2018. november 30., péntek

Troll: Állami pénzből folytatnak kormányellenes propagandát az egyetemeken

Állami pénzből folytatnak kormányellenes propagandát az egyetemeken
2018-11-3021:54
Újra terítéken az oktatás, de most egy másik aspektusból vették azt elő. A 888.hu-ra írtak diákok, illetve az egyik ottani munkatárs is, akik azt mondják, az objektív oktatási tananyag mellett találkoznak baloldali eszmékkel a tananyag keretében, azok viszont nem kapcsolódnak a témához. Többek között ezzel kapcsolatban is kifejezte véleményét, az ECHO TV Troll című műsorának csapata, Pindroch Tamás, a Figyelő főmunkatársa, Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese , Boros Bánk Levente, a Médianéző ügyvezetője .
A DK közleményben reagált, amelyben azt írták ez a helyzet az ’50-es éveket idézi. 
Pindroch Tamás azt mondta: nekik mindenről Rákosi jut eszükbe. Magyarországon visszaszorultak az egyetemekre, NGO-ba és visszaszorultak szinte minden politikai funkcióból a liberálisok és ezért itt osztják az észt. 
A diákok pedig nem tehetnek semmit, nem szólalhatnak fel, mert az a tanár még vizsgáztatni fogja őket - tette hozzá a Figyelő főmunkatársa. 
Szarvas Szilveszter arról beszélt, néhány hónappal ezelőtt, amikor G. Fodor Gábor és a 888.hu csapata írt egy posztot egy MSZP-s politikusról és annak családjáról, azután G. Fodor Gábort feljelentették és kitiltották az egyetemről, nem tarthatott már órákat. Pont Gyurcsány Ferenc és a DK, meg az összes többi szemétláda ne "spiclitempózzon", ne ’50-es évekezzen, mert pont amit G. Fodor Gáborral csináltak az az ’50-es évek. Az, hogy ő már nem taníthat egyetemen amiatt a poszt miatt. 
Boros Bánk Levente kiemelte, sok olyan elem van, aminek nem lehetne helye a felsőoktatásban és a tudományos életben. Sose tagadtam, hogy a nemzeti oldalhoz tartozom, a kommunista tanárnő pedig bevallottan adott egy jeggyel rosszabbat – idézte fel személyes tapasztalatait Boros Bánk Levente. Amikor viszont tanított kínosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se jelenítsen meg ideológiai tartalmat órán. 
Ami valóban vérlázító, hogy ezek a mi pénzükön ülnek ott és nemcsak a felsőoktatási intézményekben, hanem a tudományos akadémián is, valamint annak a szakosított intézeteiben. Az állam tartja el és kormányellenes propagandát folytatnak. 
Érdemes lenne egyszer végig menni a tudományos akadémia tagjait hogyan is választják ki egymást, ez a kommunista rendszerben gyökerezik. Egy kontraszelektált brigád, akik most a tudomány függetlenségének oltára mellől oszt mindenkit.

Egy férfi Moldovából indult gyalog Gyulafehérvárra, és meg van elégedve a magyarokkal

A cikkben megemlített moldovai úr, nem akármilyen "jött-ment" hiszen a Moldvai Köztársaság Parlementjében volt képviselő. Tanár a mestersége és azon aláírók közzé tartozik aki jelen volt  függetlenségi kiálltvány aláírásnál is. Igy érthető lenne, hogy miért is foglalkozik az Adevărul.ro vele. Azt sem kell elfelejteni, hogy abból a parlamentből származik a tanár úr amelyik megértette, annak fontosságát, hogy a gagauzoknak jogosan adták meg az autonómiát! Miért ne lenne megelégedve a magyarokkal(értsd székelyekkel) amikor azok igencsak értékelik hogy Moldávia nem félt az autonómiát megadni a gagauzoknak és azok nem is akartak területileg kivállni. Ezzel is igazolva, hogy a nemzetféltők igaztalanul terjesztik az különféle és főleg  meggondolatlan álhireket. EP  
2018. november 27. 
Ion Mărgineanu 77 éves moldovai állampolgár november elsején indult el többedmagával Moldova Köztársaságból, hogy egy hónapnyi gyalogút után megérkezzen Gyulafehérvárra megünnepelni a Nagy Egyesülést. 
A férfi Iaşi, Neamţ, Hargita és Maros megye érintésével érkezett meg november 25-én Fehér megye határához és 27-én már Balázsfalván bandukolt keresztül. 
Ion Mărgineanu és egyik útitársa átlépi Fehér megye határát
Ion Mărgineanu és egyik útitársa átlépi Fehér megye határát 
Mărgineanu valamiért fontosnak tartotta elmesélni az Adevărulnak, hogy útja során sem a szász, sem a magyar falvakban nem ütközött akadályokba és mindenhol kedvesen fogadták, még egy olyan faluban is, ahol magyar a polgármester, behívták az irodádba és egy zászlócserére is sor került.  
Hogy pontosan milyen zászlókat cseréltek, arra sajnos nem tér ki az Adevărul cikke, mindenesetre „érdekes”, hogy egy országos lapnál fontosnak tartják kiemelni, hogy egy román zászlókkal felszerelkezett moldovai férfi minden gond nélkül végig tud haladni a magyarok lakta településeken.

Rangsorolták Románia legjobb borait

2018. november 29.  
Az Oprișor Pincészet Smerenie nevű borát választotta a Gault & Millau Románia az ország legjobb borának idén. 
A 100-ig terjedő skálán 94 pontot ért el a mehedinți megyei pincészet száraz vörösbora, amely három különböző fajta szőlő (Shiraz, Pinot Noir és Dornfelder) tölgyfahordóban érlelt levéből készült. 
Utána következik a 7arts Pincészet Cvartet nevű száraz vörösbora, amely Merlot, Shiraz, Cabernet Sauvignon és Feteasca Neagra borok házasításával készült. 
A dolj megyei pincészet terméket 93 pontra értékelték. A harmadik helyre a maros megyei Liliac Pincészet Transylvania Ice Wine nevű édes desszertbora került. 
A 93 pontos jégbor Leányka, Ottonel muskotály és Tramini szőlőkből készül. 
A magyar termelők közül Balla Géza Feketeleányka és Cabernet Franc házasításával készült Sziklabora kapta a legjobb értékelést, összesítésben 91 ponttal a 8. helyre sorolták. 
A termék bemutatója szerint a bor magán hordozza a Feketeleányka gyümölcsösségét és a Cabernet Franc fűszerességét. 
Az alapvetően éttermek rangsorolásával foglalkozó Gault & Millau Románia kedd este mutatta be az ország legjobb borait összesítő kiadványát, és szerda este tették közzé online a legjobb borokat felsoroló listát.
Nem található automatikus leírás.

Megszívlelendő vélemény a román ünnepre

Makkay József 2018. november 29.,
A napokban a Mócvidék egyik festői városkájában jártam, ahol a magyarság számaránya kevesebb mint egy százalék. Mondhatnánk, nem létező tényező, mégis egy helyi magyar értelmiségi úgy került be független önkormányzati képviselőként a helyi tanácsba, hogy a mintegy 20 magyar szavazat mellett még kapott 240 román voksot. 
Mindez olyan helységben, ahol a 18. és a 19. században végigsöpört román–magyar háborúskodás ezernél több, zömében magyar áldozatot követelt. A magyar tanácsos gondolt egy merészet és nagyot, és a centenáriumi ünnepséget megelőző önkormányzati találkozón magyar címeres Tokaji borral köszöntötte román kollégáit azzal a felvezető szöveggel, hogy az ajándékot az utolsó centenáriumra hozta. És mielőtt Avram Iancu népében meghűlt volna a vér, a magyar atyafi hamar hozzátette, azért az utolsó centenárium, mert ha lesz folytatás, az csak bicentenárium lehet. 
A jól elsült viccen nemcsak a román társaság nevetett nagyot – miközben bajtársuknak a vállát veregették –, hanem az a pár magyar is, akik a városka református parókiáján hallgatták végig a vicces történetet. Megvallom őszintén, jó érzés volt ízlelni e világtól eldugott vidék néhány magyarjának a felszabadult optimizmusát, jövőtervezését (amiről jövő lapszámunkban olvashatnak riportot), higgadt értékelését a román–magyar együttélésről, és arról a múltról, amelynek hallatán sok magyar ember zsebében kinyílna a bicska. Ez az aprócska történet annak kapcsán jutott eszembe, mennyire görcsösen gondolunk a közelgő román centenáriumra, a felfokozott nacionalista megnyilvánulásokra és – Sabin Gherman szavaival élve – a bukott politikusok bennünket heccelő megnyilvánulásaira. 
Legtöbbünkben ott lapul a félelemérzettel vegyes elutasítottság, a kifosztottság érzete, hiszen miközben szomszédunk ünnepel, keserű szájízzel arra gondolunk, hogy nekünk van igazunk, és neki igazából nincs is mit ünnepelnie. A tömbvidéken élő magyarok számára a történet viszonylag egyszerű, hiszen román embert csak mutatóban látnak, számukra a román–magyar viszony hírek formájában begyűrűző virtuális valóság. 
A helyzet a vegyes lakosságú vidékeken vagy a szórványban bonyolultabb, ahol az erőteljes román jelenlét tucatnyi külsőségben is tetten érhető, amihez a helyi magyaroknak valamiképpen viszonyulniuk kell. Szórványvidéken járva hallottam többször a megszívlelendő véleményt: nem jó nekünk a sündisznóállás. 
Nem volt ez jó 1849 után sem a magyarságnak, amikor sokan úgy gondolták, hogy ha semmibe veszik és elutasítják az osztrákokkal történő együttműködést, akkor előrébb tartanak. Ma is így van ez. Nyilván nem közös ünneplés kell, hanem részvétel mindenhol, ahol szavunkat hallatjuk, és különvéleményt fogalmazhatunk meg mindarról, ami közösségeinket zavarhatja. Az egymás mellett élésnek más receptje ugyanis nincs.

