csinálnak, a már Uniós területre beérkező migránsokkal?
Beengedjük az országba, vagy mennek vissza a Balkánra, vagy az olaszokhoz, vagy a görögökhöz, spanyolokhoz, esetleg mégis nálunk maradnak, és elosztjuk az ország területén?
Szerintem teljesen mindegy, mert hazaküldeni százezres tömegeket nem lehet, az csak egy buta, optimista elképzelés.
Ideje tehát az alapproblémákra összpontosítani igyekezetünket!
Politikusaink vagy nem értik, hogy az emberek ide-oda tologatásával, a vitával, hogy mit csináljunk velük, hova tegyük őket, miként integráljuk, hogyan osszuk széjjel őket, oda is ahol ezt nem akarják, és, és, ez csak felesleges időtöltés, felesleges erőpocsékolás, buta hatalmi játszma.
Vegyük sorra a legaggasztóbb problémákat. Afrikában meg kell oldani a túlzott, és ellenőrizhetetlen szaporodás kérdését. Ez kétirányú kell legyen. a. Azonnali gazdasági segély, b. Nyugati segítséggel, az infrastruktúra felépítése, és munkahelyek teremtése. Ha ez nem történik meg a legrövidebb időn belül, Afrikából óriási, milliós tömegek indulnak el, és nem lehet majd őket semmivel sem leállítani. (Csak bombákkal, és gépfegyverrel. Ezt senki nem akarhatja) Amennyiben Afrikában egy picit is megnő az életszínvonal, a szaporodás is lelassul, ez törvény! (Későbbiekben kitérek pontos számokra)
Az ún., harmadik világ országaiban- ahol a fejlődés lassú, az életszínvonal alacsony- a népességrobbanás még mindig óriási probléma. Ez vonatkozik egész Afrikára, Ázsia nagy részére, és Dél-Amerikára is. Ugyanakkor a fejlett, jó életszínvonalú országokban leállt a szaporodás. Tudomásul kell venni, hogy a Nyugat haldoklik.
Most nem hivatkozom régi szerzőkre, akik ezt már részletesen kifejtették, figyelmeztettek, és még megoldást is ajánlottak. Ezeket a tanulmányokat nap, mint nap kézbe kellene venni, elsősorban politikusainknak, de nem teszik. Most nézzük csak a ma aktuális tényeket. Európa demográfiai helyzetét nézve egyszerűen azt kell mondjuk; tragikus. Mikor 1933-ban születtem a kontinens népessége fél milliárd volt, egy - még - tűrhető születési rátával. Ma a kontinensen 740 millióan élünk, de az egy nőre jutó gyermekek száma, az európai átlagot nézve csak 1,6. A visszaesés a századforduló környékén indult el. 1963-ban még 2,57 gyereket szült egy európai anya, ez a szám 1988-ban már csak 1,97, és 2003-ban már csak 1,43 volt. Az utóbbi években észlelhető egy piciny emelkedés. amit, nem nehéz kitalálni, már a muszlimoknak „köszönhetünk”. Az előrejelzések sem túlságosan bíztatóak, mert bár 2044-re, „már” 1,77-re nőhet az egy nőre eső gyerekszám, ez még nem elegendő a nyugati civilizáció megmentéséhez. különben is ez az emelkedés is a már jelenlévő muszlim nők javára írandó.
Két országot kiemelnék a statisztika szempontjából, mert ők a legnagyobbak és demográfiai szempontból a legjelentősebbek. Az egyik a legkeletibb európai ország, Oroszország, a kilencvenes évek elejétől fokozatosan veszít óriási ázsiai részen, ami Kínánál is nagyobb, alig 30 millió ember él. Ha valami pozitív változás nem történik, a század végére csak 80 millió orosz marad, és közben Irán,
Törökország és a többi szomszédos muzulmán országok, mint Afganisztán, Kazahsztán. Üzbegisztán stb.rohamosan felszaporodnak. Moszkva előtt olyan problémák állnak, melyek megoldása szinte lehetetlen. Kína, a korábban elszakított területeket lassan, de biztosan, háború nélkül is, de vissza fogja szerezni, de az iszlám terjeszkedését sem lehet lefékezni. Az oroszok történelmileg európaiak, ortodox keresztények, de ez nem érdekli a Nyugatot, nemcsak, hogy magára hagyták ezt az országot, de még támadják is. Ez a manépességéből. A világ legnagyobb kiterjedésű országa, a Szovjetunió felbomlásakor még a hatodik legnépesebb ország volt, ma már évről, évre csökken a lakosság száma.