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Amint az alábbi cikkből is kiderült a cikkíró bemutatta mi is az, amit nem ért, de sokat tud írni róla... Röviden nem igen szereti a polgári vonalat, de nem veszi észre, hogy ezzel csak magát járatja le, hiszen nem tartja be az alapvető szabályokat sem, amire a kezdőket az újságiró iskolában tanítanak... Persze, aki vers írásra is van ideje talán nem is olyan véletlen, hogy egy kicsit el van tájolódva, vagy hogy azt gondolja magáról, hogy amit leír az helyes lenne.
Pedig minden lehetősége meg van arra, hogy legalább utánna nézzen, vajon tényleg életképes-e mindaz, amit leír? Az is meglehet, hogy csak a Bíró Zsolt személye zavarja... Nem tudható, de szeretnénk egy kicsit segiteni neki, hogy legalább a közeljövőben lásson tisztábban.
Kezdjük azzal, hogy az erdélyi politikában eddig elhangzott véleményeket ismertetünk meg.  A pártoknak a választásokon lényegében három célja lehet: a szavazatok maximalizálása, a hivatali pozíciók maximalizálása és a közpolitikai célok előtérbe helyezése. 
Székely István Gergő szerint "a polgáriak eddig inkább a másodikra , azaz a hivatali poziciók maximálására törekedtek, viszont a néppártiak a szavazatok maximalizálásara koncentráltak." Viszont Székely István szerint "az MPP-nek egy része program- a másik meg pozíció-orientált, az egyik elment az EMNP, a másik meg az RMDSZ irányába. Az is világosan látszott, hogy a Néppárt szavazatot maximalizál, a polgári párt mandátumot"
Biró Zsolt azt mondta, "hogy az RMDSZ-szel együtt kell működni, és a rossz döntéseit kell korrigálni". 
Székely István: A Bíró érdeme, hogy az MPP-RMDSZ országos megegyezéssel megteremtette a politikai feltételeit annak, hogy az MPP az RMDSZ rossz döntéseinek korrekciós mechanizmusként jelenjen megE szemléletnek sokkal szélesebb körű a támogatottsága lett . Azt gondolom, hogy ez a konstrukció, így, ebben a formában, akár rendszerszinten is működőképes, hiszen az MPP akár olyan programtéziseket is felvállalhat, amit az RMDSZ a román politikán belüli teljes elszigetelődése nélkül nem tudna megtenni. Ugyanakkor korrekciós mechanizmus, hiszen az RMDSZ szétaprózottsága okán nincs egy olyan központi akarat, amely rendet tenne, tehát belső korrekcióval nem küszöbölhető ki minden rossz döntés. Külső korrekciónak marad az MPP, és a közlekedő edények elve alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a mindenkori önkormányzati eredmények függvényében álljon össze az RMDSZ parlamenti listája. Számomra az a kérdés, hogy felépíthető-e egy olyan kooperáción alapuló rendszer, ahol az MPP az RMDSZ rossz döntéseinek korrigálója, és interetnikus, vagy nemzetpolitikai szempontból egy „keményebb” hangvétel megjelenítője. Ezt csak abban az esetben látom megvalósíthatónak, ha az MPP a parlamenti választásokon az RMDSZ listáján indul."
Illyés Gergő szerint: "Az MPP tulajdonképpen az RMDSZ számára elveszett szavazatokat is beviszi a rendszerbe".
Székely István viszont azt tarja, hogy: "A korrekció nem lehet totális szakítás, az EMNP pedig erre játszik: vagy ő, vagy az RMDSZ". 
Illyés Gergő szerint: "Az EMNP és az MPP viszonya az elmúlt években kicsit ebbe az irányba tolta az MPP-t. Amikor fúzióról beszélt az EMNP az MPP irányába, akkor ők attól tarthattak, hogy az EMNP megpróbálja magába olvasztani az MPP-t".
Székely István Gergő  szerint: "Tulajdonképpen menekülési útvonal volt az MPP-nek az RMDSZ felé".
Székely István szerint: "Ehhez azért kellett az is, hogy a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon a Néppárt teljes konfrontációra alapozott stratégiája megbukjon. Történelmi tévedésüket abban látom, hogy Tőkés László európai parlamenti választási eredményeire alapozva azt gondolták, hogy az ő szerepük Tőkés világlátását, politikai habitusát felerősíteni, vagyis hangosbeszélő lenni Tőkés kezében. Ahhoz, hogy az MPP kooperációra váltson, kellett ez a tapasztalat is".
Nos, a fenti megállapitások megvilágithatják, azok gondolkodás módját, akik a polgári vonal valamilyen irányváltoztatására adnák a fejüket.
Bíró Zsolt mindegyre és sok alkalommal kijelentette, hogy a polgáriak megakarnak maradni az önállóság mellett, hogy végül a szövetségiek is elfogadták ezt. Talán ezért is téved a cikkíró.  E.P.
2018. október 27.  Szentgyörgyi László
Novemberre összehívták a Magyar Polgári Párt kongresszusát, amely alkalomból – az alapszabályzat és a program módosítása mellett – tisztújítást is tartanak. 
A hírről Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő számolt be egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón, amelyen így indokolta az országos ülés összehívásának szükségességét: tízéves a Magyar Polgári Párt, tíz év után lehet, hogy ráfér egy ráncfelvarrás, a választópolgároknak pedig egyértelműen üzenni kell, hogy az MPP olyan tényező az erdélyi magyar politikai palettán, amely komolyan veszi magát, hiszen csak így kérheti, hogy a választók is komolyan vegyék.” 
Mezei János választmányi elnök is úgy vélte, hogy a magyar Polgári Párt életének egyik fontos pillanatához érkezett azzal, hogy úgy döntöttek: összehívják az országos tanácsot, és teljes körű tisztújítást tartanak. 
Hangsúlyozta: a következő időben olyan vezetőkre lesz szükség, akiknek megvan a szükséges legitimitásuk, támogatottságuk ahhoz, hogy a következő nehéz időszakban megfelelően elláthassák a politikai vezetéssel járó feladatokat. „Egy ráncfelvarrással megerősödve szeretnénk elindulni, és a következő idők kihívásaival szembenézni” – jelentette ki az egykori gyergyószentmiklósi polgármester. 
Mezei azt is kifejtette, mit értenek „ráncfelvarráson”: hatékonyabb és hatásosabb politikai képviseletet és kiállást a magyarságért. Hogy segíthet-e az MPP-n az utolsó utáni pillanatokban megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. 
Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással. Biró Zsolt elnöklete alatt odáig jutottak az RMDSZ-szel való összebútorozásban – a két parlamenti képviselői mandátum, valamint a két székely megye önkormányzataiban tapasztalható békésebb légkör nevezhető ennek gyümölcseként –, hogy ma már önálló politikai akaratként aligha jöhetnek szóba. Hogy a kialakult helyzet mennyiben a Fidesz és az RMDSZ közötti viszony alakulásának a függvénye s mennyiben a 
Szász Jenő utáni pártvezetés tudatos választásának a következménye, talán már senkit nem érdekel. Azt el kell ismernünk, hogy a mostani szándék, azaz a pártelnöki funkció és a parlamenti képviselői tisztség szétválasztása jó ötletnek tűnik. Így lehetősége nyílhat a majdani elnöknek arra, hogy hangot adjon pártja esetleges különutas elképzeléseinek, sajátos céljainak, ami által bizonyíthatná az MPP önállóságát. Hogy aztán ez miként egyeztethető össze azzal a legalább még két esztendeig, azaz a következő választásokig tartó tudathasadásos állapottal, hogy az RMDSZ jelöltlistáján mandátumhoz jutott törvényhozói rendre egy másik pártközpontban meghatározott irányba szavaznak, az egyelőre megválaszolatlan kérdés marad. 

2018. november 29., csütörtök

Autonómiaküzdelem kérdőjelekkel

Makkay Jozsef
Területekért jogokat követelünk. Ha már a hazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban legalább alapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserébe – fogalmazott Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a sepsiszentgyörgyi centenáriumi székely nagygyűlésen. Az 1918-ban alakult Székely Nemzeti Tanács (SZNT) centenáriumán elhangzott beszédében a volt református püspök – a többi felszólalóhoz hasonlóan – határozottan síkra szállt Székelyföld területi autonómiája mellett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke párbeszédet sürgetett Bukaresttel, amely a száz évvel ezelőtt elfogadott gyulafehérvári határozatok fényében és a jövő évi román uniós elnökség alkalmával kiemelt aktualitással bírna. A megfogalmazott kérésekkel és elvárásokkal minden rendben, „csupán” az a kérdés, miként lehet a román hatalmat tárgyalásokra bírni. 
Az eddigi próbálkozások kivétel nélkül sikertelenül végződtek. Akár igaza is lehetne Mezei Jánosnak, a Magyar Polgári Párt választmányi elnökének, aki beszédében úgy fogalmazott: az időhúzó román politikum és a nemzetközi emberjogi szervezetek a felelősek azért, hogy száz éve késik a megígért autonómia. 
Valójában azonban ennél sokkal többről van szó. Amit az is jelez, hogy a mintegy ötezerre becsült nagygyűlés közönsége messze elmarad attól a tömegtől, ami elvárható lenne egy ilyen horderejű téma megvitatásához. Jól látható, hogy az eddig megszokott módon és jelszavakkal az üzenet nemcsak a bukaresti román vezetőkhöz, hanem a székelyföldi magyarok többségéhez sem jut el. 
E nagygyűléseknek ugyanis nem az volna a szerepük, hogy a szervezők egy előre eltervezett rendezvényt kipipáljanak a határidőnaplóban, hanem olyan egységfrontot alakítsanak ki az ügy mögé, amely túlmutat politikusokon és politikai pártokon. Ami igazi Kárpát-medencei magyar üggyé válik. 
A magyar miniszterelnöki megbízott, Szili Katalin erdélyi útjain rendszeresen találkozik valamennyi erdélyi magyar párt és az autonómia iránt elkötelezett civilszervezet képviselőivel. Legutóbbi négynapos erdélyi útján többek között a három székely megye önkormányzati elnökeivel is tárgyalt. Így a közvélemény számára természetesnek tűnik, hogy a székely autonómia körül végre létezik erdélyi magyar egység.
 De ez csak a látszat, hiszen a sepsiszentgyörgyi rendezvényről (is) hiányzott az RMDSZ, vagy legalábbis a szónokok listáján senki nem képviselte. Ha az emberek nem az egységet látják, akkor sokukban ez úgy csapódik le, hogy megint hangoskodik az „ellenzék”. Ilyen előzmények után ne csodálkozzunk, hogy az autonómiatüntetések üzenete csak szólamok szintjén jut el pár ezer emberhez a több százezerből. Eszembe jut a gagauz autonómia atyjának, Mihail Kenigeljannak a véleménye, akivel Gaguzia fővárosában, Komrátban készítettem pár éve interjút. 
Úgy fogalmazott, az autonómiaküzdelem egyik alapfeltétele az, hogy legyenek elkötelezett vezetők, karizmatikus személyek, akik mögé felsorakozik a nép. Legalább ezen a területen kellene konszenzusnak lennie

Sabin Gherman: ne engedjük, hogy csúfot űzzenek Erdélyből!

Makkay József • 2018. november 29.,  
Az Elegem van Romániából című kiáltvány szerzője, Sabin Gherman neve két évtizeddel ezelőtt Kárpát-medence-szerte ismertté vált. A kolozsvári újságíró Erdély sokszínűségének elismeréséért és Románia szövetségi állammá válásáért küzd. A december elsejei ünnep kapcsán beszélgettünk. Sabin Gherman szerint az új Romániában egyesült különböző régiók románságának sem vették fi gyelembe 
– Erdélyi románként mit jelent számodra 1918. december 1. százéves évfordulója? 
– Ellentmondásos érzéseim vannak. Miközben az iskolában a nagy egyesülésről tanultunk, a körülöttünk levő valóság és a rejtett történelem azt mutatja, hogy ha december elseje egy lakodalom volt, akkor valakik megléptek a nászajándékkal. Nehéz ma ennek a történelmi eseménynek a súlyát megbecsülni, mert túlfűtött nacionalizmussal és ide­gen­gyűlölettel van körítve. Igazából arra válaszolnék, hogy szerintem mi kellene lennie december elsejének: a sokszínűség és a különböző kultúrák közötti együttműködés ünnepe, ami lefektette volna az alapját a szubszidiaritásra és az egymás iránti tiszteletre alapuló modern társadalomnak. Másrészt alkalmat biztosíthatna egy visszafogott mérlege­lésre, hogy mit valósítottunk meg és mit szalasztottunk el. Sajnos mai formájában ez nem ünnep, hanem történelmünk egy nagy kudarca. 
– Hogyan látod a román nemzeti ünnep súlyát annak tükrében, hogy 1918. december elsején a korabeli erdélyi társadalom mintegy felét kitevő románság nevében szavazták meg Erdély és Románia egyesülését, miközben a másik felet senki nem kérdezte meg? 
– Traian Vuia az egyesülés helyett a „droit de conquête” kifejezést, azaz a hódítás jogát említette. Színpadias gesztus arra gondolni, hogy a korabeli lakosság repesett az örömtől. Miron Cristea ortodox pap – a későbbi pátriárka – gyakorlatilag megátkozta az Erdélybe bevonuló román hadsereget. Ez az egyik értékelése az akkori eseményeknek. A korabeli sajtó meglepetéssel tálalta a történteket, nem volt rá felkészülve. A valódi események azonban nem nálunk, hanem a nyugati hatalmak háza táján érhetőek tetten, mindezt onnan menedzselték. Tetszik vagy sem, a 20. század nem a népek, hanem a geopolitika százada volt. Csak megjegyzem, és nem minősítem, hogy ez jó-e vagy rossz. 
– Erdély bekebelezésével Romániának mekkora esélye volt arra, hogy igazi multikulturális országgá váljon, amely minden állampolgára számára biztosíthatta volna a teljes jogegyenlőséget? 
– Ha az új országba egyesült erdélyiek, bukovinaiak, bánságiak és besszarábiaiak kérése teljesült volna, ha valóban megtartják az Alkotmányozó Közgyűlést – ahogyan azt megígérték –, Romániából olyan modern állam válhatott volna, amely hiányzott a Balkánról. Mindez jó alapot biztosíthatott volna a fejlődéshez: egy agyonközpontosított ország helyett elfogadó partnerállam jött volna létre valamennyi állampolgár számára. De nem így történt! Nálunk sok politikus ma is úgy gondolkodik, hogy az örökös bélyegzőt birtokló, szilárd állam jelenti az erős országot. Ez tévedés! Jól látszik, hogy a szegénység fő oka a központosítás. Miközben sokan azt hiszik, hogy az országot a központosítás teszi erőssé, nem veszik észre, hogy a túlcentralizált állami hivatalok gyengébbek, mint bármikor. Ho­lott az lenne az állam szerepe, hogy tisztes utat biztosítson a jóléthez, és ne akadályozza azt. A kultúrák kölcsönös tisztelete idővel elvezetett volna az állampolgárok jólétéhez, akik büszkék identitásukra, és elégedettek új helyzetükkel. Példaként Elzász és Dél-Tirol jut eszembe, ahol a különböző identitások többletet adnak kultúrában, gazdaságban és oktatásban egyaránt. Románia soha nem lesz erős gyenge emberekkel: Brătianu hülyeségét átvette Ceauşescu és a mai politikusok is. 
– Ma az ország rákfenéje, hogy a románoknak nincsenek közös céljaik, a nemzeti kisebbségek pedig kilátástalannak tartják jövőjüket. Megváltoztatható a politikusok mentalitása? 
– Legyünk őszinték: közös országépítő célok helyett mai közös „céljaink”, hogyan tudjuk mihamarabb elhagyni az országot, hogyan kerüljük el a súlyos fertőzéseket a kórházakban, vagy hol találjunk jó magántanárokat gyerekeink számára a lerobbant közoktatás ellensúlyozására. Iskolázottak-e, jól neveltek-e politikusaink ahhoz, hogy mentalitásváltásról beszéljünk? Mit várunk el tőlük, amikor egyesek megbuktak, mások interneten vásárolták egyetemi diplomájukat, megint mások a börtönbüntetés félelmétől rettegnek. A mai politikai osztállyal soha nem válunk modern társadalommá. Ezek az emberek nem tudnak életbe ültetni olyan országprojektet, amelyben az egyén érdemei, képességei és képzettsége számít. – Egy szövetségi államformáért szállsz síkra, amelyben Erdélynek is saját autonómiája lenne. Mekkora esély van erre? – A regionalista politika sikere attól függ, hogy a különböző közösségek megértsék: az autonómia lényege a feladatkörök, a kompetenciák átruházása, a helyi forrásokhoz történő hozzáférés és a kulturális örökség önigazgatása. Elképzelhetetlennek tartom azt a forgatókönyvet, hogy egy autonóm régiót egy központosított állam vegyen körül. 
– Hogyan látod a székelyföldi autonómia sikerét? Mennyire hatékony az erdélyi magyar pártok autonómiapolitikája? 
– Sajnos az erdélyi magyar pártok a barikád ugyanazon oldalán veszekednek. Meggyőződésem, hogy valódi egyesülésük további félmillió szavazatot hozna. Miért fontos ez? Egyrészt az erdélyi magyar közbeszéd új lendületet kapna, másrészt a magyarság szavazata nem a bukaresti hatalom utánfutóját biztosítaná. Az erdélyi magyar pártok autonómiatörekvéseit szerintem olyan közös régiósítási tervvé kellene alakítani, amely kiterjedne az egész országra, nem csak Székelyföldre. Az erdélyi magyar politika számára ez sok román támogatót is hozna. Amikor a jászvásáriak a Marosvásárhely–Jászvásár autópályáért tüntettek, egyedül a gyergyóditrói polgármester köszöntötte a kezdeményezést, amit a moldvaiak megtapsoltak. A gazdaság és a fejlődés jobban összehozza a közösségeket, mint a bukaresti Nép Háza.
 – Hogyan látod a román–magyar viszonyt és annak kilátásait Erdélyben? Mennyire vagyunk elfogadóak egymás iránt? 
– Toleránsak vagyunk. Az egyetlen „rossz” tulajdonságunk, hogy szeretünk egymásról vicceket mondani. De itt az erdélyiekre gondolok, és nem másokra... Aki itt nőtt fel, az tudja, hogy a bună ziua ugyanazt jelenti: jó napot és guten tag! Nekünk nem a toleranciánk, hanem az a képességünk hiányzik, amivel távol tarthatnánk azokat, akik nem akarják elfogadni, hogy Erdély az itt élők közös élettere függetlenül nyelvtől és vallástól. Addig kell ragaszkodnunk a mi Erdélyünkhöz, amíg nem késő. Ha a Jóisten ilyen sokszínű kinccsel ajándékozott meg, ne engedjük, hogy bukott politikusok űzzenek csúfot belőle.)

A gazdasági fejlődés kihívásai Erdélyben és Székelyföldön

Kovács Eszter • 2018. november 29.,  
A székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Alapítványt 2000-ben hozta létre az Erdélyi Vállalkozásfejlesztési Egyesület azzal a fő céllal, hogy támogassa az erdélyi magyar kis- és középvállalkozásokat. Most képzést tartanak a vállalkozóknak. A gazdasági élet különböző szegmenseiből kaphatnak információkat a képzésen résztvevők.  
Az elmúlt években az alapítvány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásának köszönhetően számos gazdasági témájú képzést szervezett vállalkozók számára. November 30-án és december 1-jén kétnapos képzést tartanak Székelyudvarhelyen gazdálkodók, kis- és középvállalkozók, szakmai egyesületi vezetők és egyetemi hallgatók számára, a téma a gazdasági fejlődés kihívásai Erdélyben és Székelyföldön.  
A képzés gyakorlati és hasznos információkat, tanácsokat kíván nyújtani a résztvevőknek a régió gazdasági fejlődéséről, a lehetőségekről, illetve kihívásokról. A Küküllő Szállodában tartandó eseményen pénteken többek között Simon Károly, a U-Hub közösség ötlegazdája, Lázár Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja, Szabó Árpád, a Partiumi Keresztény Egyetem egyetemi adjunktusa, Fazakas Botond, a Goodwill Consulting Kft. körzeti képviselője, Györgyei- Szabó Magdolna, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének projektvezetője, majd szombaton Mátis Jenő, a BGA Mikrohitelezési Társaság vezérigazgatója, Gyerkó László, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke, Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke és Kedves Imre közgazdász, auditor tartanak szakmai előadásokat.(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/a-gazdasagi-fejlodes-kihivasai-erdelyben-es-szekelyfoldon)

Hivatalos: tilos az etnikai arányokat megváltoztató közigazgatási átszervezés

2018. november 29., 
Kihirdette Klaus Johannis államfő csütörtökön azt a törvényt, amely egyebek mellett megtiltja, hogy a nemzeti kisebbségek arányát megváltoztató módon módosítsák a megyék, városok és községek közigazgatási határait. Az európai kisebbségvédelmi keretegyezményben szereplő előírást az RMDSZ javaslatára foglalták bele a településnevek írásmódját is egységesítő törvénymódosításba. A jogszabály kisebbségvédelmi előírása ellen előzőleg maga az államfő emelt alkotmányossági óvást, de az alkotmánybíróság megalapozatlannak ítélte Johannis kifogásait. 
A Románia által 1995-ben elsőként ratifikált kisebbségvédelmi keretegyezmény is tiltja, hogy (felosztással, összeolvasztással vagy más módon) úgy változtassák meg valamely közigazgatási egység határait, hogy az a nemzeti kisebbségek számarányának módosítását célozza vagy eredményezze. 
A pontosítást az RMDSZ azért tartotta fontosnak beemelni egy hazai törvénybe, mert tapasztalata szerint Románia több esetben nem tett eleget a nemzetközi egyezményekben vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségeinek. Az országban a nemzeti kisebbségek lakosságaránytól függ a közigazgatási anyanyelvhasználat joga. 
A hatályos rendelkezések értelmében azoknak a településeknek kell például a magyar elnevezését is feltüntetni, ahol a magyarok teszik ki a lakosság legalább egyötödét. A húszszázalékos lakosságarány felett a helyi hatóságoknak az anyanyelvű ügyintézést is lehetővé kell tenni. A nyelvhasználati jogokat az RMDSZ indítványai alapján a nyáron elfogadott új közigazgatási kódexben pontosította és bővítette a parlament, ám ez a jogszabály elbukta az államfő által kért normakontrollt, így kijavításáig a korábbi rendelkezések maradnak hatályban.

Rostás-Péter István: Régiós reflexek

2018. november 29., 
Olvasom, hogy egyre inkább szárnyat bont a bánsági párt, amely a térség szellemiségét és értékrendjét óhajtja promoválni; szeptemberben jegyezték be, mintegy két éves előkészület után és Temesváron kívül (ahol a polgármesteri hivataltól már igényeltek székhely-kiutalást) hamarosan Orsován és Resicabányán is lesz fiókja, majd a Németországba elszármazott bánságiak is létrehozzák a maguk részlegét. Szimpatizánsaik vannak Bukarestben, Erdélyben, és kapcsolatban állnak a szintén régiós alapon szerveződő moldovaiak egy csoportjával. 
A tagfelvétel interjú alapján történik, első konkrét céljuk, hogy jövőben egy képviselőt küldjenek az Európai Parlamentbe. A Partidul Banat nevű alakulatot szerkezetileg a németországi, illetve svájci pártstruktúrák receptje szerint alakítják ki, és egyik programpontjuk kimondja: meg kell szüntetni az egyházak állami költségvetésből folyósított dotációját. Az eddigi csekély forrásból az is kiderül, hogy szándékuk szerint a 90-es évek elején oly dinamikus és protestáló temesvári mozgalomból mentenék át a lendület emlékét, s artikulálnák azt immár politikai eszközökkel. Itt le is zárulhatna a cikknek induló szöveg, ha nem épp ez szolgált volna ürügyként arra, hogy újfent a régiók Európájában magának helyet találó régiók Romániájára tereljem kurzoromat. Retrospektív vetületben az utóbbi 28 év régiós törekvéseiből kitelne egy utazókönyvtárnyi anyag: jobbára elméleti munkák, kerekasztalosan átbeszélt kérdések és néhány idejekorán elhasalt(atott) kezdeményezés krónikája férne bele. 
Legkorábban az úgymond önkényesen megszüntetett megyék társultak közvetlenül a pálfordulat után: hevesen és naivan követelték visszaállításukat, a korabeli kormányzatok pedig bölcsen kivárták a mozgalom kifulladását. Pedig az 1968-as megyésítéssel sikerült a régiókat – némileg identitásukkal egyetemben – kisatírozni, ám, elegendő egy röpke pillantás a jelenlegi közigazgatási felosztást ábrázoló térképre, hogy kiderüljön: enyhébb mezsgyemódosításokkal újra lehet rakni belőlük a nagyobb entitások puzzlejét. Nyolc darab lenne belőlük, de nyilván nem a jelenlegi fejlesztési régiók osztatát követné a felállás. Centenáriumi pillanat előestéjén újfent előhozakodni ezzel a régiósdival már csak azért is kényes vállalkozás, mert az utóbbi negyedszázadban bekövetkezett szétfejlődésre senki sem számított annak idején, midőn egy Kolozsváron szerkesztett, és Provincia néven működő lap körül a szubszidiaritást több metszetben is vizsgáló-elemző műhely a centrum-periféria kérdését, a régiós, vagy akár kistérségi identitások mikéntjét tűzte terítékre. 
Képzeletbeli régióinkat szétfeszíti, egyensúlyukat kibillentette az a folyamategyüttes, aminek következtében például Jászvásár izolálódott a maga térfelén, a tőszomszéd és végleg leszakadt Vaslui, Botoșani megyék „szorításában”, Konstanca lekörözte (hogy ne mondjam, sportzsargonnal élve, lealázta) Tulceát, mint ahogyan Kolozsvár is kihízta magát, és nagy körívben elszippantotta a közép-erdélyi fejlődési gócok elől az ájert. 
A területrendezés, s ezen belül a régióképzés, az adminisztratív átszervezés szerencsére már nem pusztán a politikum atributuma; szakirodalma van, kiterjedt nemzetközi példatára és csak utalásképpen: legalább 14 kritériumot mérnek-vesznek figyelembe, amikor egy régió határait, egyáltalán létjogosultságát és fenntarthatóságát mérlegelik. Nem tudom, hogy a friss őszi vetésben szárba szökkent bánsági párt hány tavaszt ér meg, s milyen eredménnyel. Felbukkanását egyelőre inkább jelzésértékűnek vélem, a klasszikus erdélyiek–miticák, bukarestiek–moldvaiak (s ha már itt tartunk moldvaiak–bukovinaiak) dichotómia mellett az ország földrajzilag is legnyugatibb térségének visszatérő öndefiniáló késztetését.