A lakosság földrajzi elosztása is nagyon rossz, hiszen a legtöbben, a népesség legalább négyötöde, a szovjet bűnök miatt az oroszokat büntetni, mert ezzel saját magunk alatt is vágjuk a fát. A másik hatalmas oszág, az Unió vezető állama Németország. Ha a németek buknak, bukik az Unió, bukik Európa és akkor a Nyugat halálát már nehéz lenne megmenteni. Nem célom most részletesen kitérni a német helyzetre, sem a politikai, sem a társadalmira, csak néhány fontos tényt szeretnék kiemelni. Látszólag nincsenek is bajok, hiszen a németek exportvilágbajnokok, az életszínvonal is elég jó, és a német leszokott a lázongásról, az utóbbi két, három generációt a szó legszorosabb értelmében átnevelték, csendesek és engedelmesek. A „náci németekből” liberális németek lettek, egyszerűen, az hogy „én német vagyok”, már nem jelent semmit, főleg abban az értelemben nem, hogy erre büszke is kell legyek, ez jól esik nekem, és azt tartom helyesnek, hogy a gyermekemet is németnek neveljem. Szóval ezek az érzelmek, gondolatok már neléteznek, a nidentitás válságban. Ha valaki ennek ellenkezőjét mégis megkísérli, akkor megkockáztatja, hogy náci, fasiszta, rasszista lesz belőle. A náci múlt, a holokauszt fekete árnyéka, még mindig ott lebeg a németek felett, és a nemzeti identitás újra felfedezése, ebben a környezetben nagyon nehéz. A téma nem olyan egyszerű, nem is boncolgatom tovább, de el kell hinni, a menekült téma, ezért nem olyan egyszerű ebben az országban, és ezt a tényt sokan tudják és kihasználják azok, akik ott valahol keverik a… kását. ez viszont már ismét összeesküvés-elmélet.
Mindez talán nem is volna baj, ha németek – identitászavaruk ellenére- nem gondolnák egészen komolyan, hogy Európa úgy kell kinézzen, úgy kell gondolkozzon, ahogy ezt ők németek teszik, és ha valamit kimondanak, az szent és sérthetetlen. Valami olyasmi folyik, - ezt különben egy brit publicista fogalmazta; hogy Berlin a saját képére akarja formálni Európát. Persze ez senkinek az Unióban nem tetszik, csak a dolgok irányítása most nem egy „örült fajvédő führer” kajabálásától függ, hanem attól, hogy a gazdasági erő náluk, a németeknél van, akik keményen dolgoznak, mert másképp nem megy, tehát ne vitatkozzatok-mondják-, hanem hallgassatok ránk, kövessétek a német példát, és akkor minden rendesen alakul 
A vége viszont az egésznek rosszra fordulhat, mert a németek erőszakos politizálása csak addig tarthat, amíg ők számban, - úgy nyersen, példányszámban,- elegen vannak, de nemsokára nem lesznek, és ezt az emberveszteséget már nem lehet majd pótolni. A németekkel, akik ténylegesen a nyugati civilizáció legszorgalmasabb és legfegyelmezettebb polgárai, nem csak most, a náci múlt után, de már a múlt század elejétől, vagy talán már régebbről is, mindig bajok voltak. Egy állandó vitaanyag, hogy a németek rendszeres, időközönkénti megbolondulása, történelmi okokból, vagy pedig már régen létező alkati tulajdonságokból származik. Ez a téma szintén kimeríthetetlen, de szenteljünk rá néhány sort:
Az első világháború után, Clemanceau bosszút állt! Egyszer azt mondotta, hogy „húszmillóval több német van, mint kellene”. Félő, hogy a kijelentés, ami talán egy óhajt fejezett ki, bekövetkezik és rövid időn belül ez a húszmillió német eltűnik. (Hogy a francia politikus miért volt annyira németgyűlölő, azt valahol az 1870-es években kell keresni, mikor a francia–német háború után minden nemzetiesen érző francia csak gyűlölettel gondolt a németekre, akik akkor alapították meg császárságukat. A franciák nemcsak Elszász-Lotharingiát, de a becsületüket is veszve érezték. Clemanceau akkor még csak 30 éves volt, és megélte, hogy Hindenburg és Lüdendorf bevonulnak országába és feldúlják azt. 1,5 millió francia esett akkor áldozatul. Az már egy másik tény, hogy a háborút a franciák kezdték)