2018. november 25., vasárnap

Kiszivárgott dokumentum: Németország lezárhatta volna határait 2015-ben

HÍR TV 2018. november 23.
Egy kiszivárgott német belügyminisztériumi dokumentumból az derült ki, hogy 2015-ben, amikor tetőzött a migrációs válság, Németország lezárhatta volna a határait, ugyan is az semmilyen joggal nem ellentétes.
Emlékezetes, 2015-ben Angela Merkel az úgynevezett Willkommenskultur jegyében a nyitott határok politikáját képviselte, éppen akkor, amikor csúcsára ért a migrációs válság Európában.
Ugyanakkor jogilag semmilyen akadálya nem lett volna annak, hogy Németország megakadályozza a migrációs-probléma elhatalmasodását, és lezárja a határait az érkező áradat elől, áll egy nemrég nyilvánosságra került dokumentumban.
A német Welt ezzel kapcsolatban arról cikkez, hogy a jogi és a fizikai lehetőség is adva volt arra, hogy az Ausztria és Németország közötti határszakaszon újra bevezessék a határellenőrzést. Ezt mégsem tették meg, ennek köszönhetően másfél millió illegális bevándorló áramlott be Németország területére, mint azóta már mindenki előtt ismeretes, a hatásaival együtt.
A Hirado.hu megszólaltatta Törcsi Pétert, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóját, aki azt mondta: „természetesen jogszerű bármilyen határt lezárni az Európai Unión belül, legyen az külső vagy belső schengeni határ. „Indokolt esetben nemcsak lehetősége a kormánynak intézkedni a határ lezárásának tekintetében, hanem kötelessége is”.
A szakértő szerint az a cél, hogy az ország meg tudja védeni a saját szuverenitását. Ha egy-másfél milliós migrációs tömegről beszélünk, amely illegálisan lépi át a határt, akkor mindenképpen indokolt a belső schengeni határellenőrzésnek a visszaállítása.
Emlékeztetett továbbá, sok százezer migránsról a mai napig nem tudja a német kormány, illetve a tartományi hatóságoknak sincs információjuk, hogy épp az ország területén tartózkodnak-e, milyen céllal érkeztek, és hordoznak-e magukban közbiztonsági kockázatot.

Mit csinálnak jól a francia tüntetők

A nyugati sajtóban elég negativ visszajelzések jelennek meg a franciaorszégi "sárgamellényesek"   tüntetéséről, de lényegében az is furcsa, ahogyan azok viselkednek, hiszen nem tesznek olyasmit amire a törvénykezők még álmunkban sem gondoltak. Ha gyalogos vagy neked van elsőbbséged ha át szeretnél menni az utcán. Az aki a volán mellett úl megáll, hogy átmehess, de egyszerre többen akarnak ugyanabban az időben "átkellni" akkor a forgalom leáll,sőt valóságos dugókat "termel" -alakit ki. Ha többi mellet van egy-kettő olyan aki megmagyarázza a soförnek, hogy  miért van ez akkor valószinű Ő is csatlakozik, reélve, hogy hamarabb vége lesz. Egyik német olvasó kommentjét ragasztottuk ide - aforditással együtt -, hogy érzékeljük miért lett tehetetlen a francia vezetőség. De nemcsak ott mert már az olaszok is kezdik utánozni őket. Ez a tiltakozási forma eddig ismeretlen volt ott is, de lássuk a kommentet:

Franciaországban élek így megfigyelhettem a Demóra való előkészületeket és tárgyalásokat.
HA A DEMO NINCS BEJELENTVE MEGBÜNTETNEK,
amennyiben akadályozod a forgalmat. Ezért a minden autóban található sárga mellényt magukra vették és csak Sárga Mellényeseknek nevezik magukat. 
Így gyalogosokként közlekednek kisebb, 40-50 fős, csoportokban, akik egy körforgalomban lebénítják a forgalmat anélkül, hogy büntethetőek legyenek. Itt lazán az autósokkal beszélgethetsz, egy sárga mellényt ajándékozhatsz nekik és felhívhatod figyelmüket, hogy szolidarizáljanak veletek. 
Ne legyen senkinél igazolvány, neved Macron és migráns vagy. 
Mindenki hagyjon egy sárga kártyát az autókban, melyek majd élni fogják majd saját életüket. 
A demónak nincs vezetősége, szervezete. 
Ezzel a kormánynak a legnagyobb baja van, mivel nincs kit felelősségre vonjanak, s így kénytelenek tétlenül végignézni, hogy mi folyik. 
A Nép mint Egység cselekszik.
Fordìtotta: István Sebestyén

Új elnököt választott az MPP Országos Tanácsa

Vezetőcserének vagyunk a tanúi, hiszen a polgári alakulat az OT-n Mezei János urat választotta meg az MPP elnökének,( őt a gyergyószentmiklósi polgármesterként ismertünk meg)  akit a DNA már jó ideje alaptalanul "gyanúsitgatja", de aki elsőfokon már megnyerte a küzdelmet.
E csere új szelek - a "Nemere" - eljövetelét vetíti előre, ez alkalommal, kérdeztük a Kolozs megye alelnök jelöltjét, a Keizer Róbert urat, aki egyben a megye polgári elnöke is:
- Tisztelt elnök úr az OT-n alulmaradt az alelnöki jelöltségét nem eléggé értékelték a küldöttek...
- Az ember minden alkalmat meg kell ragadjon arra, hogy a vállalt munkát makszimálisan teljesitse, igy nem érzem "alulmaradásnak" azt, hogy engem nem választottak be az alelnöki gárdába, Azt vettem észre, hogy csak kevesen értették meg a gazdasági fejlődés fontosságát, hiszen a kolozsvári csapatnak több testülete is van, amelyek e téren tevékenykednek és még eredményeket is fel tud mutatni, még ha első látásra nem látványosak.
- Az OT-n elmondta, hogyan képzeli el a további tevékenységeit.
- Eddig is segitetük az elnökség tevékenységeit. Azt tartottuk fontosnak, a polgári vonal egyfajta iránytűként szerepeljen és nem csak a politikai téren. Az alelnökgárda a vezető munkáját kell segitse, támogassa, ezért éreztem fontosnak, hogy megpályázzam az alelnöki tisztséget.
- Ezzel szembe a küldöttgyülés ezt már nem értékelte 
- Ez, nem az én problémám, hiszen  nekünk a kolozsvári polgári csapatnak eddig is volt egy többévre kiterjedő fejlesztési terve. Sőt az OT-n személyesen be is mutattam azt  csapatot, amely a gazdasági téren útőképesnek fogadható el, akármelyik alakulatban.
- Ezután majd visszahúzódik?
- Szó sincs róla, az új elnökség az országos elnökön kivül a régi maradt, és  mivel  velük eddig is jó kapcsolatban voltunk, együtt tudtunk dolgozni. A többi politikai alakulatnak nincs az a gazdasági és vidékfejlesztési szakembergárdája, ami a polgáriban eddig is működött, igy ezeket sem lehetne - azaz nem lenne szabad - most félretenni. Folytatjuk azt a munkát, amit elkezdtünk.
- Az új elnökkel milyen kapcsolatot akar tartani?
- Köszönöm ezt a kérdést. Számunkra nem új, hiszen az elnök úrral többéves kapcsolatunk volt-van. Ezúton is szeretnénk kifejezni azt, hogy az együttműködési szándékunk változatlan és természetesen igy is gratulálunk neki, amiért az elnöki tisztségre választotta az OT.
- Köszönjük a beszélgetést!
- Én köszönöm a lehetőséget.
lejegyezete: GBI

Mezei János a Magyar Polgári Párt új elnöke

2018. 11. 25. forrás: MTI
Gyergyószentmiklós volt polgármesterét, Mezei Jánost választotta elnökévé szombaton tartott 6. országos tanácsán a Magyar Polgári Párt (MPP).
A Gyergyószentmiklóson tartott országos tanácson a korábban a párt választmányát vezető Mezei János egyedüli jelölt volt az elnöki tisztségre, a száz leadott szavazatból 88-at szerzett meg.
A tanácskozást megelőzően Biró Zsolt elnök és a párt elnöksége benyújtotta lemondását. Biró Zsolt felszólalásában kijelentette: úgy érzi, mind a parlamenti képviselői, mind a pártelnöki munka teljes embert kíván, és a továbbiakban a parlamenti munkára kíván összpontosítani. A leköszönő pártelnök elismerte: döntése hátterében a párt identitásmegőrzése körüli véleménykülönbségek állnak. Úgy vélte: az a kérdés, hogy képes lesz-e a párt az önállóságát is megőrizni, ugyanakkor a többi politikai szervezettel is összefogni.
Az MPP legfontosabb döntéshozó szerve a párt alapszabályának a módosításával összeférhetetlenné tette a pártelnöki tisztséget a más politikai szervezet színeiben szerzett mandátummal. Ezzel elsősorban a leköszönő elnöknek üzent, aki egy másik MPP-s politikussal együtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) listáján szerzett mandátumot a román parlament alsóházában.
A párt alelnöki tisztségére nyolcan kaptak jelölést
Közülük Kátai Attila, Fülöp Csaba, Benedek László, Mosdóczi Vilmos, és Simon Csaba számára szavazott bizalmat a testület. Elnöki beköszöntő beszédében Mezei János a párt eredeti elveihez és szellemiségéhez való visszatérést ígérte olyan körülmények között, hogy – mint fogalmazott – azt tapasztalja: az MPP kezdte feladni jobboldali szemléletét.
A megválasztott elnök kijelentette, hogy „az igazság, a nyitottság és az alázat útját” a párt szervezeti újjáépítését, a belső feszültségek megszüntetését tartja feladatának. „Együttműködve más politikai szervezetekkel önálló politikai tényező leszünk az erdélyi politikában. Nemcsak díszlet, nemcsak dísz, hanem valóban sarkantyú leszünk a nagyobb politikai szervezetek oldalán, és ígérem, hogy vágtára késztetjük a poroszkálást” – fogalmazott a pártelnök.
Feladatnak tekintette megértetni a többségi nemzettel, hogy nem akkor lesz jólét és béke az országban, ha a magyarok lemondanak a jelképeikről, a kultúrájukról, hanem akkor, ha egymást megbecsülve mindkét nép szabadon élhet a megörökölt értékrendjében. Mezei János hitet tett a közösségi autonómiatörekvések mellett, melyeket az igazság útjának nevezett.
Folytatják az együttműködést az RMDSZ-szel
A kongresszus végén Mezei János kijelentette mindenképpen folytatják az együttműködést az RMDSZ-szel, de tettekre kívánják biztatni a romániai magyarság legnagyobb politikai szervezetét. „Nem elég beszélni, hanem tenni kell. Ha hív a közösség, akkor meg kell jelenni a tüntetéseken, és azokon a közösségi megnyilvánulásokon, amelyeken a magyarság az erejét és a tömegben való hitét fejezi ki” – fogalmazott.
Mezei János a tanácskozás soron kívüli voltával és a rövid idő alatt történt szervezéssel magyarázta, hogy a korábbi kongresszusoktól eltérően sem személyesen, sem üzenetével nem volt jelen Kövér László, a párt tiszteletbeli elnöke. Az MPP országos tanácskozását az RMDSZ részéről Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) részéről Szilágyi Zsolt elnök, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) részéről pedig Izsák Balázs elnök köszöntötte.
Az RMDSZ ellenzékeként 2008-ban alakult MPP 2014 óta az RMDSZ-szel együttműködésben politizál, és a romániai magyarság második legerősebb politikai szervezete. A párt politikusai 15 erdélyi településen, köztük Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson töltik be a polgármesteri tisztséget. A párt képviselői négy megyei önkormányzatban és a román parlament alsóházában is jelen vannak.

2018. november 21., szerda

POLOSKA INVÁZIÓ

Szerző: Csíki Sándor
Akad közöttük barnás vagy zöldes, és akad náluknál karcsúbb, barnás-szürkés poloska is. A barna egy mifelénk is őshonos fajta az úgynevezett bencepoloska (elterjedt nevén: mezei poloska) a mintás pedig egy nemrég errefelé tévedt távol-keleti faj, amely leginkább a fenyő magját szereti szívogatni. A bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) szürkésbarna, egyenlőtlenül pontozott teste 14-16 mm, hátoldalán nyújtott, háromszög alakú nagy címert visel. Büdös Marcinak, vagy Büdös
Margitnak is hívják és szívesen sütkérezik a ház falán. Ősszel a lakásokba is betolakodik, mint azt most megtapasztalhatjuk.
Veszélyes?
Mint az Újszó is írja: “A bencepoloskától nem kell tartanunk, mert hírhedt rokonával, az ágyi poloskával ellentétben egyáltalán nem veszélyes ránk nézve, nem élősködik, a készleteinket sem dézsmálja. Az egyetlen kellemetlenség, amit okoz, hogyha megfogjuk, rossz szagú váladékot bocsát ki magából védekezésül. Nem kell hát kézzel megfognunk, de ne is csapjuk agyon. A magának lakásunkat kiszemelő példány jó ideig még az ablakban vagy a függönyön tartózkodik. Könnyű foglyul ejtenünk egy félig megnyitott üres gyufásdobozzal, melyet a poloskára helyezünk, majd óvatosan összezárunk.

Poloskák, mindenütt!
2017/01/16

Idén nagyon sok telefon és e-mail érkezik e nem túl népszerű rovarok miatt a szerkesztőségbe is és hozzánk is, a Magyar Természettudományi Múzeumba. Mindenki azt kérdi: milyen poloska ez, amiből idén olyan rettentő sok van?

Nyugati levéllábú poloska
Nagyon nehéz a bevezetőben szereplő kérdésre válaszolni, pedig nem sok fajról lehet szó. A kérdezők zöme ugyanis azt felismeri, hogy „mezei poloskáról” van szó, de többet már csak kevesen tudnak mondani. Holott anélkül csupán – és esetleg – valószínűsíteni lehet a fajt. Az ősszel inváziószerűen megjelenő poloskák lehetnek barnák vagy zöldek, fekete-sárga mintásak vagy barna pöttyökkel tarkítottak, lehetnek kerekdedek, szokásos poloska (azaz kicsit megnyúlt) alakúak, de lehetnek kifejezetten hosszúkásak is. Lássunk hát „egy kis katalógust” valószínű lakótársainkról!

Csipkés szépség
A platánfákon tömegesen elszaporodó, légiesen könnyed kinézetű, félcen-timéternél kisebb platánfa csipkéspoloska (Corythucha ciliata) mintegy négy évtizede van jelen hazánkban, Amerikából került át fiatal facsemetéken Európába, természetes ellenségei nélkül. A platánlevelek a sok poloska szívása következtében már a nyár derekára foltossá válnak, elsárgulhatnak, ezt sok városunkban megfigyelhetjük, ahol díszfának platánt ültettek. Ősszel a kikelt ivarérett, szárnyas poloskák elindulnak megfelelő telelőhelyet keresni. Ha az ablak előtt platánfa van, bizony nagyon sok egyed bekívánkozhat a lakásba. Aprók, nem büdösek, semmi bajt nem csinálnak. Sokan észre sem veszik e kicsiny rovart, de akinek a szeme elé kerül, ragadjon nagyítólencsét, ha szépet akar látni!

Platánfa csipkéspoloska
„Egy újszerű forma jelent meg nálunk!” Ezt a hírt néhány éve küldte valaki, aki odafigyel arra, amit lát. Észrevette, hogy az a poloska, amelyik októberben több példányban mászkált az ablaka körül, nagyjából ugyanakkora, de karcsúbb, mint „a szokásos”, és a hátulsó lábszára kiszélesedik. A ka­ri­más­po­los­kák közé tartozó nyugati levéllábú poloskát (Leptoglossus occidentalis) 2006-ben írták le először hazánkból. Sem a nemzetség, sem a faj nem őshonos Európában, Amerikából keveredett ide. Trópusokon sokkal jobban – valóban levélszerűen – kiszélesedő rokonai is élnek, innen kapták nevüket. Ez a faj a fenyőfélék, nálunk leginkább a feketefenyő tobozait szívogatja, igazán nagy kárt nemigen okoz. Ha valaki megfogja, megszorongatja, akkor kellemetlen élményben részesülhet, ugyanis a poloska igen intenzíven bűzös váladékot bocsát ki, hogy ellenségeit elűzze. (Erről a folyadékról még lesz szó.) De könnyen be lehet fogni úgy, hogy egy pohárral letakarjuk, a pohár szája alá egy papírlapot csúsztatunk. Így megfigyelhetjük érdekes, fürge járását, és ahogy értetlenül tapogatva próbálja felmérni, merre lehet menekülni. A lakás előtt azután nyugodtan elengedhetjük. Ha tavaszig sikerül kihúzniuk valahol, akkor „néhány napig táplálkoznak, majd a hímek érdeklődése a nőstények felé fordul. Azok az egyre erőszakosabb hímeket vagy elfogadják, vagy erőteljes hátsó lábukkal messze elrúgják maguktól” – írt róluk Bodor János a Kertészet és Szőlészetben. A petékből kikelő lárváknak és az imágóknak is hozzá kell jutniuk a fenyőmagokhoz a zavartalan fejlődés érdekében, egyebekben fenyőtűk, friss hajtások, fenyőrügyek nedveit szívogatják.

Az őshonos bencepoloska

Mezei helyett címeres
A mostanában legtöbbet emlegetett két faj a címerespoloskák családjába (Pentatomidae) tartozik, ezeket szokták a köznyelvben mezei poloskáknak nevezni. A mezei poloskák név azonban foglalt, egy itthon több mint 300 fajt számláló család (Miridae) neve, melynek tagjai kisebb (néha csak néhány milliméteres, a centimétert ritkán meghaladó), törékeny, puha testű, lapos hátoldalú állatok. A hát közepén kicsiny, háromszögletű pajzsocskájuk van, az első szárny néha teljesen hártyásnak tűnik. Pontszemük nincsen.
A címerespoloskák széles, erős testű, domborúbb hátú rovarok, a mezőn-kertben-parkban sokszor szemünk elé kerülő, közismert fajok pedig általában a centit meghaladják, olykor a másfél centit is elérik. Nevüket nagyobb méretű, címerszerű pajzsocskájukról kapták. Az elülső szárny tövi része, a fedő, jól láthatóan vastagabb kitinből van, mint a hártya. Ide tartoznak a bogyómászó poloskák, amelyek szúrása károsítja a bogyós termésű növények gyümölcsét, és amelyek legtöbbször felelősek a gyümölcs fogyasztása közben észlelhető poloskaszagért. Gyakran mászkálás közben is elcsöppen a bűzmirigy váladéka, így nem is kell támadás, hogy a bogyón érezhető legyen egy korábbi látogató szaga.
Bogyómászó poloska

A poloskák bűzmirigyének váladéka elsődlegesen védekezésre szolgál. Lárvakorban, amikor az állatnak nem fedi még szárny a hátoldalát, azon nyílnak a mirigyek, így jut a folyadék leggyorsabban a növényen kapaszkodó rovarra felülről támadó ellenség közelébe. A kifejlett poloskáknak rendszerint van szárnyuk, ami a hátoldalt befedi (ha pedig szárnyatlanok, mint az ágyi poloska, szárnyaikat másodlagosan veszítették el), így máshol kell a folyadékot a környezetbe juttatni. A tor harmadik szelvényében lévő mirigyek nyílása oldalt van. Veszély esetén a folyadék kibuggyan a nyíláson és szétterül egy olyan mattnak látszó folton, amelynek a felületét parányi gombákhoz hasonlító szemcsék borítják. A tökéletesen vízhatlan szövetet kifejlesztő textilipari szakemberek ezt a felületet is tanulmányozták, ugyanis erről is lepereg a váladék, vagy kicsiny, gömbölyded cseppekben marad meg rajta – de nem terül szét a testfelületen. Így a poloska megmenekül attól, hogy saját légzőnyílásába bekerüljön a folyadék, amelynek méreganyaga sajátmagára is káros volna. A váladék összetétele fajról-fajra kicsit – vagy nagyon is – más lehet. Általában jelentős részét egyenes láncú szénhidrogének teszik ki, és vannak benne az illatért felelős észterek és más vegyületek: dialdehidek, detergens (hogy az ellenség testfelületén szétterjedjen a folyadék), valamint idegméreg.
A feltűnő, figyelmeztető mintázatú címerespoloskák kevesebb bűzös folyadékot termelnek, mint a környezetükben nehezen észrevehetők – ez logikusnak tűnik, ha arra gondolunk, hogy aki egyszer találkozott velük, messziről felismeri és kerülni fogja őket. Ugyanígy tesznek sokan az erdő és mező egyszerű állatai közül is. Egyes esetekben a levegőben szétterjedő párát a fajrokonok érzékelik, és igyekeznek elbújni, tehát még kommunikációs szerepe is van. Az illatot valószínűleg jól ismerik olvasóink a bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum) vagy a zöld bogyómászó poloska (Palomena prasina) áldatlan tevékenysége következtében.
A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) jól ismert kártevője volt a mediterrán területeknek, de a mi éghajlatunkon a múlt évszázadban nem fordult elő. A globális klímaváltozás azonban sok meleghez szokott rovar elterjedését megváltoztatta, és 2002-ben sajnos ez a faj is megjelent nálunk, sőt hatalmas mértékben elszaporodott, és olykor lakásokban is áttelelhet. Idén ősszel többen panaszolták, hogy még erkélyládában is, egy-egy paradicsomon nagyobb számban szívogat valami, ami olyan, mint egy poloska, de nem a jól ismert bogyómászó. Egyikük fényképet is küldött, és azon egyértelműen látni lehetett, hogy a vándorpoloska lárváiról van szó. (Valószínűleg kifejlett egyedek is voltak arrafelé, csak azok jobban beolvadtak a levelek színébe.) Ezeknek a lárváknak a háta nem fényes, s nem is élénkzöld, hanem jellegzetesen fekete-sárga-piros-fehér mintázatú, vedlésről vedlésre változó. Ám „késő kamaszkorban” megjelenik rajtuk a zöld, és az utolsó lárvastádiumban a színük már hasonló a kifejlettekéhez. A nőstény száznál is több petét rakhat, és egy évben nálunk két nemzedéke fejlődik ki. A poloska szívása nyomán elhalnak a növényi szövetek, tömeges szívogatás esetén a termés torz alakú, esetleg ehetetlen lesz.