A bosszú viszont nem azért teljesedik be, mert ezt egy francia úgy akarta, hanem mert a németek, ahogy már említettem, teljesen megváltoztak, a német nők például szokatlan módon „emancipálódtak”! Nincs német gyerek! és előreláthatólag nem is lesz, gyermekek nélkül viszont nincsenek családok, családok nélkül nincs nemzet. A németség tehát saját magát bosszulja meg, mert nem találták meg, és most sem találják, a helyes középutat. Mert van helyes, járható út is. Nem kell ultranacionalistának, sem nácinak lenni, ez már a múlté, de nem szabad a nemzetet sem cserbenhagyni, és egyszerűen leélni életünket anélkül, hogy a jövőre gondolnánk.
Olvasok statisztikát, előrejelzéseket a németekkel kapcsolatban, és akár ők, saját magukról, akár a kívülállók jóslatait nézem, majdnem pontosan ugyanazt állítják. 2050-ig,- ez még három évtized- a németség kb. 20-23 millió lélekkel lesz kevesebb lesz, mint ma. A gyerekek száma a felére csökken, ezzel szemben a lakosság egyharmada 65 éven felüli lesz. Nem is folytatom a német statisztikát, csak hozzáteszem, ezek a számok, előrejelzések nem csak a németekre, szinte egész Európára, ha nem lesz változás- már holnap is késő- Európa a fehér ember számára elveszett.
Eddig csak Európáról beszéltünk, főleg a két nagy nemzetről, az oroszokról és németekről. De most kilépek a kontinensből, és azt a nemzetet veszem szemügyre, akik –bár ázsiaiak- a legközelebb állnak hozzánk, a nyugati kultúrához.
Japán a XIX. század végéig, kb. a kínaiakhoz hasonlóan, elszigeteltségben élt, nem sokat tudtunk róluk, nem volt kapcsolat. Aztán berobbantak a világpolitikába, világgazdaságba. Ázsiában kezdtek terjeszkedni, kezdtek hódítani, Kína, Tajvan, és így tovább. A hírhedt bokszerlázadásban, amikor a kínai lázadók a nyugati külképviseleteket ostromolták, az amerikaiakkal karöltve siettek a nyugatiak segítségére. Japán modernkori történelme nagyon érdekes, változatos, izgalmas, de nagyon szomorú is. 1945 augusztusában olyan tragédia rázta meg a nemzetet, amit azóta sem tudtak kiheverni. A háború után, amerikai segítséggel, az ország egy óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül és a Világ második legerősebb gazdasága lett. A japán autók, és elektrotechnikai termékek az egész világon, egy csapásra óriási sikert arattak, mondhatni, Japán a világ legdinamikusabb, legszorgalmasabb nemzeteként lett híres. Aztán történt valami, amit megmagyarázni talán lehet, de megérteni már nem olyan könnyű. Japánban az 1950-es évek születési mutatói még normálisan voltak, a népesség száma akkor meg is közelítette a 130 milliót. Az azóta eltelt hat, hét évtized megfordította helyzetet, és 2050-ra hasonló helyzetet jósolnak, mint a németeknél, a gyermekek száma a felére csökken, ezzel szemben az öregek hétszer, nyolcszor lehetnek majd többen, mint ma. A japán nők nagy része harminc éves korában még egyedülálló, sem férj, sem gyerek. Az ok többféle; a japán nők is felfedezték a nyugati nők „emancipálódását”, másodszor, Hirosima egy nagyon mély nyomott hagyott az emberekben.