Zöld vándorpoloska peterakás közben
(BODOR JÁNOS FELVÉTELE)

Az igazi ellenség azonban, amelytől rettegünk, az az a poloska, amelyik ilyenkor ősszel behatol a mi saját, személyes terünkbe, a lakásunkba is! Tehát támad? Szó nincs róla, noha az esetenként hisztérikus blogbejegyzések alapján akár erre is következtethetnénk. Sajnos, fokozatosan annyira elszigetelődünk a természettől, hogy sokak számára azok az élőlények, amelyek egyébként sokkal előbb itt voltak már, mint az emberek, idegen, ellenséges, félelmetes, utálatos lényekké váltak.
Az idén a kertekben, parkokban, kertes házakban, lakásokban szokatlanul nagy számban megjelenő egyik címe­res­po­los­ka, a bencepoloska (Rha­phi­gaster nebulosa) egy békés, őshonos faj. Minden ősszel előfordulhat, hogy a kifejlett példányok, jó áttelelő helyet keresve, a lakásainkat találják megfelelőnek. Néha ilyenkor észre sem vesszük egyedeiket, csak tavasszal, amikor a szabadba szeretnének visszajutni, és az ablakkereten, függönyön mászkálnak, kifelé vágyakozva. Az idei évben több van belőlük, valószínűleg a bőséges csapadéknak (minden táplálékuk üde zöld volt egész nyáron) és az elhúzódóan meleg időnek köszönhetően.

Az invazív hársbodobács tömege (A SZERZŐ FELVÉTELE)

A bencepoloska testére apró, barnás-feketés foltokból álló mintázat jellemző. Az ősszel világosabb alapszín tavaszra megbarnul. A szabadba kijutó vagy ott áttelelt szerencsésebb nőstények akár 40 petét is lerakhatnak szép, rendezett sorokban. A kikelő poloskák egész életükben fás növények leveleit szívogatják, a táplálékban nem válogatósak. Embert nem szúrnak meg. Az egyetlen kellemetlenség akkor következhet be, ha valaki erős kézzel megfogja vagy papírzseb-kendővel megszorítja az állatot, mire az ösztönösen a bűzmirigye segítségével védekezik. Ám ha például finom mozdulatokkal a mellé fektetett tenyerünkre terelgetjük a példányt, azon baj nélkül elmászkál, amíg a nyitott ablakon át kitessékeljük. Még meg is nézegethetjük közben a tövén bőrnemű és a végén hártyás, szépen erezett szárnyat (mintha egy X osztaná mezőkre az állat hátát), a finom pontszerű bemélyedések adta skulptúrát és az érzékeny csápokat. Annak, aki nem ilyen vállalkozó kedvű, aki nem akarja a gyermekét is higgadtabb természetszemléletre nevelni, a poharas módszer itt is jól használható.
A sokaság is csuda dolgokat tesz
Végezetül említsünk meg egy invazív bodobácsfajt, amely szintén nemrégen jelent meg nálunk, hatalmas tömegekben lehet jelen a hársfákon, de nem jön be a lakásba (eddig legalábbis nincs róla ilyen adat). A hársbodobács (Oxycarenus lavaterae) elképesztő tömegben gyűlik össze a fakérgen, pirosra festve a fatörzset. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a legelésző állatok elkerülték azokat a lágyszárú növényeket, amelyeken nagyobb számban voltak feltűnő poloskák. Érthető, több büdös állat együtt még büdösebb… A bodobácsok feltűnő, piros, óriási tömege (és ilyen a régi ismerősök, a verőköltő bodobácsok összeverődő nagy csapata is) az egyéneknek nagyobb védelmet nyújt.
Ebből is látszik, hogy a poloskák is csak emberek...
VÁSÁRHELYI TAMÁS



Szerk.megjegyzés
A poloskák feltételezhető természetes ellenségei :
- Imádkozó sáskák
- Pókok
- Szamuráj darázs (Trissolcus japonicus)
- Kaméleonfélék
Ausztráliában, Kaliforniában és Hawaii-on a Nezeara viridula parazitáival próbálják a túlzott elszaporodását megakadályozni: Két fürkészlégy-faj (Tachinidae): a T. pennipes, és a T. pilipes, illetve két fürkészdarázs-faj (Trissolcus). 
 A Trissolcus basalis a poloska testére rakja petéit, a kikelő lárvák belőle táplálkoznak.
Védekezés
Biológiai védekezés: A természetes ellenségei mellett egyes elképzelések szerint csapdanövényekkel lehetne gátat vetni túlzott elterjedésének az ültetvényeken. Csapdának nyáron hüvelyeseket, kora tavasszal és ősszel keresztesvirágúakat kell vetni és a rajtuk megjelenő bogarakat kellene permetezéssel elpusztítani, még mielőtt a fő termény kikel.
Vegyszeres védekezés: A mászórovarok (csótány, ágyi poloska) ellen alkalmazott szerek alkalmasak a poloskák ellen is.
A poloskák ellen ható Decis rovarölő szer (permetezés 2 alkalommal) ajánlott.
Nagyon hasonló a zöld büdösbogárhoz (green stink bug - Nezara hilaris), amelytől a hasán lévő bűzmirigyek formája alapján lehet megkülönböztetni. A N. viridula bűzmirigyei rövidebbek és egyenesek, míg a N. hilaris bűzmirigyei hosszúkás és felfelé hajlók. A N. hilarisnagyobb termetű és az északibb területeken is megtalálható.
A kifejlett példány könnyen összetéveszthető a zöld bogyómászó-poloskával is (Palomena prasina). Míg utóbbinak az alsó szárnyai barnák, ősszel pedig az egész rovar sötétbronz színűre változik, addig a vándorpoloska alsó szárnyai színtelenül áttetszőek és egész teste egyszínű zöld, de a pajzsán egy sorban 3-5 apró fehér pont látható a két szélső, fekete pont között.

Új Mercedes márkájú autóbuszokat kap a kolozsvári utazóközönség


Oláh Emese November 16.,
60 Mercedes márkájú új autóbusz áll hamarosan az utasok szolgálatába Kolozsváron!
30 járművet november 30-ig, további 30-at december 15-ig szállít le a gyártó. Autóbuszonként több mint egymillió lejt fizetünk, a megrendelés összege meghaladja a 62 millió lejt.
Az autóbuszok az összes európai uniós előírásnak megfelelnek, a szavatossági idő 5 év vagy 350 ezer kilométer. Az autóbuszok 104 férőhelyesek, ebből 26 ülő- és 78 állóhely.

2018. november 19., hétfő

Minisztercserékről döntött a nagyobbik román kormánypárt

2018. 11. 19. -  MTI
Kormányátalakításról döntött hétfőn a román kormány vezető erejét képező Szociáldemokrata Párt (PSD): Viorica Dancila miniszterelnök 28 tagú kormányának nyolc posztján lesz változás.
Lecserélik a négy miniszterelnök-helyettes egyikét, Paul Stanescu regionális fejlesztési minisztert, aki szeptemberben – a PSD másik két alelnökével együtt – nyílt levélben szólította fel lemondásra a korrupcióváddal másodszor is bíróság elé állított Liviu Dragnea pártelnököt. Helyére Ilan Laufert jelölik, aki tavaly fél évig volt az üzleti szféráért felelős miniszter.
Változás lesz a közlekedési, a gazdasági, a védelmi, a távközlési, a munkaügyi, az ifjúsági és a kulturális tárca élén is. A nyolc poszt között csak egy esetében nem jelenik meg új név a Dancila-kabinetben: a tervek szerint Lia Olguta Vasilescu eddigi munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter venné át a közlekedési tárca irányítását.
Mihai Fifor védelmi miniszter, akinek a neve állítólag amúgy is a leváltandó tárcavezetők között szerepelt, közvetlenül a PSD végrehajtó bizottságának hétfői ülése előtt bejelentette lemondását, elmondása szerint azért, hogy a pártmunkának szentelhesse minden erejét. Hétfőn a PSD országos tanácsának ideiglenes elnökévé választották meg, utódjául a tárca élén pedig Gabriel Les szatmári szenátort jelölik, aki a Grindeanu-kormány idején, 2017 első felében már volt védelmi miniszter.
Nem váltják le a többek által bírált Tudorel Toader igazságügyi minisztert, és a kisebbik koalíciós párt, a liberális ALDE is megőrzi mind a négy miniszterét.
A hivatalos magyarázat szerint a miniszterek teljesítményét annak alapján értékelték ki, hogy milyen hatásfokkal ültették át a gyakorlatba a 2016-os választások által legitimitást szerzett kormányprogramot. Dancila szerint az érintett területeken lendületet akarnak adni a kormányzati munkának, és a jövő évi uniós elnökség támasztotta kihívásoknak akarnak jobban megfelelni – januártól Románia tölti be az EU tanácsának soros elnöki posztját.
A jobbközép ellenzék ezzel szemben azt állítja: a kormányátalakítás csak eszköz Dragnea számára ahhoz, hogy leszámoljon párton belüli bírálóval, és posztokkal „jutalmazza” azokat, akik hűségesek maradtak hozzá.
A minisztercseréket a PSD-t nyíltan bíráló, jobboldali Klaus Iohannis államfőnek is jóvá kell még hagynia, a kormánytagokat ugyanis elnöki rendelettel nevezik ki. Az elnök mozgástere azonban korlátozott: egyszer van joga elutasítani a miniszterelnök által javasolt miniszterjelölt kinevezését, második alkalommal nem tagadhatja meg beiktatását.

Nyolc új gyalogoshíd épül Kolozsváron a Szamos-part felújítása során

2018. november 19.
Gyalogos-biciklis-szabadidős övezetté válik a Szamos-part két kolozsvári szakasza: a Dónát negyed és a belváros közötti szakasz, illetve az egykori ipari zónának számító Armătura park környéke. Az első szakaszon összesen négy gyalogoshíd épül: a Benkő József/Paul Ioan utcában a Sun városi strand környékén, a Türr István/1918 December 1. utca és a Rózsák Parkja között, a Kolozsvári Aréna és a Gavril Muzicescu utca között, a Fellegvári /Drăgălina utca és a Malom/George Bariţiu utca között, a Tranzit háznál. A Szamos-part Armătura-parkot is magába foglaló szakaszán további négy gyaloghidat létesítenek a felújítás során a Carbochimnél, a Nádastorok/Nădăşel utcánál, a Nádastorok és a Septimiu Severus utca között, és a Clujana Sportbázisnál. A felújítás során parkosított szabadidős övezeteket alakítanak ki, a sétányok mellett bicikliút is épül. A Szamos-part rehabilitációja az önkormányzat által meghirdetett ötletbörze nyerteseinek tervei alapján történik meg. A tervek szerint a Szamos Dónát negyedi szakaszán fasorokat ültet az önkormányzat, és jelentősen fejleszti a zöldövezetet. A Szamos-part felújítására tavaly júniusban nemzetközi ötletbörzét hirdetett meg az önkormányzat. A verseny győzteseit tavaly októberben hirdették ki, a spanyol Práctica cég lett a nyertes. Az önkormányzat tanácsosi testülete november 19-én megtartott rendkívüli ülésén jóváhagyta a partszakaszok felújításának övezeti városrendezési tervét (PUZ), így a polgármesteri hivatal előtt megnyílt a lehetőség arra, hogy EU-s támogatásra pályázzon. A tanácsosi testület ugyanakkor felhatalmazta a polgármesteri hivatalt arra, hogy a partszakasz rendezéséhez szükséges partnerségi szerződést kössön a Szamos-Tisza Vízügyi Igazgatósággal. „Itt az ideje annak, hogy kihasználjuk a Szamos nyújtotta lehetőségeket és bevonjuk a folyópartot a kolozsváriak mindennapi életébe. Számomra szimpatikus ez a projekt, hiszen a funkcionalitáson túl nagy hangsúlyt fektettek a tervezők a zöldövezetre és a folyópart élővilágára is. Építőmérnökként előnyösnek tartom a gyalogoshidak számának növelését, hiszen a nyolc új gyalogoshíd összeköt olyan övezeteket, amelyek eddig nem „kommunikáltak” egymással, például a Fellegvárat a Postakerttel” - mondta Nistor Dániel RMDSZ-es városi tanácsos. A tanácsos hozzátette, hogy a kivitelezést több lépés előzi meg, így egyelőre nem előrelátható, hogy mikor kezdődnek el a munkálatok. (közlemény) - a Transindex.ro portálról

Egy éra lezárul, de mi jön utána?