Élünk, dolgozunk, de egy perc alatt százezrek halhatnak meg, ha valaki úgy akarja. Akkor mit ér az élet, csak annyit, amennyit egyik napról a másikra ki tudsz használni, azt a kevés kis örömöt, amit a nehéz munka után találsz magadnak anulmányok százai születtek már erről a problémáról, arról az új modern világfelfogásról, ami nemcsak Japánra, a németekre, hanem az egész nyugati kultúrkörre jellemző, és amit a háború utáni nemzedékek egymás után magukévá tettek. Ezek az ún. „baby boom”, aztán „x” és „Y” generációk felfedezték a szexuális szabadság „előnyeit”, megismerkedtek és kipróbálták a kábítószerek „gyönyör-teli” világát és rájöttek, hogy ezekért a napi örömökért érdemes csak élni, mert a többi „humbug”.
Nehéz pontos megállapításokat megfogalmazni, de az európai népek haldokló kereszténysége, és a japánok, háború utáni, hitehagyása között ott találjuk a hasonlóságot. Történelmünkből eltűnnek az eszmék, az ideálok, marad a pénz imádata, az állandó felesleges fogyasztási láz, és a felesleges öldöklés, a napirenden lévő háborúskodás.
Ehhez a nagyon fontos kulcskérdéshez, a nyugat demográfiai haldoklásához, még egy piciny előrejelzés: 2050 -re a világ népessége elérheti a 9 és fél milliárdot. A gazdagabb, fejlett országokban, így a nyugati civilizáció országaiban a népesség fokozatosan csökken, a szegényebb, még fejlődésre szoruló országokban a növekedés felgyorsul. Kína és India népessége együttesen eléri a három milliárdot, Dél Ázsiában Irán, Afganisztán, Pakisztán, Banglades összesen 700 millióra növekszik.
Marokkótól Törökországig pedig egy 500 milliós Arab tenger húzódik. Ehhez jön még Indonézia 300 milliós muszlim tömege. Afrika, 1,2 milliárd nagyon szegény lakossága megduplázódik, 2050- re a fekete kontinensen 2,5 millió ember él majd, illetve élne, ha tudna. A szaporodással azonban nő a nyomor, tehát az emberek elmenekülnek.
Fentebb kétirányú demográfia problémát soroltam fel, most következne a tulajdonképpeni konklúzió:
Nincs mit vitatkozni a migrációról, mert a menekülők száma nem csökken, hanem percről percre növekszik. Tegnap mondta be a televízió, hogy az ENSZ statisztikája szerint a világban már több mint 68 millió ember keresi a megoldást. És akkor látom, hallom, hogy Merkel és Marcon egymás nyakába borulnak, de egy szó nem esik a Világ és Európa igazi problémáiról, hanem új uniós reformtervekről beszélnek, de hangsúlyozom, senkit erről nem kérdeznek meg, ők ketten megbeszélnek valamit, és akkor Európa figyeljen oda, és engedelmeskedjen. Szóval hihetetlen, hogy a mai Európa-politika mennyire gyerekes, önző, rövidlátó és végtelenül makacs. Politikusaink úgy viselkednek, mintha örökre odaragasztották volna őket a kormányzói székekbe, és mintha fantasztikus intézkedéseik egy parányit is javítanának az európai, - nyugati - civilizáció nagyon súlyos válságán, illetve az ezt okozó összefüggő válsághelyzeten. Hozzátenném nem csak a két „nagyvezér”, az „öntelt francia fiatalember”, és a németek már, már „unalmas mamája” viselkednek bután, de a többi uniós államférfi sem beszél eleget a lényegről. A legtöbbjük inkább „hazabeszél”. A Nyugat válsága: 
a/ elsősorban demográfiai, 
b/ másodszor az idegen kultúrához tartozó tömegek bevándorlásával összefüggő, 
c/ a gazdasági fejlődés jövőjét érintő.
- A három kérdés szorosan összetartozik, egyik a másiknak a függvénye. Civilizációnk elpusztul, ha nagy tömegben idegen, és részben ellenséges elemek, betelepednek közénk. Mivel mi nem szaporodunk eléggé, a gyorsan szaporodó másik kultúra a mienket hosszú távon teljesen megsemmisíti, ha viszont Európagazdasági fejlődését a mai szinten akarjuk tartani, a hiányzó munkaerőt porolni kell, ezért támogatják sokan a délről, keletről érkező bevándorlást. A fenti tények fő ellentmondását kell kiiktatni, és akkor reménykedhetünk 
És itt be is fejezhetném! De mi van az autókkal és a gyerekekkel? Kérem, ma a japánok, na és a németek a legnagyobb, legsikeresebb autógyártók a világon. Ugyebár ez tény, de náluk születik a legkevesebb gyerek! Sok, sok német és japán autó szaladgál a világ minden részén, ebből jól élnek a németek, a japánok is. De meddig? Amíg lesz kereslet, és nem nő fel a konkurencia, és ameddig lesz utánpótlás gyakorlott szakmunkásokban. Mindhárom feltételes mód a következő évtizedekre. De hol maradnak a gyerekek, akik egy-két problémát azért megoldanának. Nem tudom, hogy véletlen e, hogy ahol sok autó van, ott kevés a gyerek, lehet, de végeredményben csak szimbólumnak szántam az összehasonlítást… Talán választani kell, vagy sok autó, vagy sok gyerek? !
Az viszont biztos, erre mérget lehet venni, ha a Nyugat gondolkodása, mentalitása nagyon gyorsan nem változik meg, akkor rövid időn belül eltűnünk a történelem színpadáról.
Itt megjegyzem, hogy eme kicsiny publicisztika, csak szerény vállalkozás, hogy a Nyugat válságáról röviden szóljon egy pár mondatban, szakértők tucatszámra leírták a problémát, részletes analízisekkel, de úgy látszik, dicső politikusaink semmit nem olvasnak
Nem tudom megállni, hogy ne foglaljam néhány mondatba a szerintem legsürgősebb tennivalókat. 
Afrikában idén 1 milliárd 275 millió ember él, élt. Az évi növekedés 14 millió, napi növekedés 42.000 Ezt lemásoltam 2018 június 21.-én. Aki tud számolni, az tudja, hogy ez mit jelent.A matematika azt jelzi, hogy egy év elteltével a bevándorlási probléma még nagyobb lesz, mert jön a nyár, a szárazság, a vízhiány, az éhség, és mind nagyobb tömegek indulnak Európa felé.
Azok, akik csak a GDP további növelésére gondolnak, azok továbbra is támogatják az Európába igyekvőket, mert remélik, hogy ez enyhíti a hiányzó munkaerő pótlását. Megjegyezni, hogy ezek az erők fütyülnek a keresztény kultúrára, a nemzetek eltűnésére, a civilizációk elpusztulására stb. Afrikát tehát ott helyben kell, azonnal segíteni, hatalmas anyagi áldozattal. Ebből sem az amerikaiak sem Európa nem maradhat ki, közös akaratra, közös elképzelésre lenne szükség.
A már úton lévő menekült, migráns tömegeket észak-Afrikában kell elhelyezni, és emberi körülmények között rendezni sorsukat. Ha elhagyott otthonaikban javulnak a viszonyok, a legtöbbjük szívesen hazatér. Akit Európa kiválaszt, mert hajlamosak az integrálásra, azokat be lehet fogadni, de nem szabad megengedni, hogy az Iszlám befolyást szerezzen kultúránkba. A jelenlegi ún. demokratikus szabályok erre nem alkalmasak, a törvénykezés szigorúbb kell legyen. 
A súlyos demográfiai helyzetet orvosolni kell, felvilágosító munkával, de nagyon nagy anyagi családtámogatással is.
Az erőltetett termelési és fogyasztási hisztériát végre fékezni kell, mert a világ mai globalizálása, a Tőke egyeduralma eredményezte a legtöbb bajt, és ezek a bajok nem szűnnek meg, ha továbbra is a Pénz diktatúrája uralkodik. 
Hollai Hehs Ottó, Németország