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/egy_era_lezarul_de_mi_jon_utana_1.php
2018. november 14-17 
A német belpolitikai helyzet rövid idő alatt jelentős változásokat hozott és a következő hetekben további szerepcserékre és talán új politikai stratégiára lehet számítani. Merkel kancellár asszony karrierje utolsó szakaszába lépett, pártjának vezetői tisztségét pár napon bel más veheti át, és bár mint kancellár maradhat egy ideig, de a merkeli éra lassan lezárul. Valószínűleg az lesz a sorsa Emanuel Macron francia elnöknek is, aki túlbecsülte jelentőségét, és jelenleg erősen meggyengült háttértámogatással készül a tavaszi EP-választásokra. Macronnal a franciák nagy része elégedetlen, de vannak érdekcsoportok, amelyek erősen támogatják, és szerepe az Unió politikai színpadán továbbra is erős lehet. Két dolog viszont nagyon meggyengítheti Macron törekvéseit „Európa újjászületésének” megteremtésében. Az egyik a francia nemzeti oldal átszervezése és megerősödése. A Marine le Pen vezette Nemzeti Front „stratégiai” okokból új nevet kapott, és mint „Nemzeti Tömörülés”szövetségeseket keres a Macron elleni politikai csatában. A másik, Macront gyengítő tényező, az új német politikai változás lehet, hiszen a CDU/CSU berkeiben már régebben is elégedetlenség mutatkozott Macron terveit illetőleg. Az új CDU-pártelnök ezt a bizalmatlanságot a jelenlegi francia politika irányában csak növelheti. Pillanatnyilag a legesélyesebb jelölt, Friedrich Merz kiváló közgazdász, a német gazdaság sikereit biztosító ún. „szociális piacgazdaság” támogatója, hívő katolikus, aki a keresztény etikán alapuló kultúra szükségszerűségét elismeri, és a migrációt erősen bírálja, tehát egy szóval mondhatjuk, anti-Merkel pozíciót képvisel. 
Merz, ha megválasztják, nem valószínű, hogy a francia „szépfiúval” bratyizni készül. 
A „trió” harmadik tagja, Jean-Claude Juncker idén lesz 64 éves, kora miatt még nyugodtan politizálhatna, de beteges, és erősen ellentmondásos. Juncker egy Keresztényszociális Néppárt politikusaként kezdett politizálni, de mint az Európai Bizottság elnöke, a legmagasabb rangú uniós tisztviselő, egy keresztényellenes, veszélyes bevándorlás-politikát támogat. Legkésőbb jövő év májusában mennie kell. 
A két „M betűs” európai politikájának ideje véget vetni, és az Unió éléről távozó Juncker helyére is, remélhetőleg, egy „normálisan” gondolkodó, európai érdekeket képviselő politikus kerül. 
De ne gondoljuk, hogy ezzel minden probléma elrendeződik. Sokan bíznak a jövő évi EP-választásokban, és remélik, hogy a bevándorlást támogató erőket leválthatja a józanul gondolkodók csoportja. A pénzhatalom viszont árgus szemekkel figyel, és minden erejét felhasználja, hogy eredeti tervei megvalósuljanak. Az összeesküvéselmélet ellenzőinek sokszor igazuk van, mert a világpolitikában rengeteg olyan „bődületes esemény” történik, amit nehéz megmagyarázni, így besorolják a megtervezett összeesküvések sorába. F. D. Roosevelt híres mondása azonban igaz lehet: „A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.” 
Nos, nézzük a tényeket: Európa elárulása már régen elkezdődött, amit ma látunk és tapasztalunk, csak folytatása egy jól kigondolt, lépésről lépésre alakuló stratégiának. Mindezt bizonyítani lehet. 
Az „Eurábia” elnevezés, vagy fogalom régi keletű. 1975-ben jelent meg Párizsban, Genfben és Londonban az „Eurábia” folyóirat, melynek főszerkesztője Lucien Bitterlein volt, aki az akkor már működő „Francia–Arab Szolidaritási Társaság” elnöke volt. A lapot három szervezet közösen adta ki: a genfi „Groupe pour l’Étude de la Civilisation du Moyen-Orient” (GECMO, a Közel-Kelet civilizációjának tanulmányozásával foglalkozó csoport), a párizsi „France-Pays Arab”, (Franciaország–Arab-országok) és a londoni „Middle-East International” (Nemzetközi Közel-Kelet). A folyóirat összes írásai a politikai, gazdasági és társadalmi együttműködés minden szintjén, egy közös és szoros európai–arab álláspontot javasolnak. Egy évvel a lap megjelenése előtt, 1974-ben, már megalakult az „Európai–arab Együttműködés Parlamenti Szövetsége”, ami később „Európai–Arab Dialógus” néven működött, és működik, eredményeit ma már a bőrünkön érezzük. 
Visszaugrok még egy pár évet. 1967 őszén De Gaulle francia elnök politikai karrierje tetőpontján már úgy nyilatkozott, hogy Franciaország együttműködése az arab világgal, külpolitikánk központi része lett. Most, egy félévszázad elteltével jogos a kérdés, vajon az a de gaulle-i politika folyatódik ma is, vagy valakik csak kihasználták, folytatták és kiszélesítették a francia elképzelést? De Gaulle a háború után egy erős, angolszász befolyástól mentes Franciaország felépítésén dolgozott, de a jövő Európáját is, az Egyesült Államok és a Szovjetunió befolyásától felszabadítva képzelte el. Valószínűleg az arabokhoz való közeledés is ennek az elképzelésnek a része volt, de azt nehéz elfogadni, hogy a katolikus, erősen nacionalista francia államfő, Európa iszlamizációját támogatta volna. Ma, ugyanis, ez folyik. De Gaulle 1970-ben elhunyt és csak utána indult el az a folyamat, amelynek most nagy sebességgel az utolsó fejezetéhez közeledünk. 
A liberális baloldal, az egész világon egy Új Világrend létrehozását támogatja. 
Lehetséges tehát, hogy az Iszlám terjeszkedése és az ún. pénzhatalmi erők globalizációs szándékai, együttesen – vagy csak párhuzamosan? – igyekeznek a Nyugati (keresztény) civilizációt bekebelezni? Ha a nemzetállamok megszűnnek, és létrejön egy nyitott, multikulturális társadalom, akkor már csak egy lépés egy  Világkormány vezette Új Világrend megteremtéséhez. Az Iszlám viszont nem tudna 
a nyugati pénzelit ateista uraival együttműködni! Vagy talán ez is lehetséges? 
Sok  tehát az ellentmondás. 
Európa mai bajaival, főleg az Eurábia tézissel, és a Nyugat iszlamizációjával az utóbbi időben sokan foglalkoztak. Több tucat könyv, és komoly tanulmány jelent meg, melyek feltárják, analizálják a helyzetet, figyelmeztetnek a veszélyre. 
Csak néhány cím: az Egyiptomban született, de zsidó származású, és Angliában tanult írónő, Bat Yeor (szül. Gisele Orebi) 2005-ben megjelent könyvében: „Eurábia: The Euro-Arab Axis” (Eurábia: Az euro–arab tengely) részletesen leírja az 1970-es évek elején elindult folyamatot, tulajdonképpen ő volt az első, aki ezzel a témával a közvélemény elé lépett. Halála előtti éveiben a világhírű olasz riporternő, író és publicista, Oriana Fallaci megírta a Harag-trilógiát(A harag és a büszkeség, Az értelem ereje, Az utolsó interjú) melyekben keserűen, de dühösen leírja a szerinte a modern történelem legnagyobb összeesküvésének a megszervezését. Európát egy szövetség eladta az ellenségnek, az iszlámnak, és ez a Szövetség egy „Hármas szövetség! a jobboldal, a baloldal és a katolikus egyház között”. Fallaci bejárta az egész világot, szinte mindenütt jelen volt, ahol valami történt, ismerte az iszlámot és jelen volt az európai politika fejlődésénél. Pontosan tudta, hogy igaza van, és ezt le is írta. Említhetem a német bankárt, Thilo Sarazzin-t, aki „Németország felszámolja önmagát” című könyvében alaposan „beolvas” a német politikának. Otthon szinte elátkozták, de a könyv bestseller lett. 
Itthon, egyetlen Nobel-díjasunk, Kertész Imre utolsó, még életében megjelent könyvében, A végső kocsma így ír: „Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.” 
Ha a fent említett könyveket nem is tudjuk elolvasni, elég, ha a nemrégen Aradon járt Drábik János könyveibe belelapozgatunk, és ha valami érdekel, elolvassuk. És akkor felnyílik a szemünk. 
Legyünk optimisták és feltételezzük, hogy a „triumvirátus” jövő májustól már nem működik. A komoly módszertani előrejelzések szerint az Európai Parlament összetétele nem sokban változhat. A jobbközép Európai Néppárt marad a legerősebb frakció, és jelöltje, a bajor Manfred Weber lehet Juncker utódja. Merkel már nem lesz a német CDU elnöke, és mint kancellár, hatalma és befolyása gyengül. 
A franciáknál sok minden változhat, mert ha a Marine le Pen vezette nemzeti oldal előretör, akkor Macron csillaga leáldozóban. Persze ezek mind találgatások, mert a mai világpolitikában semmit, de semmit nem lehet előre kiszámítani. A Junckert leváltó német CSU-politikusról sokat nem tudunk, kijelentései gyakran ellenmondóak. Ismeretes, hogy Strasbourgban a Sargentini-jelentés mellett érvelt és meg is szavazta. Ugyanakkor – állítólag – kedveli Orbán miniszterelnököt. 
Az Európai Unióban egyelőre nincs egyetértés arról, miként kezeljék a migrációs problémát. Valószínű nem is lesz, mert a lényegben nincs közös álláspont. A liberális baloldal nem fogadja el azt a tényt, hogy az ún. Eurábia-politika nem koholmány, nem összeesküvés-elméleti fantazmagória, hanem keserű valóság, amit magas politikai szinten szerveztek meg és az Unió vezetőségétől függetlenül irányítják. Az iszlám számára ismeretlen a vallás és a politika elválasztása, ami pedig a szekularizált keresztény államok sajátossága. Az évszázados nyugati imperializmusra és a gyarmatosításra az iszlám most a maga sajátos eszközeivel kíván visszavágni. Az 1969-ben megalakult „Iszlám Konferencia Szervezete” (OIC) nem sóhivatal, komoly munkát végeznek az iszlám tömegek érdekében. Az ENSZ után a világ második nemzetközi szervezete, jelenleg 57 tagállammal. Nyíltan Izrael- ellenesek, és a tagállamok nagy része Amerika-ellenes. Az észak-afrikai iszlám államok nem titkolják, hogy Európára igényt tartanak, aminek két gyakorlati oka van. 
Az egyik, hogy az olaj, ami az egyetlen komoly jövedelmi forrása a muszlim tömegeknek, kiapadóban van, szükség van az európai termelésbe való bekapcsolódásra, másodszor a hiányzó európai munkaerőt könnyű pótolni, a „feleslegessé” vált muszlim tömegekkel. A többi tényező, mint az iszlám vallás és kultúra „felsőbbrendűsége”, és „jótékony hatása” az európai kultúrára stb. elhanyagolhatóak. 
Kihangsúlyozom, egy napilap rövid publicisztikája csak „érintheti” a fenti, nagyon komplex és nagyon bonyolult problémát. Egy ilyen kis írás csak figyelmeztetés lehet, hogy ne dugjuk fejünket a homokba, mert ha csak politikusainkra várunk, unokáink már egy egész más világban fognak élni. Ha ebbe beletörődünk, hát istenem, akkor kár beszélni. Öreg kontinensünknek gyorsan megoldást kell találnia; vagy felkészülünk és megoldjuk, megszervezzük az iszlám befogadását, de megfelelő keretek és szabályok közé szorítva, vagy kimondjuk nyíltan és közösen, hogy köszönjük, nem, ebből nem kérünk, ez nem megoldás, és megvédjük kétezeréves keresztény kultúránkat. Mert a két kultúra, civilizáció együtt nem, de egymás mellett igenis békében, és közös akarattal tudná a világot tovább építeni. 
Hollai Hehs Ottó, Németország


2018. november 16., péntek

Kedves Mindenki!

Az alábbi cikket az MPP facebookos oldalán olvastuk, s mivel aktualitásáből nem vesztitett közreadjuk:
Meglepett a hír, hogy a közelgő elnök-választáson EGÉSZEN ki akarják hagyni a jelenlegi elnököt. 
Tudjuk, hogy senki sem tökéletes, amiatt is van a statutumunkban az a kitétel, hogy valamelyik megyei elnök kell javasolja, nem akárki, hanem máris felelős tisztségben lévő vezető.
Meglepő benne, hogy a 2014-es választáskor megválasztották egyenesen elnöknek, mint valami kiváltságost, most meg, miután statisztikai adatok szerint fellendült a párt, egészen megvonnák tőle a bizalmat.
A legfurcsább az egészben, hogy épp most, amikor végre a párt két képviselője bejutott a román parlamentbe és legalábbis kikalapálták, hogy legalább meghallgassák az autonómia-kérelmet, amit eddig meg sem parittyáztak, hát akkor ezeket, de leginkább az elnököt, aki mégiscsak legalább megszólalni tud és jól fogalmaz, ami felelős politikustól megköveteltetik, szépen levennék a cégtábláról, mint a lejárt reklámot, habár a mandátuma még 2 évig eltart.
Kérdem én, hogy hány szavazatba fog ez kerülni a következő választásokon, mert ha a párt elhatárolódik a saját küldöttjétől, lefokozza közlegénnyé, akkor ezzel saját magát is le fogja fokozni s főleg a fiatalok közt hatalmasat fog esni a szavazatok száma, ha azt, aki a legjobban kiállt pl. a katolikus iskoláért, félreteszik az útból.
Autonómia nem kell, iskola nem kell, akkor miért vagyunk?
MI is csak támogatást akarunk LEOSZTANI?
Nagyon nem hiszem, hogy erre kapnak majd szavazatot a választásoknál.
A magyar ember megfontolt, nem éri be az égről leígért csillagokkal, kellenek konkrétumok.
Hogy lepaktált volna az RMDSZ-szel?
Nekem sem tetszene, de nem vagyunk már olyan sokan itthon, hogy meg tudjunk engedni magunknak pusztán nemzeti alapon még egy pártot a választási küszöb és a valós népesség-arány miatt.
Ha jelenlegi elnökünk már beíratta volna az MPP-t a nagycsoportos RMDSZ-be, akkor most nem kéne választással tölteni az időt, mert nem lenne szükség rá, azt is az RMDSZ intézné.
Tehát nagyon szépen kérek mindenkit: VIGYÁZAT A CÉGTÁBLÁRA!
A XXI-dik század az információ százada, sokkal hamarabb jut el a hír, mint a reklám a választóhoz.
Tudom, hogy a cél a néppárttal való együttműködés. 
Ez nagyon szép dolog, de velük együtt sem jutunk labdához, mert a gazdaság még mindig a központi leosztott büdzsétől függ, azt pedig a kormányban és parlamentben alkudozó RMDSZ-es valakik tudják többé-kevésbbé befolyásolni.
Na most ezek közt törvényesen részt vevő "ex-elnökünket" ők sem fogják komolyan venni, mert nem tárgyalnak ők sem senkivel a szemétkosárból.
Anyagilag: jusson eszünkbe a csíkcsicsói híd építése, amit a legjobb indulattal sem tudtak pénz nélkül elkészíteni
Jusson eszünkbe a Maros megyei elnökünk esete, aki a tájékozatlanság áldozataként a párt nevét is, akaratlan, a trükkös ügyintézés áldozatává válva, kellemetlen oldalról hozta hírbe.
Milyen képpel fog most ez a helyzet rendeződni az együttműködési szerződés megszerkesztésékor?
Olyan gazdagok, népesek és népszerűek vagyunk, hogy mindezeket meg tudjuk engedni magunknak?
Ki fizeti meg a kárunkat?
Nagyon könnyen meglehet, hogy nemcsak a párt exisztenciáját kockáztatjuk egy-két év távlatából, hanem azt a kevés demokráciát is, amellyel még mindig tudjuk és tudtuk hallatni a véleményünket és elvárásainkat a megmaradáshoz, az erdélyi életterünk megőrzéséhez.
Ezért, Kedves Mindenki!
Gondolkodjunk el alaposan a választás előtt és tiszta fejjel és őszinte szívvel osszuk úgy a felelős vezetéshez szükséges elnöki és alelnöki titulákat, hatásköröket és a munkát, hogy a hagyományainkból ki ne fussunk és a lehető legtöbbet hozzunk ki a párt jelenlegi lehetőségeiből, hogy ez az erdélyi magyarság és a szűkebbkörű tagság előnyére váljék, de főleg a térségben való megmaradásának stabilizálását célozza meg.
Bízom benne, hogy mindnyájan megfontolt és céltudatos döntést hoznak, átértékelve személyes jó és rossz élményeiket és információikat, hogy se a párt, se a választók a kárát ne vallják alkalmi hirtelen haragjuknak.
Kívánok jó munkát és még annál is jobb döntéseket az elkövetkezőkben!
Turean Rozalia Gyöngyi
Szerk.megj.
A fenti iráshoz sokan hozzászóltak és elég sok mindent is elmondtak ezért közreadjuk azokat is:
Ki állítja azt,hogy mellőzni akarják??? "Kiharcolták,hogy beszéljenek az autonómiáról"!???? Hm, emlékeztetném hölgyem,hogy az elnökünk ebben az űgyben,nem állott az egyetlen párttársa mellé,hanem " lapult" mint a többi UDMR-és,várva a kedvező alkalmat!!! Tudtom szerint az elnök úr igéretet tett,hogy lemond,annak érdekében,hogy a parlamenti képviselet és az elnöki tisztség ne keverddjen..( természetesen,hogy a Párt hitelesebb legyen)...most meg hallom,hogy meggondolta magát.Miért nem hagyjuk,hogy döntsön az OT. Ne keverjük a szart,mert nem tesz jót!!!
Sok embernek, aki itt véleményét elmondja nem igen van teljes ismerete a dolgok egészéről. Ha kiragadunk egy-egy mondatrészt vagy mondatot akkor meglehet egészen másként vélekednénk. Megkédezte-e valaki - Önök közül - miért tett vagy nem ezt vagy azt az, aki 6 év alatt parlamenti párttá tette az MPP. 
Higye tisztelt uram, hogy az "rmdsz-ellenesség" már nem célravezető az anyaországban sem. Azt hagyjuk másoknak. Nekünk arra kellene törekedni, hogy a legkisebb támadási felület adjunk arra, hogy a polgári vonalat megszüntessék vagy "felfalják" Ha Őnnek esetleg valami nem tetszik azt elfogadhatjuk, de az MPP elnökeként Őn is másként cselekedne, hiszen az információkat egyenesbe kaphatná. 
Ugy ahogy döntött Biró Zsolt helyesen tette. 
Ami autonómia-ügyet illeti kérem olvassa el az EU területi felosztására készitett normáit és nagyon meg fog lepődni,mert másként is lehet azt elérni és sokkal hamarabb. Röviden a régiószintű Székelyföld megalakitásáról szólok amely által a 2-3 székelylakta megye lakossága aláirásgyűjtéssel kifejezi azon óhaját. hogy egy Székelyföld nevű NUTS2-es régiót akar megalakitani! Ezt a dolgot egyelőre minden ebben érdekelt vezető közül csak Biró Zsolt fogadta el, Ezért jónak tartom, hogy nem állt mellé a másik MPP képviselőhez, de azt már hazugságnak tartom, hogy erről nem beszélt volna vele, sőt tudtommal még a szövetségi vezetővel és a tiszteletbeli elnökkel is folytattak erről tárgyalásokat, arról nem is szólva, hogy dr. Szili Katalin is a régiószintű(azaz NUTS2-es) Székelyföldet lát a közeljövőben. 
A parlamentbe leadott alapszabály az SZNT-é volt, és csak arra volt jó, hogy belátásra birja a többségieket, hogy fogadják el az előbb emlitett alternativát. Az autonómia alapszabályna a parlamentbe való bevitele, egy olyan fegyvertény, ami Öcsit - bocs, a képviselő urat - dicséri, de a beadvány eleve halott gyermekként volt számon tartva(tessék elolvasni a parlamenti bizottságok véleményezéseit). 
Meg kéne tanulni már, hogy ha kritikát fogalmazunk meg az legyen épitőjellegű mert a politikában sokszor a kompromisszum az éltető elem. Egyesek szerint azt igérte volt az elnök, hogy lemond ha bekerül a parlamentbe, de azt már nem igen lehet tudni, mi az ami miatt nem is tudna lemondani mert azzal az alakulatnak is árthatna vagy csak megbizhatatlannak vélnék vagy mert akkor azt mondanák rá, hogy csak a képvselői státuszért tett mindent. 
Négy évre választottuk meg de azután ki kellene termelni egy olyant, aki átvehetné a polgári vezetést... De, Őn ebben a pillanatban megtudna nevezni valakit is, aki erre megfelelő lenne? 
Azt irja döntsőn az OT, de miről? Kapott-e vagy megvan már Önnek az OT-n tárgyalandó napirendi pontokról valami is? Az alapszabályban leszögezték, 30 nappal hamarább meg kell adni az OT helyét időpontját és napirendi pontjait. Még van egy pár nap a nov 24- es dátumig de semmi sem lett közreadva. Milyen módositásokat kér a Választmány vagy csak úgy - birka módra - felemeljük majd a karunkat, majd aztán megyünk haza? 
Gyöngyi megfogalmazta azt, amire gondolt s ebben van egy kitétel, ami nekem nem tetszene ha bekövetkezne: álljunk a másik alakulathoz, a szövetségiek ellenébe... Ezt már egyszer lejátszottuk és megfeleződtünk - nem kérek belőle. De, ha még egyesülnék is nem több mint 10 azaz tiz százaléknyi voksot kapnánk. Kinek lenne jó? Egy dologba viszont biztos lennék: akkor lenne igazán szagos, az lenne igazi kavarás... Ja és akkor nekik lenne partnerük a szövetségi alakulat - ja és két képviselőjük is ...